Hasima
Hasima (端島; Hepburn: Hashima; japán becenevén Gunkandzsima (軍艦島), vagyis Csatahajó-sziget) egy Nagaszaki városához tartozó elhagyatott sziget Japán délnyugati részén. A sziget nagyjából 4,5 kilométerre nyugatra fekszik a Nagaszaki-félszigettől, és mintegy 2,5 kilométerre délnyugatra a Takasima szigettől. Nagaszakitól 19 kilométerre délnyugatra található.[1] A csatahajó sziluettű szigetet hatalmas falak veszik körbe, amelyek védik a többméteres hullámoktól.
| Hasima (端島) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Japán |
| Prefektúra | Nagaszaki |
| Legnagyobb település | lakatlan |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (1975) |
| lakatlan népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 0,063 km² |
| Hosszúság | 0,48 km |
| Szélesség | 0,16 km |
| Időzóna | UTC+9 |
| Világörökség-azonosító | 1484-018 |
| Elhelyezkedése | |
 Hasima
Pozíció Japán térképén
| |
 é. sz. 32° 37′ 40″, k. h. 129° 44′ 18″Koordináták: é. sz. 32° 37′ 40″, k. h. 129° 44′ 18″ | |
| Hasima weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hasima témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Az 1810-es években fedezték fel, hogy a sziget környezetében szénlelőhelyek vannak, és a Szaga klán kisebb léptékű kitermelésbe kezdett. A közeli Takasima szigeten már 1695-ben rábukkantak a tüzelőanyagra. 1869-től a Mucumi nevű nagaszaki kereskedőcég vette át a bányászat irányítását. 1887-ben megnyitották az egyes számú függőleges aknát, amely 44 méteres mélységet ért el. 1890-ben a Mitsubishi cég 100 000 jenért megvásárolta a szigetet Magorukoro Nabesimától. Ekkortól gyorsult fel a tenger alatti lelőhelyek kiaknázása.[1] A szigetet magas falakkal vették körbe, hogy megvédjék a tájfunok okozta hullámoktól.[2]
Hasima a takasimai szénbányák kiaknázásáért felelős cég felügyelete alá került, és 1891-ben a Mitsubishi folytatta a termelést. 1895-ben megnyitották a második függőleges aknát, amely az évtizedek alatt elérte a 636 méteres mélységet, és a sziget kiürítéséig használatban állt. 1896-ban átadták a harmadik aknát, amely 161 méter mély lett, és 1935-ig üzemelt. 1897-ben bezárták az első aknát egy tűz miatt. 1916-ban megépült Japán első vasbeton szerkezetű lakóépülete a szigeten. 1925-ben megkezdték a négyes számú akna kivájását. A 370 méter mélyre nyúló tárnát elsősorban a járatok szellőztetésre és a kettes számú akna helyettesítésére használták. Ez az akna is üzemben maradt a bánya lezárásáig.[1]
Volt olyan időszak, amikor ötezernél is több lakosa volt a 160x480 méteres szigetnek, vagyis hektáronként 835 lakos. Ez a mai Tokió népsűrűségének mintegy hatszorosa, és ez időben (1959 körül) ez számított a világ legsűrűbben lakott településének.[2] 1916-ban itt épült meg Japán legmagasabb vasbeton épülete, amely kilencemeletes volt.[2] Az itt épült lakások zöme nem volt nagyobb tíz négyzetméteresnél.[3]
.JPG)
A széntermelés 1941-ben érte el csúcspontját évi 411 100 tonnával.[4] Folyamatosan építették ki a szigeten az infrastruktúrát, sok esetben a föld alatt, mivel korlátozott volt a hely. A lakó- és közigazgatási épületek mellett szentélyek, rendőrség, posta, óvoda, mozi, vendéglők, üzletek, szálloda és kórház is volt a szigeten. A villamosenergiát és az ivóvizet tengeralatti vezetékeken vezették be.
A második világháborúban a háborúba induló munkások nagy részét kínai és koreai kényszermunkásokkal helyettesítették. A kegyetlen élet- és munkakörülmények összesen 1300 halálos áldozatot követeltek. A holttesteket elásták vagy a tengerbe dobták.[2]
1974 januárjában elrendelték a bányák bezárását. A munkanélküliség következtében, és mivel a Mitsubishi beszüntette az ivóvíz- és az élelmiszer-szállítást, áprilisig mindenki elhagyta a szigetet.[2] Sok esetben nem csak gépeket, bútorokat, de személyes tárgyakat is hátrahagytak.
A veszélyek miatt hosszú időn keresztül tilos volt a szigetre lépni. Mára Nagaszaki városa felismerte a hely turisztikai lehetőségeit, és rendszeres körbehajózási lehetőséget kínál. 2009. április 22. óta egy mintegy 220 méter hosszú szakaszon újra látogatható a sziget, kb. 30 ezer forintnak megfelelő összegért, de szigorúan csak idegenvezető kíséretében.[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Turistatájékoztató
- ↑ a b c d e http://einestages.spiegel.de/static/topicalbumbackground/5562/geisterstadt_im_ozean.html
- ↑ a b http://player.hu/gasztro-utazas/hashima-sziget-banyavaros-az-oceanban-szellemvarosok-ii/
- ↑ Archivált másolat. [2013. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
Források szerkesztés
- ↑ Turistatájékoztató: Gunkan Jima. Hozzáférés ideje: 2023. április 25.
