Havass Géza

(1913-2001) magyar római katolikus plébános

Havass Géza (Budapest, 1913. augusztus 26.Szeged, 2001. május 21.) római katolikus plébános, a Kádár János nevével fémjelzett ún. „gulyáskommunizmus” idején néhány társával együtt egy koncepciós perben elítélték.

Havass Géza
Életrajzi adatok
Születési névHavass Géza
Született1913. augusztus 26.
Budapest
Nemzetiségmagyar
Elhunyt2001. május 21. (87 évesen)
Szeged
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus

Élete szerkesztés

A budapesti cisztercita és a szegedi gimnáziumban tanult. 1932-ben joghallgató lett Budapesten, majd 1933-ban a szegedi hittudományi főiskolán lett teológiai hallgató. 1938. május 1-jén szentelték katolikus pappá. Ezt követően Csanádpalotán, majd 1939-ben Makó-Újvárosban majd 1940-től Szegeden lett plébános. 1943-49 között püspöki titkár volt. Mindszenty József letartóztatása (1948. december 26.) után az ÁVH informátornak próbálta beszervezni. Ellenállása miatt megfélemlítésül letartóztatták, de a közfelháborodás miatt még aznap szabadon bocsátották. Püspöke engedélyével Budapestre ment, és egyházmegyei szolgálaton kívül a budai Szent Imre plébánia kisegítő káplánja lett. 1951. augusztus 1-jétől a városmajori plébánián, 1952 novemberétől pedig a Szent István-bazilikában lett kisegítő. Részt vett a cisztercita plébánia pasztorációjában is. 1957. február 1-jén püspöke visszarendelte Szegedre, ahol egyházmegyei számvevő lett belőle, de a budapesti fiatalokkal továbbra is tartotta a kapcsolatot. A regnumi atyák, majd 1961. február 6-a után az országos papi letartóztatások során őt is letartóztatták. A budapesti Gyorskocsi utcai Vizsgálati Osztályon lefolyt előzetes rendőri kivizsgálás után június 19-én a fővárosi bíróságon, mint elsőrendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése címén 5 és fél év börtönre ítélték. A vádiratban és a korabeli sajtóban neki tulajdonították a Keresztény Front elnevezésű illegális szervezet irányítását, holott arról a letartóztatása előtt állítása szerint soha nem hallott. Előbb a márianosztrai börtönben az osztályidegenek között, majd a budapesti Gyűjtőfogházban raboskodott. XXIII. János pápa és U Thant ENSZ-főtitkár közbenjárására a második Kádár-kormány 1965. április 4-ére meghirdetett amnesztiájával szabadult. Ezt követően a szegedi dóm kisegítő lelkésze, 1968. november 8-a után pedig újszegedi plébános volt. 1988 őszén nyugdíjazták.

Művei szerkesztés

  • A megértett szentmise. Kidolgozott szemléltető hitelemzések a szentmise megértésére és megtanítására; Korda, Bp., 1941
  • Az örök nagyhatalom. A katolikus egyház helyzete az öt világrészen a második világháború után; Gellért Nyomda, Szeged, 1947

Források szerkesztés