Hegyi Mózes
költő, református lelkész, helytörténész
Hegyi Mózes (Agyagfalva, 1908. február 1. – Dés, 1943. november 11.) erdélyi magyar költő, helytörténész.
Hegyi Mózes | |
Született | 1908. február 1. Agyagfalva |
Elhunyt | 1943. november 11. (35 évesen) Dés |
Foglalkozása | költő, helytörténész, lelkész |
Életpályája
szerkesztésKözépiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végezte (1928), Nagymohán tanító (1929–30); a kolozsvári református teológia elvégzése után segédlelkész Maksán, Brassóban, Brăilán, Bukarestben és Alsórákoson, majd lelkész Kékesen. Verseivel (Rózsát dobál a lelkem. Segesvár 1930) a népnemzeti líra epigon hagyományainak követője. Az 1930-as években több cikkét és versét közölte az Ifjú Erdély, a Szamosmente. Brăilai szolgálata idején összegyűjtötte az ott élő magyarok 75 éves történetére vonatkozó adatokat, s ezeket a többek közreműködésével megírt Végvár című kötetben (Brăila, 1937) tette közzé.
Források
szerkesztés- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
További irodalom
szerkesztés- Dánér Lajos: Három verskötet. Pásztortűz 1930/24.
- L. D. [László Dezső]: Hegyi Mózes: Végvár. Kiáltó Szó 1938/1.
- Hegyi Mózes. Református Szemle 1943/34.
- Beke György: "Ha Dunáról fúj a szél." Közli: Emberarcok. 1976. 44–45.