Henri Breuil

katolikus pap, francia archeológus

Henri Breuil abbé, teljes nevén Henri Édouard Prosper Breuil (Mortain, Manche megye, 1877. február 28.L’Isle-Adam, Val-d’Oise, 1961. augusztus 14.), katolikus pap, francia archeológus, a paleolitikus művészet első jelentős kutatója.

Henri Breuil
Henri Breuil 1954-ben
Henri Breuil 1954-ben
Született Henri Edouard Prosper Breuil
1877. február 28.[1][2][3][4][5]
Mortain[6]
Elhunyt

L’Isle-Adam
Beceneve pape de la Préhistoire
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • antropológus
  • régész
  • szpeleológus
  • őstörténész
  • professzor
  • katolikus pap
  • őslénykutató
Iskolái Sorbonne
Kitüntetései
  • Civil Order of Alfonso X, the Wise
  • Daniel Giraud Elliot Medal (1924)
  • Prestwich Medal (1948)
  • Grand Cross of the Civil Order of Alfonso X the Wise (1954)[8]
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka (1958)
  • Albrecht Penck medal (1958)
Sírhely Belleu

Henri Breuil aláírása
Henri Breuil aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Breuil témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Henri Breuil másolata egy spanyolországi barlangfestményről

Teológiai stúdiumai után 1900-ban szentelték pappá, ami után Issy-les-Moulineaux-ban a katolikus szeminárium természetrajz tanáraként állt munkába.

Tudományos munkásságaSzerkesztés

 
«Grattoir» - Aurignacien - Muséum de Toulouse

Az őskori művészet akkor kezdte érdekelni, amikor szülőföldjén, illetve Párizs környékén megtekintett néhány rézkori lelőhelyet. Már 1901-ben felfedezte Dordogne megyében Combarelles és Font de Gaume sziklarajzokkal díszített barlangjait, és ezután fő tudományos tevékenységévé a barlangi festmények és a sziklarajzok tanulmányozása vált.

Kiválóan rajzolt; többnyire maga másolta le a barlangokban látott képeket. Több száz sziklarajzot, illetve barlangfestményt másolt, illetve írt le Európa és Afrika különböző tájairól – egyebek között a spanyolországi Altamira-barlang képeit is (1908-ban).

A Lascaux-i barlang fölfedezői 1940-ben őt kérték fel a véletlenül fölfedezett barlangban talált állatrajzok tudományos leírására.

A barlangfestészetet két nagy korszakra:

osztotta fel; ez a beosztása máig érvényes.

Mindig nagy hangsúlyt fektetett mondanivalójának olvasmányos, közérthető kifejtésére, de véletlenül sem próbálta világnézetét a tényekre erőltetni: másolatai, leírásai mindig pontosak, értékelései szabatosak voltak.

Fő műve: A barlangi művészet négyszáz évszázada (1952).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. [19800035/799/90494 Léonore database] (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. BOE-A-1954-5129

ForrásokSzerkesztés