Henri de Lubac

	Henri de Lubac
Született	1896. február 20.; Cambrai
Elhunyt	1991. szeptember 4. (95 évesen); Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	teológus; író; katolikus pap; francia ellenálló; katolikus pap;
Tisztsége	főszerkesztő (1946–1952, Recherches de Science Religieuse); bíboros (1983. február 2. – 1991. szeptember 4.);
Sírhelye	Cimetière de Vaugirard (6)
	Catholic Hierarchy;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Henri de Lubac témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Henri de Lubac, teljes nevén: Henri-Marie Joseph Sonier de Lubac (Cambrai, 1896. február 20. – Párizs, 1991. szeptember 4.) francia jezsuita pap, bíboros, a katolikus egyházban egyike a 20. század befolyásos teológusainak, aki kulcsszerepet játszott a II. vatikáni zsinaton.

Élete

Nemesi családban született, hat gyermek egyikeként. Jezsuita neveltetésben részesült, és 17 évesen (1913) csatlakozott a rendhez. Már növendék korában megismerkedett a filozófus Maurice Blondellel (1861–1949), aki a francia katolikus megújulás egyik vezető szelleme volt.^[6]

I. világháborús súlyos sebesüléséből gyógyulóban, Pierre Rousselot és Pierre Teilhard de Chardin barátai nyomában kezdte meg a hagyomány forrásainak tanulmányozását, hogy az Isten megismerésének, a kegyelemnek és a hitnek az emberi élettel való kapcsolatait derítse fel. Ezeknek a fundamentális, alapvető teológia problémáknak lett egész életében kutatója.^[6] Angliai tanulmányai után Lyonban lett professzor.

1942-ben, amikor Lyont megszállták a német csapatok, „tábori lelkészként” az ellenállási mozgalom aktív tagjai közé állt. Proudhon, Feuerbach, Marx könyveit kezdte olvasni. A marxizmus és ateista humanizmus problémáival ismerkedett meg. A II. világháború után a Surnaturel című híres munkája foglalta össze ezeknek a tanulmányait. A keresztény humanizmus alapjait kereste. A könyve körül kibontakozott szellemi harc, az éles kritikák már a nouvelle théologie körül később jelentkező viták első előcsatározásai.^[6]

1950-ben XII. Piusz pápa a Humani generis körlevélben nevének említése nélkül ugyan, de elítélte őt is a természet és a kegyelem közötti viszonyt érintő akkori nézeteltérésekben^[7] de a Vatikánból azt „tanácsolták” neki, hogy hagyja abba professzori működését.^[6] „Száműzetése” éveiben megírta az „Egyházról” szóló elmélkedéseit.

XXIII. János pápa aztán rehabilitálta és 1960-ban kinevezte a közelgő II. vatikáni zsinat előkészítő teológiai bizottságába. A zsinaton nagy mértékben hozzájárult a határozatok szellemének kialakításához.^[6]

A zsinat utáni években „konzervatív teológusnak” tekintették, ugyanis véleménye teljesen összhangban állt a magisztériummal – ellentétben az életének első szakaszában előforduló modernista nézeteivel. Ehhez az is hozzájárult, hogy 1972-ben Joseph Ratzinger, Hans Urs von Balthasar és mások társaságában társalapítója lett a Communio című nemzetközi katolikus teológiai folyóiratnak.

II. János Pál pápa 1983-ban – Carlo Maria Martinival együtt – bíborosnak nevezte ki. Kinevezésük alkalmával mondta a pápa: „hogy a zsinat utáni teológiából egyre inkább kialakult az új. lelkiségi teológia, az a két jezsuita bíboros életművéhez kapcsolódik”.^[8]

Művei

Legfontosabb

Híres művei:

Catholicisme (1938)
Corpus Mysti- cum (1944)
Surnaturel (1946)
Histoire et Esprit (1950) – Órigenészről
Exégése médiévale, I-III, (1959-1964) – a középkori exegézisről
az Istenkérdésről, ateizmusról, buddhizmusról, Teilhard de Chardin-ről stb. szóló könyvei

Franciául

Blondel et Teilhard de Chardin. Correspondance commentée, 1930
Catholicisme, les aspects sociaux du dogme, Cerf, 1938. Réédition : Œuvres complètes VII, Cerf, 2003
Corpus mysticum. L'Eucharistie et l'Église au Moyen-Âge. Étude historique, Aubier-Montaigne, 1944. Deuxième édition, retravaillée et élargie, en 1949. Réédition : Œuvres complètes XV, Cerf, 2009
Le Drame de l'humanisme athée, Spes, 1944. Réédition : Œuvres complètes II, Cerf, 1998. C'est l'une de ses œuvres principales, écrite en 1942 et 1943 pendant la Seconde Guerre mondiale, rééditée avec une note de Jacques Prévotat sur Auguste Comte, Charles Maurras, et le christianisme
Proudhon et le christianisme, Seuil, 1945. Réédition : Œuvres complètes III, Cerf, 2011
De la connaissance de Dieu Seuil, 1945-48. Nouvelle édition : Sur les Chemins de Dieu , 1956. Troisième édition, refondue et augmentée, en 1983. Réédition : Œuvres complètes I, Cerf, 2006
Surnaturel. Études historiques, Aubier-Montaigne, 1946
Le Fondement théologique des missions, Seuil, 1946
Histoire et Esprit. L'intelligence de l'Écriture d'après Origène, Aubier-Montaigne, 1950. Réédition : Œuvres complètes XVI, Cerf, 2002 ISBN 2-204-06761-X
Affrontements mystiques, Éd. du Témoignage chrétien, 1950. Réédition : Œuvres complètes IV, Cerf, 2006
Aspects du bouddhisme (I), Seuil, 1951. Réédition : Œuvres complètes XXI, Cerf, 2012
La Rencontre du bouddhisme et de l'Occident, Aubier-Montaigne, 1952. Réédition : Œuvres complètes XXII, Cerf, 2000
Méditation sur l'Église, Aubier, 1953. Réédition : Œuvres complètes VIII, Cerf, 2003
Amida (Aspects du bouddhisme, II), Seuil, 1955. Réédition : Œuvres complètes XXI, Cerf, 2012
Paradoxes, suivi de Nouveaux Paradoxes, Seuil, 1959. Réédition : Œuvres complètes XXXI, Cerf, 1999
Exégèse médiévale. Les quatre sens de l'écriture, Paris, Aubier-Montaigne, 1959-1964
La pensée religieuse du Père Teilhard de Chardin, Aubier, 1962. Réédition : Œuvres complètes XXIII, Cerf, 2002
Le mystère du surnaturel, Aubier, 1965. Réédition : Œuvres complètes XII, Cerf, 2000
Augustinisme et théologie moderne, Aubier-Montaigne, 1965. Réédition : Œuvres complètes XIII, Cerf, 2008
Teilhard de Chardin, missionnaire et apologiste, Prière et vie, 1966. Réédition : Œuvres complètes XXIV, Cerf, 2007
l'Écriture dans la Tradition, Aubier, 1966
Paradoxe et Mystère de l'Église, Aubier-Montaigne, 1967. Réédition : Œuvres complètes IX, Cerf, 2010
Athéisme et sens de l'homme. Une double requête de Gaudium et Spes, Cerf, 1968. Réédition : Œuvres complètes IV, Cerf, 2006
L'éternel féminin. Étude sur un texte du Père Teilhard de Chardin, Aubier-Montaigne, 1968
Teilhard et notre temps, Aubier-Montaigne, 1968
La prière du Père Teilhard de Chardin, Fayard, 1968. Réédition : Œuvres complètes XXIV, Cerf, 2007
L'Église dans la crise actuelle, Cerf, 1969. Réédition : Œuvres complètes IX, Cerf, 2010
La foi chrétienne. Essai sur la structure du Symbole des Apôtres, Aubier-Montaigne, 1970. Réédition : Œuvres complètes V, Cerf, 2008
Les églises particulières dans l'Église universelle, Aubier-Montaigne, 1974. Réédition : Œuvres complètes X, Cerf, 2019
Claudel et Péguy (en collaboration avec J. Bastaire), Aubier-Montaigne, 1974. Réédition : Œuvres complètes XXX, Cerf, 2008
Pic de la Mirandole, Aubier-Montaigne, 1974
Teilhard posthume. Réflexions et souvenirs, Cerf, 1977. Réédition : Œuvres complètes XXVI, Cerf, 2008
Recherches dans la Foi. Trois études sur Origène, Saint Anselme et la philosophie chrétienne, Beauchesne, 1979
La Postérité spirituelle de Joachim de Flore, t.I De Joachim à Schelling, 1979, t.II De Saint-Simon à nos jours, 1981, Lethielleux – Culture et Vérité. Réédition : Œuvres complètes XXVII-XXVIII, Cerf, 2014
Petite catéchèse sur nature et grâce, Fayard, 1980. Réédition : Œuvres complètes XIV, Cerf, 2013
Esprit et liberté dans la tradition théologique (en italien), Jaca Book, 1981. Réédition (et rétroversion en français) : Œuvres complètes XIV, Cerf, 2013
Lettres de M. Étienne Gilson adressées au P. de Lubac et commentées par celui-ci, Cerf, 1986. Réédition : Œuvres complètes XLVII, Cerf, 2013
La Révélation divine, Cerf, 1983. Réédition : Œuvres complètes IV, Cerf, 2006
Théologies d'occasion, Desclée De Brouwer, 1984
Entretien autour de Vatican II. Souvenirs et réflexions, Cerf, 1985
Résistance chrétienne à l'antisémitisme. Souvenirs (1940-1944), Fayard, 1988. Réédition : Résistance chrétienne au nazisme, in Œuvres complètes XXXIV, Cerf, 2006
Théologie dans l'histoire, Desclée de Brouwer, 2 volumes, 1990
Mémoire sur l'occasion de mes écrits, Culture et Vérité, 1992. Réédition : Œuvres complètes XXXIII, Cerf, 2006 (présentation par Georges Chantraine, suivi de quatre opuscules sur sa vie : Mémoire sur mes vingt premières années (1998-2001), J’éprouve joie et confiance (1983), Conversation en famille (1983, 1991), Hommage au cardinal Lustiger (1983))
Autres paradoxes, Culture et Vérité, 1994. Réédition : Œuvres complètes XXXI, Cerf, 1999
Carnets du concile, tomes 1 et 2, Cerf, 2007
Correspondance Lubac-Maritain, in Œuvres complètes L, Cerf, 2012

Magyarul

Isten útjain; ford. Somorjai Gabriella; Vigilia, Bp., 1995 (XX. századi keresztény gondolkodók)
Szabó Ferenc: "Krisztus fénye". Bevezetés Henri de Lubac SJ életművébe; Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, Bp., 2014 (Jezsuita könyvek Isten és tudomány)

További információk

Szabó Ferenc: Henri de Lubac az egyházról; szerzői, Róma, 1972
Teilhard de Chardin bizalmas levelei Auguste Valensin-hez, Bruno de Solages-hoz és Henri de Lubac-hoz. 1919–1955; bev., jegyz. Henri de Lubac, ford. Rezek Román; s.n., Sao Paulo, 1976

Jegyzetek

↑ ^a ^b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Roglo
↑ ^a ^b AlKindi
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Új Ember, 1971-06-27/26. szám
↑ Marton József: A keresztény jelenkor
↑ Új Ember, 1983-03-27/13. szám

[ced4db47f4a2b5af074080b3a99693482abd1535-1] BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

[d21a4b34460cc0b86e53e5c6b27ba478f89bd783-2] Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[17d57dcb69a1bdabfa95b56d0033767d0f91ce07-3] Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[6b189d46bf08207a32430512eb1ffc121508bfc5-4] Roglo

[612a70eb37b97bb5fab1303ab7492772d062df98-5] AlKindi

[Új_Ember,_1971-06-27/26._szám_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Új Ember, 1971-06-27/26. szám

[Marton_József:_A_keresztény_jelenkor_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] Marton József: A keresztény jelenkor

[Új_Ember,_1983-03-27/13._szám_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] Új Ember, 1983-03-27/13. szám

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

Henri de Lubac
Született	1896. február 20.^[1]^[2]^[3]^[4]^[5] Cambrai
Elhunyt	1991. szeptember 4. (95 évesen)^[1]^[2]^[3]^[4]^[5] Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	teológus író katolikus pap francia ellenálló katolikus pap
Tisztsége	főszerkesztő (1946–1952, Recherches de Science Religieuse) bíboros (1983. február 2. – 1991. szeptember 4.)
Sírhelye	Cimetière de Vaugirard (6)
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri de Lubac témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség