Hongkong japán megszállása
Hongkong japán megszállás (香港日據時期) alá azután került, hogy a terület kormányzója, Sir Mark Young átengedte a Brit Korona hongkongi gyarmatait Japánnak 1941. december 25-én. Az átadás előtt a japán hadsereggel 18 napon keresztül folytak a küzdelmek, míg végül az ellenség megszállta a területet. A megszállás 3 év és 8 hónapig tartott, miután Japán kapitulált a második világháború végén. Ennek az időszaknak a hossza (三年零八個月) később a megszállás metonímiája lett.
| Hongkong japán megszállása | |
| 1941. december 25. – 1945. augusztus 30. | |
 | |
| Megszállt hongkongi területek | |
| Fővárosa |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hongkong japán megszállása témájú médiaállományokat. | |
.svg){kind=small}
Háttér szerkesztés
Japán Birodalom kínai inváziója szerkesztés
A Japán Birodalmi Hadsereg 1937-es Kína elleni teljes körű inváziójában, Hongkong a Brit Birodalom részeként nem volt támadás alatt. Mindazonáltal Kína közelsége befolyásolta a helyzetét. 1939 márciusában Sencsen bombázása során, néhány bomba véletlenül Hongkong területére zuhant, megsemmisítve ezzel egy hidat és egy vasútállomást.
Második világháború szerkesztés
1936-ban Németország és Japán aláírták az Antikomintern paktumot. 1937-ben a fasiszta Olaszország is csatlakozott hozzá, megalakítva ezzel azt a szövetséget, amelyet Tengelyhatalmakként ismerünk.
1941 őszén a náci Németország katonai ereje az egekben volt. Lengyelország megszállása és Franciaország elesése után a német erők Moszkva felé masíroztak. Habár még hivatalosan semleges volt, az Egyesült Államok aktívan támogatta Nagy-Britanniát, a Brit Nemzetközösséget és a Szovjetuniót Németországgal szemben a Kölcsönbérleti törvény értelmében.
Az Egyesült Államok támogatta még Kínát is a Japán megszállás elleni háborúban. 100%-os olajembargót szabott ki Japánra, miután a kevésbé agresszív gazdasági szankciók nem tudták fékezni az előrenyomulását. 1941. december 7-én Japán hirtelen széleskörű támadást indított a Csendes-óceán és Délkelet-Ázsia mentén. Megtámadták Amerika haditengerészeti bázisát, Pearl Harbort, az amerikai uralom alatt álló Fülöp-szigeteket, betörtek Thaiföldre és Malájföldre is.
Hongkongi csata szerkesztés
A csendes-óceáni hadjáratok résztvevőjeként, a Japán Birodalom 1941. december 8-ára virradó reggel támadást indított Hongkong ellen. A Hongkongi Önkéntes Védelmi Erők által támogatott brit, kanadai és indiai katonák megpróbáltak ellenállni a gyorsan előrenyomuló Japán birodalmi seregnek, de túl nagy számfölényben voltak. Miután lerohanták az Új területeket és Kaulungot, december 18-án áthaladtak a Victoria Harbouron. A hongkongi szigeten folytatott heves ütközet során az egyetlen víztározó elveszett. A kanadai Winnipeg Grenadiers gyalogos csapat a kulcsfontosságú Vong Nai Csung szorosnál harcolt, amely biztosította az áthaladást Victoria, Hongkong és a sziget eldugott déli részei között. Végül 1941. december 25-én vereséget szenvedett Brit gyarmati tisztviselők, Hongkong kormányzója, Mark Aitchison Young vezetésével megadták magukat a japán főhadiszálláson. A helyiek számára ez a nap úgy ivódott be, mint a „Fekete Karácsony”.
Hongkong kapitulációját 26-án írták alá a Peninsula Hotelben. 1942. február 20-án Iszogai Renszuke tábornok lett Hongkong első japán kormányzója. Közvetlenül a britek megadása előtt, részeg japán katonák betörtek a St. Stephen's Főiskolába, ami akkor kórházként működött. A japán katonák szembekerültek két önkéntes orvossal, s mikor azok nem akarták beengedni őket, mindkettőjüket lelőtték. Ezután berontottak az osztályokra és rátámadtak személyzetre és az összes sebesült katonára. A túlélőket és a nővéreket két emelettel feljebb bebörtönözték. Később, a japán csapatok második hulláma érkezett. Két kanadait kihurcoltak a szobából, kint pedig megölték majd feldarabolták őket. A nővérek közül sokakat vittek el csoportos nemi erőszakra, akiket később szintén feldarabolva találtak meg. Ez volt az úgynevezett „St. Stephen's főiskolai incidens”. Ez volt a majdnem 4 éves japán adminisztráció nyitánya.
Politika szerkesztés
A megszállás alatt Hongkong lakosságát szigorú őrizet alá vonták és statáriumot léptettek életbe. Iszogai Renszuke tábornok vezetésével, a japán hadsereg a kaulungi Peninsula Hotelben alakította ki az adminisztrációt és a parancsnokságot. A katonai kormány, amely a politikai, polgári, gazdasági, igazságügyi és haditengerészeti osztályokból állt, szigorú szabályozást vezetett be, létrehozta a végrehajtóhatalmat annak érdekében, hogy teljes hatalommal rendelkezhessenek a hongkongi lakosok fölött. Továbbá saját kínai ill. eurázsiai vezetőiket ültették bábként a Kínai Képviselői Tanács és a Kínai Szövetkezeti Tanács székeibe. 7000 brit katonát és civilt tartottak fogva olyan internáló táborokban, mint például a Sam Suj Po Fogolytábor és a Stanley Internálótábor. Gyakori volt az éhínség, az alultápláltság és a különböző betegségek terjedése. A legsúlyosabb helyzet 1945-ben volt a Stanley Internálótáborban. Sőt, a Japán Katonai Kormány blokád alá vonta a Victoria Harbourt és ellenőriztette a raktárakat.
1942. január elején a hongkongi rendőrség korábbi tagjait, beleértve az indiaiakat és kínaiakat, átsorozták a Kempeitai nevű rendőrségi szervezetbe. A rendőrség rutinszerűen hajtott végre kivégzéseket a kaulungi King's Parkban. A Japán Birodalmi csendőrség hatalma alá vonta az összes rendőrséget és újjászervezve öt részre osztotta fel őket, nevezetesen a Kelet-hongkongi, Nyugat-hongkongi, kaulungi, az Új területekei és a Vizi rendőrségre. Központja a korábbi Legfelső Bíróság épületében volt. A hongkongi rendőrség a japán kormány szervezése és irányítása alatt állt. Japán szakemberek és ügyintézők főként a Kormányhivatalban és különböző irodákban dolgoztak. A kínai és eurázsiai vezetőkből két tanácsot szerveztek meg a kínai nép irányítása érdekében.
Gazdaság szerkesztés
Gazdaság szempontjából minden kereskedelmi tevékenységet szigorúan őriztek, a gyárak többségének vezetését japánok vették át. Miután megfosztották a tulajdonosokat, a megszállóerők kivonták a hongkongi dollárt és bevezették a japán katonai jent. 1942-ben egy japán katonai jen kettő hongkongi dollárt ért. Később, 1942 júliusában egy jen négy hongkongi dollárrá értékelődött, ami azt jelentette, hogy a lakosok kevesebb japán katonai bankóra tudták átváltani pénzüket. Miközben Hongkong polgárai a kierőszakolt átváltás miatt elszegényedtek, a császári japán kormány eladta a hongkongi dollárt, hogy segítse a háborús gazdaság finanszírozását. 1943 júniusára a jen lett az egyetlen hivatalos fizetőeszköz. Az árucikkek árát is jenben kellett jelölni. A hiperinfláció aztán felborította a gazdaságot, ami közvetlenül érintette a hongkongi állampolgárokat. A császári japán jen háború után szinte teljesen értéktelenné vált.
A tömegközlekedés és a segédprogramok kudarcot vallottak az üzemanyaghiány és az amerikai légicsapások növekedése miatt. Több tízezer ember hajléktalanná és tehetetlenné vált, közülük sokakat hajógyárakban és építkezéseken foglalkoztattak. Ami a mezőgazdaságot illeti, a japánok elfoglalták a fanlingi versenypálya és a Kam Tin leszállópálya területét a rizstermesztő kísérleteikhez.
A Japán császári befolyás fellendítésére újra megnyílt két japán bank, a Yokohama Specie Bank és a Tajvan Bank. Ez a két bank felváltotta a Hongkong és Sanghaj Bankvállalatot és a bankjegyek kibocsátásáért felelős két másik brit bankot. Ezután felszámolták a Szövetségesek bankjait. Brit, amerikai és holland bankárok kénytelen voltak egy kis szállodában élni, míg néhány bankárt, akiket a japánok ellenségeiknek tekintettek, kivégeztek. 1942 májusában a Japán császári társaságokat arra ösztönözték, hogy magasabbra törjenek. 1942 októberében egy japán cégekből álló hongkongi kereskedelmi testületet hoztak létre a tengerentúli kereskedelem manipulálásához.
Közösségi élet, szociális szolgáltatások és a közegészségügy szerkesztés
Élet a rettegésben szerkesztés
A japánok a megszállás időszakában az élelmiszerhiány és a Szövetségesek lehetséges ellentámadása miatt a hazatelepítési politikára kényszerültek. Ennek eredményeként munkanélkülieket deportáltak Kínába, ezáltal Hongkong lakossága az 1941-es 1,6 millió főhöz képest 1945-re 600 000-re csökkent. Ráadásul, a japánok újjászervezték mind a közigazgatást, mind a magánlétesítményeket a saját érdekeik szerint. Például a Kai Tak repülőtér bővítése érdekében a japánok lerombolták Szung Wong Toi emlékművet. Egyes nagy tekintélyű iskolákat, mint a Diocesan Boys' School, a Central British School, az anglikán St. Paul's Girls' College, a La Salle College és a Wah Yan College, amelyik egyike a két jezsuita iskolának Hongkongban, a japánok katonai kórházakként használtak. Az a pletyka is terjedt, hogy a Diocesan Boys' Schoolban hajtották végre a kivégzéseket.
Az emberek élete igen kemény volt a japán szabályozás alatt. Az élelmiszerellátás romlása miatt japánok korlátozták az olyan szükségletek, mint a rizs, az olaj, a liszt, a só és cukor fogyasztását. Minden családnak meg volt szabva, hogy egy nap mennyit vásárolhatott, átlagban, napi 240 g rizst. Rengeteg ember halt éhen. A korlátozást 1944-ben törölték el.
Szemtanúk beszámolói alapján, a japánok rengeteget bántalmazták a helyi kínai lakosokat és erőszakoltak meg kínai nőket. A három és fél éves megszállás alatt, kb. 10,000 hongkongi civilt végeztek ki, míg másokat kínoztak, megerőszakoltak vagy feldaraboltak.
Jótékonysági és szociális szolgáltatások szerkesztés
A megszállás alatt, az emberek számára a kórházak csak korlátozottan voltak elérhetők. A Kaulung Kórházat és a Queen Mary Kórházat a japán hadsereg foglalta el. A pénz- és gyógyszerhiány ellenére a Tung Wah és a Kwong Wah kórház továbbra is nyújtott szociális szolgáltatásokat, de csak korlátozott mértékben. Ezek közé tartozott az élelmiszer-, gyógyszer-, ruházati és temetkezési szolgáltatás. Bár a forrásaikat biztosították, még mindig küzdöttek pénzügyi nehézségekkel. A bérleti díjak elmulasztása és a javítási költségek arra sarkallták őket, hogy olyan adománygyűjtő tevékenységeket támogassanak, mint a zenei előadások és a drámák.
A Tung Wah kórház és a Po Leung Kuk jótékonysági szervezet továbbra is segítséget nyújtott, miközben a kínai elit tagjai is jelentős adományokat küldtek. A Po Leung Kuk árvákat is befogadott, de a megszállás alatt szembesülnie kellett pénzügyi problémáival, mivel a japán irányítás alatt nem tudták felvenni a bankbetéteiket. A segítségnyújtás csak Aw Boon Haw, a Po Leung Kuk hosszú távú finanszírozója adományaival tudott tovább működni.
Egészségügy szerkesztés
Nagyon kevés közkórház volt a japán megszállás alatt, mivel a legtöbbet kénytelenek voltak katonai kórházakká átalakítani. A Tung Wah kórház és a Kwong Wah kórház korlátozottan, de továbbra is segítséget kínált a rászorulók számára. 1943 júniusában a víz, a gáz és a villamos energia kezelése szintén japán privát kézbe került.
Oktatás, sajtó és propaganda szerkesztés
Az iskola, a média és a propaganda egyéb más eszközeivel próbálták a japánok befolyásolni a hongkongi embereket, hogy egy erősebb igazgatási rendszert alakíthassanak ki.
Japán oktatás szerkesztés
Meggyőződésük szerint az oktatás komoly szerepet játszott abban, hogy be tudják fogadni a japán befolyást. A japán nyelv tanulása kötelező volt és azok a diákok, akik a japán vizsgákon nem teljesítettek jól, büntetésben részesültek. Egy beszámoló szerint, az angolt sem osztályteremben, sem máshol nem lehetett tanítani. Épült néhány magán japán nyelvű iskola, hogy segítse a japán beszédbeli használatát. A Katonai Hivatal vezette a tanárképző tanfolyamot és azok a tanárok, akik nem teljesítették a japán benchmark tesztet, három hónapos képzésre lettek elküldve. A kormány próbálta megismertetni a hongkongi diákokkal a japán hagyományokat és szokásokat az iskolai japán órákon keresztül. Híres történelmi történetek is, mint Mori Motonari „Szanbon no ja” (Három nyíl) és „Hszüfu (徐福) hajóútja Japánba" is belekerültek a tankönyvekbe. Ennek az oktatási rendszernek az elsődleges célja az volt, hogy a helyi lakosság fölött megszerezze az irányítást, valamint az, hogy Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezetet (大東亜共栄圏, Dai Tóa Kjóeiken) megteremtse. Ezért törekedtek arra, hogy a hongkongiak minél előbb elsajátítsák a japán nyelvet.
Másrészről 1943-ra csak egy hivatalos nyelviskola, a Bougok School biztosított a japánok számára kantoni nyelvi kurzusokat Hongkongban. A Bougok School oktatója szerint a kantoni nyelv tanítása nehéz, mert a nyelvtanban nincs rendszer és a kiejtés is függ az alkalomtól így sokkal könnyebb a kantoni embernek a japánt megtanulni, mint egy japánnak kantonit.
Propaganda szerkesztés
A japánok támogattak egy angol-japán kétnyelvű rendszert, mint egy kommunikációs kapcsolatot a helyi lakosok és a megszállók között. Az angol üzletek feliratait eltávolították és 1942 áprilisában a központi utcák és épületek neveit japánra nevezték át. Például a Queen's Road Central Meidzsi-dori, a Des Voeux Road pedig Sóva-dori lett. Hasonlóan, a Gloucester Hotelt Macubarára, a Peninsula Hotelt Macumotora, a Lane Crawfordot Macuzakajára, nevezték át. A Queen’s Theatre először Nakadzsima-dori, aztán Meidzsi lett. Propagandájuk a japán életmód, a japán szellemi értékek kiemelésére és a nyugati materializmus zűrzavarára is rámutatott.
A megszállás alatt az épületeket 1944-ben egy japán mérnök, Fudzsimura Siecsi tervei alapján nagyrészt rekonstruálták, beleértve egy japán stílusú tornyot is, amely még ma is áll. Nagyon sok grúz építészeti elemet eltávolítottak ebben az időszakban. A tetők továbbra is a japán hatást tükrözték.
A japán fesztiválok, állami alkalmak, győzelmek és évfordulók megemlékezése még tovább erősítette Hongkongban a japán befolyást. Például ott volt a Jaszukuri vagyis a szentélyfesztivál, ahol az emberek lerótták a tiszteletüket a halottak előtt. 1943. február 11-én volt a Japán Birodalom napja, amely a Dzsinmu császár imádatára összpontosított.
Sajtó és szórakozás szerkesztés
A Hong Kong News, egy a háború előtti japán tulajdonban lévő angol újság 1942 januárjában éledt újjá a megszállás idején. A szerkesztő, E.G. Ogura japán volt, és a munkatársi elsősorban kínaiak és portugálok voltak, akik korábban a South China Morning Postnál dolgoztak. Ez az újság a japán propaganda szócsöve lett. Tíz helyi kínai újságból májusra már csak öt maradt. Ezeket az újságokat szigorú cenzúrának vetették alá. A rádiót szintúgy a japán propagandára használták. A szórakozást csak az engedhette meg magának, aki meg tudta fizetni. A mozik csak japán filmeket vetítettek, mint a „The Battle of Hong Kong”, az egyetlen olyan filmet amit a megszállás alatt Hongkongban készítettek. Tanaka Sigeo rendezte és a Dai Nippon Film Company gyártotta, a filmben főként japánok szerepeltek, de néhány hongkongi is részt vett benne. A film a támadás első évfordulóján jelent meg.
Háborús bűnök szerkesztés
Egy hongkongi újság, az Apple Daily szerint, 1941 decemberében japán katonák egy csoportja megölt tíz Vöröskereszt betegszállítót Vong Nai Csung szakadéknál. Ezek a katonák további öt orvost ejtettek foglyul, egy fához kötötték őket, kettőt közülük elvittek és soha többé nem látták őket. A másik három megpróbált elmenekülni éjszaka, de csak egy tért vissza élve.
Egy amatőr régészekből álló csoport megtalálta a jelvény maradványait. Ez bizonyíték arra, hogy Barclayhez, a Királyi Hadsereg Orvosi Hadtestének kapitányához tartozott. A régészek megmutatták Barclay fiának, Jimnek aki sose találkozott apjával a halála előtt.
Megemlítendő még a St. Stephen’s Főiskolai mészárlási eset és a Mui Woban történt tömeggyilkosság amit a helyiek Silver Mine Bayi (銀礦灣大屠殺) mészárlásnak neveztek el.
A japánok kapitulálása után tizenöt japán katona megölt hetven embert Mui Wo városában. Felgyújtottak három falut és 300 falusit ejtettek fogságba, akik közül sokakat holtan találtak meg.
Japánellenes megmozdulások szerkesztés
East River Column szerkesztés
Eredetileg, egy 1939-ben Zeng Seng(曾生) által, Kuangtungban alapított csoport, ami elsősorban parasztokból, diákokból és tengerészekből állt. Amikor a háború 1941-ben elérte Hongkongot, a gerillaerő 200-ról több mint 6000 katonára nőtt. 1942 januárjában Kuangtung népe gerillákat hozott létre a keleti folyónál (廣東人民抗日游擊隊東江縱隊), hogy megerősítsék a japánellenes erőket a Dongjiang és a Gyöngy-folyó torkolatánál. A gerillák legjelentősebb hozzájárulása a Szövetségesek számára az volt, hogy megmentettek húsz amerikai pilótát, akik a Kaulungba szálltak le ejtőernyővel, mikor a japánok lelőtték a repülőgépeiket. A brit visszavonulás után a gerillák összeszedték az elhagyott fegyvereket és bázisokat hoztak létre az Új Területeken és Kaulungban. A gerilla hadviselés taktikáját alkalmazva megölték a kínai árulókat és szövetségeseiket. Védték a kereskedőket Kaulungban és Kantonban, Tájpounál megtámadták a rendőri állomást, és bombákat robbantottak a Kai Tak repülőtéren. A japán megszállás idején az egyetlen megerősített ellenállást a kelet-folyó gerillák állították fel.
Hong Kong Kowloon brigade szerkesztés
A HK Kuangtung Brigád (港九大隊) 1942 januárjában alakult meg a tartomány japánellenes lakóiból. Februárban a Csoi Kwok-Leung (蔡國梁) parancsnok és Csan Tat-Ming (陳達明) politikai népbiztos vezetésével 30 géppuska és több száz rohampuska került hozzájuk, amiket a legyőzött brit hadsereg hagyott maga után. A Szaj Kungban működő csoport létszáma 1942 és 1954 között körülbelül 400-ra növekedett. Emellett figyelemre méltó az, hogy hadifoglyok megmentésében is részt vettek, nevezetesen Sir Lindsay Ride, Sir Douglas Clague, Gordan King professzor és David Bosanque kiszabadításában. 1943 decemberében a kuangtungi csoport magába olvasztotta a keleti folyó gerilláit, egy még nagyobb egység létrehozása érdekében.
Brit hadsereg segélycsoport szerkesztés
A Brit hadsereg segélycsoport 1942-ben alakult Lindsay Ride ezredes javaslatára. A csoport kiszabadította a szövetséges hadifoglyokat, beleértve lezuhant pilótákat és a Hongkongban ragadt munkásokat. Szintén szerepet játszott az információgyűjtésben. Továbbá a csoport megvédte a Dongjiang folyót is, amely Hongkong vízforrásaként szolgált. Ez volt az első olyan szervezet, amelyben a britek, a kínaiak és más nemzetiségek voltak faji megosztottság nélkül. Francis Lee Jiu-pui és Paul Cuj Ka-cseung tisztekként voltak megbízva.
A japán megszállás vége szerkesztés
Japán megadása szerkesztés
A hongkongi megszállás 1945-ben ért véget, azután hogy az Amerikai Egyesült Államok atombombát dobott le Hirosimára augusztus 6-án. Három nappal később Nagaszakira is ledobtak egyet, ugyanazon a napon, amikor a Szovjetunió megkezdte a Japán által megszállt Mandzsúria lerohanását. Ez megbénította az utolsó nagy japán hadsereget Kínában. Japán végül 1945. augusztus 15-én megadta magát. Hongkongot a Japán Birodalmi Hadsereg 1945. augusztus 30-án átadta a Brit Királyi Haditengerészetnek; visszaállították a britek hongkongi ellenőrzését. Augusztus 30-át „Felszabadítás napjának" (重 光 紀念日) nyilvánították, ami 1997-ig nemzeti ünnep volt.
Szakai Takasi tábornokot, aki a hongkongi inváziót vezette, majd a japán megszállás idején általános vezérigazgató volt, háborús bűnösnek nyilvánították és 1946. szeptember 30-án kivégezték.
Hongkong politikai színtere szerkesztés
Japán kapitulálása felvetette azt a kérdést, hogy kinek kell irányítania Hongkongot. A Kuomintang tagja, Csang Kaj-sek feltételezte, hogy egész Kína ellenőrzése az ő kezébe került. Néhány évvel korábban az amerikai elnök, Franklin Roosevelt ragaszkodott a gyarmatosítás végetvetéséhez, és megígérte Szung Mej-lingnek, hogy Hongkongban visszaáll a kínai ellenőrzés. Azonban a britek gyorsan mozogtak, azért hogy visszanyerjék Hongkong irányítását. Franklin Gimson, Hongkong gyarmati titkára amint meghallotta, hogy Japán megadta magát, elhagyta a hadifogolytábort, és kikiáltotta magát a terület kormányzójaként. Egy kormányhivatalt hoztak létre a Korábbi Francia Küldetés Épületében 1945. szeptember 1-jén Victoriában. Sir Cecil Halliday Jepson Harcourt brit tengernagy Hongkongba hajózott a HMS Swiftsure hajó fedélzetén, azért hogy újra megerősítse a brit kormány irányítását a kolónia fölött. 1945. szeptember 16-án hivatalosan elfogadta a japán átadást Okada Umekicsi dandártábornoktól és Fudzsita Ruitaro helyettes admirálistól a Kormányépületben.
Hongkongot a háború után meglepően gyorsan helyreállították. 1945 novemberéig a gazdaság olyan szinten helyreállt, hogy a kormányzati ellenőrzéseket megszüntették és visszaállították a szabad piacot. A lakosság 1946 elejére körülbelül egymillióra gyarapodott és ezt a Kínából való bevándorlásnak köszönhette. A háború utáni években az európai gyarmattartó hatalmak felismerték, hogy nem tudják úgy felügyelet alatt tartani gyarmataikat, mint azelőtt. A kínai emberek többé nem voltak eltiltva bizonyos tengerpartoktól vagy a Victoria Csúcstól.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Japanese occupation of Hong Kong című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom szerkesztés
- Philip Snow: The Fall of Hong Kong: Britain, China, and the Japanese Occupation. ISBN 0-300-09352-7
- Yim Ng Sim Ha: The History of Hong Kong. ISBN 962-08-2231-5
- Y.Y. Kan: Journey Through History: A modern Course 3. ISBN 962-469-221-1
