Hovhannesian Eghia

(1885–1948) örmény-török származású magyar ügyvéd

Hovhannesian Eghia (Isztambul, 1885. április 2. – Budapest, 1948. augusztus 9.)[1] ügyvéd, lapszerkesztő.

Hovhannesian Eghia
Született 1885. április 2.
Isztambul
Elhunyt 1948. augusztus 9. (63 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Házastársa Ritter Julianna
Gyermekei

Hovhannesian (később Tarján) Yervant Károly (1920-1978)

Hovhannesian (később Lukács) Zaven János (1921-1995), Bor Ambrus
Foglalkozása ügyvéd, író, lapszerkesztő

ÉletútjaSzerkesztés

Törökországi örmény család sarja; francia és örmény elemibe járt; 1898-ban édesapja a bulgáriai Sumlába menekítette az örményüldözések elől. Innen Türingiába (1900 körül), majd Budapestre (1901) került. Két budapesti gimnáziumba járt, 1907-ben érettségizett. 1907 és 1911 között Budapesten hallgatott jogot, 1913–1914-ben egy-egy szemesztert Heidelbergben és Lausanne-ban végzett el. Vizsgái után Gödöllőre közvetítették ki ügyvédjelöltnek, ott ismerkedett meg későbbi feleségével, Ritter Juliannával, akit 1917 őszén vett el. 1918-ban nyitott önálló ügyvédi irodát; 1944-ig praktizált. Zaven János fia később fölvette a Lukács családnevet, írásait Bor Ambrus írói néven jelentette meg. Yervant fia (később Tarján Károly) ugyancsak ügyvéd lett; az ő fia volt Tarján Tamás író, tanár, irodalomtörténész.

Hovhannesian Eghia Gödöllőn praktizált mint ügyvéd, emellett sokat utazott, levelezett és kutatott. Helytörténeti kutatóként és a helyi polgárosodás érdekében sokat tett. Feldolgozta a 20. század elejének kiemelkedő magyar-örmény személyiségeinek életét, foglalkozott az örménykérdéssel, és számos, addig ismeretlen adatot tett közzé az örmény irodalomról.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tiszteletbeli ügyésze, a premontrei rend jogtanácsosa, a gödöllői képviselőtestület tagja volt, lelkes és agilis lokálpatrióta, 1928-ban alapítója, tulajdonosa, később – 1944. október 29-ig – felelős szerkesztője volt a Gödöllői Hírlap című hetilapnak, amely a '30-as években és a háború alatt számos antiszemita és antikommunista cikket közölt. A lap rokonszenvezve számolt be az életbe lépő zsidótörvényekről és -rendeletekről, aktívan támogatta a gödöllői Horthy-kultuszt. Hovhannesian Eghia több cikkben méltatta a magyarországi deportálásokért jelentős részben felelős (és később kivégzett) Endre Lászlót, aki ekkor Gödöllő alispánja volt. A húszas évek derekától a háborús évekig jelentős vagyont halmozott fel.

1946-ban népbíróság elé állították a Gödöllői Hírlapban kibontakoztatott zsidó- és kommunistaellenes, valamint háborús uszító tevékenysége miatt; öt évre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A Kozma utca 13. szám alatti gyűjtőfogházban hunyt el, valószínűleg szívszélhűdésben.

MűveiSzerkesztés

  • Az örmények szerepe Londontól Kalkuttáig. Bp., 1921.
  • Gödöllő a múltban és most. Gödöllő, 1933.
  • Arménia népe. Uo., 1934.
  • Szeressük jobban Gödöllőt. Uo., 1937.
  • Tervek és gondolatok Gödöllő fejlesztéséhez. Uo., 1938.
  • Pestvármegye adattára. Társszerk. H.n., 1939.
  • Hazai örmények a nemzet szolgálatában. Gödöllő, 1940.
  • Szemelvények az örmény irodalomból. I. rész (Lírikusok). Uo., 1942.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar katolikus lexikon
  • Klacsmann Borbála: A holokauszt Gödöllőn. [1]
  • Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007) [2]
  • Gödöllő története, II. 1867–1945, Második kötet, szerk. G. Merva Mária [3]
  • G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn. (Gödöllői Városi Múzeum, 2007) [4]