Főmenü megnyitása

Hszian Hszing-haj (kínai írással: 冼星海; pinjin átírással: Xiǎn Xīnghăi; magyaros átírással: Hszian Hszing-haj ; 1905. június 13., Makaó, Makaói kormányzóság, Portugál Királyság1945. október 30., Moszkva, Szovjetunió) kínai zeneszerző.

Hszian Hszing-haj
A zeneszerző az 1920-as években, Sanghajban (Shanghaiban)
A zeneszerző az 1920-as években, Sanghajban
Életrajzi adatok
Született 1905. június 13.
Flag of the Government of Portuguese Macau (1976–1999).svg Makaó, Flag of Portugal (1830).svg Portugál Királyság
Állampolgársága Kínai Köztársaság
Elhunyt 1945. október 30. (40 évesen)
Moszkva,  Szovjetunió
Családja
Édesanyja Huang Szu-jing
Házastárs Csien Jün-ling
Pályafutás
Tevékenység zeneszerző
Műfajok dalok, zongoraművek
Hangszer zongora
Híres művei Sárga Folyó kantáta és az abból készült zongoraverseny
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszian Hszing-haj témájú médiaállományokat.
A fiatal művész
Hszing-haj Hangverseny Terem Kantonban
Hszing-haj szobra Makaón
Hszing-haj emlékműve Almatiban

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Hszian Hszin-haj egy Panjüből (Kanton kerülete), Kuangtung tartományból származó tanka (hajós) család sarjaként született az akkor portugál kormányzat alatt álló Makaón. Édesapja még születése előtt elhunyt. Az elszegényedett anya, Huang Szu-jing sokat költözött fiával, majd 1911-ben Szingapúrban telepedett le. Tanulmányait az itteni Jangcseng Általános Iskolában kezdte,[1] amely egyben zenei pályafutása kezdetét is jelentette. Tanára, Ou Csien-fu, fedezte fel zenei tehetségét és vette rá a fiatal Hsziant, hogy lépjen be az iskola zenekarába. 1918-tól Kantonban folytathatta tanulmányait, mert az iskola igazgatója, Lin Jao-hsziang, beválasztotta azon húsz fiatal közé, akik ösztöndíjjal hazajuthattak. Itt a Lingnan Egyetem keretein belül működő YMCA Karitatív Iskolában klarinétozni tanult. Egyetemi tanulmányait 1926-ban kezdte a Pekingi Egyetemen működő Nemzeti Zenei Intézetben, majd két évvel később a Sanghaji Nemzeti Konzervatóriumban folytatta, ahol hegedülni és zongorázni tanult. Itt jelenik meg jelentős tanulmánya, Az egyetemes zene. 1929-ben kínai állami ösztöndíjjal Párizsba megy, ahol Ma Sze-cung bevezeti őt az ottani művészvilágba. 1934-ben, első kínaiként, felvételt nyer a Párizsi Konzervatóriumba, ahol zeneszerzést tanul, olyan diáktársakkal, mint Vincent D'Indy és Paul Dukas. Itt komponálja néhány jelentős művét, mint a Szél című kórusművet vagy a D-moll hegedűszonátát.

1935-ben visszatért Kínába, a japánok által megszállt Mandzsúriába és a zenét fegyverként használva kiállt a megszállás ellen. A második kínai–japán háború idején hazafias dalokat szerzett, lelkesítve a japánok ellen harcoló honfitársait többek között Vuhanban. Ez idő alatt filmstúdiókban is dolgozott. 1938-ban feleségül vette Csien Jün-linget, a Kínai Kommunista Párt egyik gazdaságpolitikusának lányát. Ebben az évben a kommunisták meghívására, azok székhelyére, Jenanba ment és a Lu Hszün Művészeti Akadémia Zenei Tanszékének vezetője lett. Itt írta leghíresebb művét a Sárga Folyó kantátá-t és a kommunista érzelmű Termelési kórus-t. A következő évben maga is belépett a kommunista pártba, a rákövetkező évben pedig Moszkvába utazott, tanulni és dolgozni. Az elutazása előtt Mao Ce-tung személyesen látta vendégül egy vacsorára. 1941-ben a német támadás elől menekülni kényszerült, de Seng Si-caj a korábban szovjetbarát, ám ekkorra antikommunistává váló észak-kínai hadúr megakadályozta hazatérését, így Kazahsztán fővárosában, Almatiban ragadt. Itt születtek a Nemzet felszabadítása és a Szent háború című szimfóniái és zenekari szvitjei. Itt elkapta a TBC-t. A háború végén visszautazott Moszkvába, kórházi kezelésre. 1945. október 30-án hunyt el egy a Kremlhez közeli kórházban.

MűveiSzerkesztés

Hszian Hszin-haj rövid élete során közel 300 művet komponált és több zenei tanulmányt is hagyott az utókorra. Filmzenéi között találjuk Gaston Leroux Az Operaház Fantomjának kínai filmváltozatához, az 1937-es Éjféli dalhoz írt zenéjét, melyet a film 1995-ös remakejéhez, a The Phantom Lover-hez is felhasználtak.

Dalok, kórusművekSzerkesztés

  • Szél (1934)
  • A vándor dala (1934)
  • A nemzet megmentése (1935)
  • Gerillák dala (1935)
  • Az utak megnyílnak általunk (1936)
  • A hatalmas Szibéria (1936)
  • Az Anyaföld gyermeke (1936)
  • A Tajhang hegységben (1937)
  • Ugrás az ellenség háta mögé (1937)
  • Termelési kórus (Op.6., 1939)

Zenekari művekSzerkesztés

  • Sárga Folyó kantáta (Op.7., 1939)
  • Hszimenghuj Kantáta (1940)
  • Kínai rapszódia fúvósokra és vonósokra (Op.26.)
  • 'Amangeldy' szimfonikus költemény (Op.22.)
  • 1. 'A Nemzet felszabadítása' szimfónia (Op.5., befejezés: 1941)
  • 2. 'Szent Háború' szimfónia (Op.17., 1942)
  • D-moll hegedűszonáta (Op.3., 1934)
  • 1. szvit (Op.9.)
  • 2. 'Azolla' szvit (Op.10.)
  • 3. 'Minden vörös a folyó felett' szvit (Op.14.)
  • 4. szvit (Op.15.)
  • Három kazah tánc
  • Sárga Folyó zongoraverseny

EmlékezeteSzerkesztés

  • Kanton városban nevét viseli a Hszin-haj Zenei Konzervatórium, Hszin-haj Hangverseny Terem, a Panjü Hszian Hszin-haj Emlékközpont és a Hszin-haj park.
  • Makaón utca viseli a nevét, melynek elején áll a zeneszerző szobra, amelyet születésének 100. évfordulójakor állítottak.
  • A délkelet-kínai Talienben teret neveztek el róla.
  • Almatiban is utca viseli a nevét, 1999 novembere óta. A városban emlékművet is állítottak a zeneszerző tiszteletére.
  • 2009-ben egy házaspár, Csienkuan Li és Kujjün Hsziao, filmet forgatott Hszin-haj nehéz gyermekkoráról és édesanyja áldozatos munkájáról, A Csillag és a Tenger címmel.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Hszian Hszin-haj témájú médiaállományokat.