Hucbaldus
Latinos névformában Hucbaldus vagy Ubaldus, németesen Hucbald, Hugbald, Hubald (Fleurus, 840 körül – Abtei Saint-Amand, 930. június 20.) középkori francia szerzetes, zenetudós.
| Hucbaldus | |
| Született | 840[1][2] Tournai[3] |
| Elhunyt | 930. június 20. (89-90 évesen)[4] Saint-Amand-les-Eaux |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hucbaldus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevers városában tanult nagybátyjától, Milótól, akinek énekiskolája volt. Milo halála után Hucbald lett az utóda a zeneiskola élén. Gerbert, a későbbi II. Szilveszter pápa Hucbaldnak tulajdonítja nemcsak a De harmonica institutione című értekezést, hanem a Musica enchiriadis (más nevein Enchiridion musicae, Liber enchiridis) írást is. Ez utóbbiról az újkori tudósok kimutatták a szerzőség tévességét. (Hans Müllerː Hucbalds echte und unechte Schriften über Musik, Lipcse, 1884) Eszerint tehát a több szólamú zene és az úgynevezett Dasia-hangjelzés, nem tulajdoníthatóak többé Hucbaldnak, ugyanakkor az ő érdeme marad a mai hangjegyírásban is nélkülözhetetlen vonalrendszer bevezetése.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ biography/Hucbald
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Hucbald, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. március 30.
