A huculok Ukrajna nyugati részén, a mai Kárpátaljai, Ivano-frankivszk és Csernyivci területen, az Ukrán-Kárpátokban elhelyezkedő Huculvidéken (vagy más néven Huculföldön) élő ruszin etnográfiai csoport. Egyes közösségei a mai Romániában, a Máramaros-vidéken is élnek. Számuk kereken 30 000.

A ruszin népcsoportok lakóhelye

Történetük szerkesztés

A huculok a hegyvidéki ruszinok három nyelvjárásának egyikét beszélik. (Másik kettő a bojkók és a lemkók.) A ruszinok a galíciai és a bukovinai görögkeleti vallású ukránoktól alapvetően a görögkatolikus vallásban tértek el, így a ruszinok alcsoportját képző huculok is többségében görögkatolikus vallásúak.

Nyelvi és néprajzi tekintetben a hucul erősen eltér a többi szlávtól, különálló ruszin törzset alkot. Az egykori Magyar Királyság területére Galíciából és Bukovinából vándoroltak be lassan, észrevétlenül a 16–19. század folyamán. A pásztorok és nyájak gazdái fokozatosan, lassú beszivárgással népesítették be a mai Huculföldet. Az első ruszin bevándorlók Rahón telepedtek le.

A hucul eredetileg lovasnép. Híres a mindenes, szintén huculnak nevezett kistestű lovuk (lásd: hucul ló). Lovon járt a havasokra, a szomszéd falvakba, sőt régente még esküvőre is lovon ment a templomba. Persze ma már jobbára gyalog jár. Elszegényedett, nem telik lóra. Betyárok (csornyi hlopci (fekete fiúk) és oprisok) is voltak, segített a szegényeken, védte az elnyomottakat. Nem gyilkolt, és csak azokat a földesurakat és kereskedőket fosztogatta, akiken bosszút akart állani. Az oprisok eredetileg szökevények voltak. A kegyetlen lengyel földesurak, a hosszú katonáskodás, vagy az igazságszolgáltatás elől menekültek Csorna Hora erdeibe, és bandákba verődve messzi vidék rémeivé váltak. Híres haramiavezér volt Piszklivij Iván (1703), Pintye Ivan (1704) és Dovbus Oleksza (1738–1744).

Néprajzuk szerkesztés

 
Huculok (1872)

A hucul eredetileg pásztornép volt, csak az állattenyésztéshez értett. Ma kiváló erdőmunkás és az 1950-es évek előtt tutajos.

Nagy mestere a faragásnak. Pagodaszerű fatemplomai (Bilib, Havasalja) a népies építészet remekei. A nők gyönyörűen kézimunkáznak, hímeznek, varrnak.

A csekélyszámú ortodox kivételével majdnem minden hucul görögkatolikus vallású. Görcsösen ragaszkodik hitéhez, illetve szertartásához, de emellett rendkívül babonás is.

A férfiak vastag darócból készült fekete vagy piros nadrágot viselnek. Nyáron ujjatlan, télen ujjas, gazdagon hímzett báránybőrbekecs (kozsuh) van rajtuk vagy fekete darócból készült ködmön (szerdák). Nagyon szeretik a ragyogókat, a különféle fényes díszeket. A 25–35 cm széles bőrszíj, a tüsző, a hucul férfi büszkesége. Ebben van a kése vagy a tőre. Minden vágya, hogy pisztolya is legyen.

A nők ruházata gazdagon hímzett, bokáig érő ing, és elöl-hátul egy-egy vastag kéziszőttesből készült, földig érő díszes kötény. Lábbelijük bocskor. Gyöngyhímzésből készült igen szép szalagot viselnek a nyakukon. A hucul etnikum erős testalkatú, izmos, magas, szélesvállú, karcsú. A férfiak középmagassága 169,5 cm, a nőké 144,6 cm. Ugyanakkor a lengyel és az orosz férfi átlagos magassága csak 165,5 cm, tehát a hucul 4 cm-rel magasabb a lengyelnél és az orosznál. Sűrű szemöldöke alatt tüzes szem villog. Haja és szeme sötét. A férfiak 83,33%-a, a nők 66,7%-a barna, és csak 2,8%-a köztük szőke. A nőket valóban megilleti a szépnem elnevezés. Fehér az arcuk, karcsú a termetük. Folyton mosolyognak, mint akik tudatában vannak szépségüknek.

Ősi hucul szokás szerint karácsony ünnepét kell a legbőségesebb lakomával megszentelni. Szabály szerint – aki teheti – tizenkétféle ételt készít karácsonyra. Fő tápláléka a kukoricalisztből készült puliszka (kulesa). Keményre keveri és tejjel vagy túróval eszi.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Huculok témájú médiaállományokat.