Főmenü megnyitása

Huj-jüan (kínai: 慧遠, vagy Fi-Jon - (334–416) kínai buddhista tanító volt, aki a Lusan-hegyen lévő Tunglin templomot alapította, és híres szerzeménye a Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek című mű volt. Sanhszi tartományban született 334-ben és Hopej tartományban hunyt el 416-ban. Északról származott, ám délre vándorolt és a Csin-dinasztia területén élt. Halála után nevezték ki a Tiszta Föld buddhizmus első pátriárkájává. A tanítványai közé tartozott Huj-kuan (慧觀), Szeng-csi (僧濟) és Fa-an (法安).

Huj-jüan
Hui Yuan.jpg
Született 334
Sanhszi, Kína
Elhunyt 416
Lu-hegy, Kína
Állampolgársága Kína
Foglalkozása buddhista tanító
A Wikimédia Commons tartalmaz Huj-jüan témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Huj-jüan fiatalon elkezdte tanulni Csuang Csou, Lao-ce és Konfuciusz filozófiáit tanulni. Azonban 21 éves korában Hopej tartományban egy Tao An nevű, Kucsa királyságból származó buddhista szerzetessel áttért a buddhizmusra. Hátrahagyta a világi életet és beállt szerzetesnek.[1] Később a lusan-hegyi Tunglin templom (Keleti Erdő templom) vezetője lett. Tanította vinaját, buddhista meditációt, abhidharmát és bölcseletet (pradzsnyá). Annak ellenére, hogy Huj Jüan semmilyen erőfeszítést nem tett a világi emberekkel történő kapcsolatteremtésre, sok megkeresése volt a nemesi és királyi családokból. Két alkalommal is meghívást kapott Huan Hszüan diktátortól, hogy megvitassák az egyház státuszát, és mindkétszer sikeresen kivívta egyháza függetlenségét. Sokan látogattak el hozzá később a világiak közül is a Lu-hegyhez, hogy részt vehessenek az általuk vezetett vallásos életformában. Huj-jüan kapcsolatban állt a kor egy másik híres buddhista tudósával, Kumáradzsívával.[2]

402-ben szervezett egy szerzetesekből és világi emberekből álló csoportot, amely a mahájána irányzatot képviselte. Ez az új ág kapta később a Tiszta Föld buddhizmus elnevezést, amelyben a „Tiszta Föld” Amitábha Buddha birodalma (lásd még: Buddhák listája).[3]

404-ben Huj-jüan értekezést írt Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek (沙門不敬王者論) címmel.[4] Az a könyv szimbolizálta az erőfeszítéseit, hogy a buddhista egyház független maradhasson az uralkodók udvarától. Ugyanakkor, vallási és politikai szöveg is volt egyben, amelyben igyekezett meggyőzni az uralkodókat és a konfuciánus minisztereket, hogy a buddhizmus nem romboló hatású. Úgy érvelt, hogy a buddhisták jó alattvalók, ugyanis félnek a karma okozta büntetéstől és bíznak a jobb újjászületésben. Huj-jüan elmagyarázta, hogy annak ellenére, hogy azok a buddhisták, akik elhagyják családjaikat, mindenekelőtt szolgálják a szüleiket és engedelmeskednek az uraiknak.[1]

GalériaSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Ebrey, Cambridge Illustrated History of China, 97.
  2. Jones, Charles B. (2008). Was Lushan Huiyuan a Pure Land Buddhist? Evidence from His Correspondence with Kumārajīva About Nianfo Practice, 周文廣 - Chung-Hwa Buddhist Journal 21, 175-191
  3. Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2001). Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History, Chapter 3: Hui-yuan of Mt.Lu, Pacific World Journal, Third Series, Number 3, 251
  4. Angol fordítás: Leon Hurvitz, " 'Render unto Caesar' in Early Chinese Buddhism," Sino-Indian Studies, V, 4 (Santininketan), 80-114.

ForrásokSzerkesztés

  • Ebrey, Patricia Buckley (1999). The Cambridge Illustrated History of China. Cambridge: Cambridge University Press.
  • Tanaka, Kenneth Kenichi (1990). The dawn of Chinese pure land Buddhist doctrine : Ching-ying Hui-yuan's Commentary on the Visualization sutra, Albany : State University of New York Press
  • Zürcher, E. and Teiser, Stephen F. (2007). Buddhist Conquest of China : The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China (3. kiadás). Boston, MA: Brill Academic Publishers, 204–53. oldal