Főmenü megnyitása

I. Osin örmény király

a Kilikiai Örmény Királyság (Kis-Örményország) uralkodója

I. Osin (1282Kis-Örményország (Kilikia), 1320. július 20.), örményül: Օշին Ա, franciául: Ochine I d'Arménie, örmény király. I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király unokája. Szaven-Pahlavuni Izabella ciprusi régensné és Szaven-Pahlavuni Mária bizánci császárné, valamint II. Hetum, I. Torosz, IV. Szempad és I. Konstantin örmény királyok öccse. Az örmény királyi ház, a Szaven-Pahlavuni-dinasztia hetumida ágának a tagja.

I. Osin
Szaven-Pahlavuni Osin
Oshin.jpg

Örmény Királyság királya
Օշին Ա/Ochine I
Uralkodási ideje
1308 1320. július 20.
KoronázásaTarsus
1309. szeptember 4.
Elődje III. Leó
Utódja IV. Leó
Életrajzi adatok
Uralkodóház Szaven-Pahlavuni-dinasztia
Született 1282
Elhunyt 1320. július 20.
Kis-Örményország (Kilikia) (ma Törökország)
NyughelyeTrazarg
Édesapja II. Leó örmény király (1236–1289)
Édesanyja Küra Anna lamproni úrnő (–1285)
Házastársa 1. Izabella korikoszi úrnő (–1310)
Házastársa 2. Anjou Johanna (Irén) tarantói hercegnő (1297–1323)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Leó (1308/9–1341)
2. N. (gyermek) (1310–fiatalon)
2. feleségétől:
3. György (1316–1323 után)
4. N. (gyermek) (1317–fiatalon)
Armoiries Héthoumides.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Osin témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

II. Leó örmény királynak, I. Izabella és I. Hetum örmény királyok fiának, valamint Küra Anna lamproni úrnőnek a fia.

1307. november 7-én a mongol–örmény szövetség és jó barátság ellenére III. Leót, az ifjú uralkodót, vele együtt régens nagybátyját, II. Hetumot, valamint kíséretüket Anazaréban meggyilkoltatta Bilarghu mongol tábornok. Leó királyt egy íjhúrral fojtották meg.[1] Később azonban a mongolok megbosszulták III. Leó halálát és Öldzsejtü perzsa ilhán parancsára kivégezték a tábornokot.

1308-ban III. Leó ifjabb nagybátyja, a rangidős herceg, Osin Örményország királyává kiáltotta ki magát, és átvette a hatalmat az országban. Első felesége, Izabella korikoszi úrnőnek a halála (1310) után, aki a történetíró Korikoszi Hetumnak[2] (–1314/18) és Ibelin Izabellának (–1306 után) az egyetlen lánya volt. Anyósa, Ibelin Izabella az Ibelin család ún. udvarmesteri ágából származott.[3] Korikoszi Izabella királyné két gyermeket szült, és második gyermekének a szülésébe halt bele. Ez utóbbi gyermeke nem sokáig maradt életben, de elsőszülöttje, Leó túlélte anyját és IV. Leó néven király lett, akinek a nevében a régensséget Izabella királyné öccse, Korikoszi Osin vette át 1320-ban.

1316. februárjában másodszor is megnősült, és feleségül vette Anjou Johanna tarantói hercegnőt, I. (Anjou) Fülöp (1278 körül–1332) tarantói hercegnek, második házassága révén címzetes konstantinápolyi latin császárnak, II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő (V. István magyar király lánya) negyedszülött fiának és Angelina Tamar (Katalin) epiroszi úrnőnek (deszpina), I. Nikeforosz Angelosznak epiroszi despota lányának a lányát, aki Károly Róbert magyar királynak az elsőfokú unokatestvére is volt. Tarantói Johanna a házasságkötése után felvette az Irén nevet. A házasságból újabb két gyermek született, de mindkettő kiskorában meghalt. I. Osin király meggyilkolása után a mostohafia, a kiskorú IV. Leó nevében régensként uralkodó Korikoszi Osin erőszakkal feleségül vette, és ebből a házasságból két lánya született. A második lánya szülésébe halt bele.

GyermekeiSzerkesztés

ŐseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. L. Rudt de Collenberg (1980: 117).
  2. Fő műve a Flos Historiarum Terre Orientis 1307-ben.
  3. Lásd Rudt de Collenberg (1979).

IrodalomSzerkesztés

  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Ibelin aux XIIIe et XIVe siècle, (EΠETHΡΙΣ IX, 1977–1979), Nicosia, 1979.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Előző
III. Leó
Örmény király  
1308 – 1320
Következő
IV. Leó