IV. Leó örmény király
IV. Leó (1308/09 – Szisz, Kis-Örményország (Kilikia), 1341. augusztus 28.) vagy más számozás szerint V. Leó,[1] örményül: Լևոն Ե, franciául: Léon IV d'Arménie, örmény király. I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király dédunokája. Az örmény királyi ház, a Szaven-Pahlavuni-dinasztia hetumida ágának az utolsó tagja.
| IV. Leó | |
| Szaven-Pahlavuni Leó | |
 | |
| Örmény Királyság királya | |
| Լևոն Ե/Léon IV | |
| Uralkodási ideje | |
| 1320. július 20. – 1341. augusztus 28. | |
| Örököse | 1. Szaven-Pahlavuni György 2. Szaven-Pahlavuni Hetum |
| Elődje | I. Osin |
| Utódja | Lusignan János (Régens) |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Szaven-Pahlavuni-dinasztia |
| Született | 1308/09 |
| Elhunyt | 1341. augusztus 28. (32 évesen) Szisz, Kis-Örményország (Kilikia) (ma Törökország) |
| Édesapja | I. Osin örmény király (1282–1320) |
| Édesanyja | Izabella korikoszi úrnő (–1310) |
| Házastársa | 1. Aliz korikoszi úrnő (1309 körül–1329) |
| Házastársa | 2. Aragóniai Konstancia szicíliai királyi hercegnő és özvegy ciprusi királyné (1306–1344) |
| Gyermekei | 1. feleségétől: Hetum (1321 után–1329 előtt) |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Leó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésApja I. Osin örmény király, II. Leó örmény királynak, I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király fiának és Küra Anna (–1285) lamproni úrnőnek a fia.
Édesanyja Izabella korikoszi úrnő, a történetíró Korikoszi Hetum[2] (–1314/18) és Ibelin Izabella (–1306 után) egyetlen lánya. Leó anyai nagyanyja, Ibelin Izabella I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király unokája volt a lányuk, Szaven-Pahlavuni Mária (–1310 után) örmény királyi hercegnő révén, aki Ibelin Guidóhoz (1235/40–1270 után/1289 előtt), Ibelin Baldvinnak, Ciprus udvarmesterének a fiához ment feleségül. Ibelin Izabella az Ibelin család ún. udvarmesteri ágából származott.[3] Leó anyja, Korikoszi Izabella királyné két gyermeket szült, és második gyermekének a szülésébe halt bele 1310-ben, így édesanyját nagyon korán elvesztette. Édestestvére nem sokkal a születése után szintén elhunyt. Ekkor apja, I. Osin újraházasodott, és feleségül vette Johanna tarantói hercegnőt, I. Róbert nápolyi király unokahúgát és I. Károly magyar király elsőfokú unokatestvérét. A házasságukból újabb két gyermek született, de ők is kisgyermekkorukban meghaltak.
1320. július 20-án meggyilkolták I. Osin királyt, akit 11 vagy 12 éves fia, Leó követett a trónon, de mivel még kiskorú volt, így nagybátyja, anyjának a testvére, Osin (–1329), Korikosz ura lett Örményország régense. A régens nagybácsi ekkor erőszakkal feleségül vette az özvegy örmény királynét, Leó mostohaanyját, Tarantói Johannát, aki 1323-ban gyermekszülésben vesztette életét. Ugyanakkor Korikoszi Osin 1321-ben összeházasította első házasságából származó lányát, Alizt unokaöccsével, IV. Leóval. A pápai diszpenzációt 1321. augusztus 10-én állították ki.[4] A házasságból egy fiú, Hetum herceg született, aki viszont kiskorában meghalt. IV. Leó amint elérte a nagykorúságot, és átvette az uralmat a régensi szerepet vivő após-nagybátyjától, meggyilkoltatta mind a régens nagybátyját, Aliz apját, mind pedig a hadsereg-főparancsnoki tisztséget betöltő nagybátyját, Korikoszi Konstantint, Lampron urát 1329. január 26-án. Aliz szintén férje bosszúhadjáratának esett áldozatul, de nem tudni, apja előtt vagy apja halála után gyilkolták meg 1329-ben.
Leó másodszorra 1331. december 29-én Aragóniai Konstancia szicíliai királyi hercegnőt, II. Frigyes szicíliai király és Anjou Eleonóra nápolyi királyi hercegnő lányát, valamint özvegy ciprusi királynét vette feleségül.[5] Tarsusban koronázták örmény királynévá. Házasságuk gyermektelen maradt, ezért mikor IV. Leót 1341. augusztus 28-án az örmény fővárosban, Sziszben meggyilkolták, vele kihalt a Szaven-Pahlavuni-dinasztia Hethumida vonalának férfi ága. Végrendeletében nagynénjének, Szaven-Pahlavuni Izabella örmény királyi hercegnőnek a legidősebb élő fiát, Lusignan Guidót tette meg örökösévé. Guido azonban ekkor Konstantinápolyban élt, így az ő Örményországba érkezéséig és II. Konstantin néven való trónra üléséig, az ekkor az örmény hadsereg-főparancsnoki tisztet betöltő öccse, Lusignan János uralkodott régensként. A ciprusi uralkodóház, a Lusignan-dinasztia, ekkor került uralomra Örményországban, és János házasságon kívül született fia, Leó lett V. Leó néven az Örmény Királyság utolsó királya.
Gyermeke
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Szigorúan véve az örmény királyok listáját csak a negyedik volt e sorban, de ha az örmény királyok elődeit a Hegyek urait is ideszámoljuk, akkor ötödik az uralkodók között. II. Leó (1150–1219) a Hegyek ura ugyanis 1199-ben örmény királlyá koronáztatta magát, és így királyként az I. Leó címet vette fel. Mindkét számozás elfogadott az irodalomban, de Rüdt-Collenberg (1963 és 1980) munkája alapján IV. Leó tekinthető iránymutatónak.
- ↑ Fő műve a Flos Historiarum Terre Orientis 1307-ben.
- ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1979).
- ↑ Lásd Rüdt-Collenberg (1963).
- ↑ Konstancia első férje II. Henrik ciprusi és jeruzsálemi király volt, aki 1324-ben halt meg. Konstancia Leó halála után pedig a nála jó 20 évvel fiatalabb Lusignan János ciprusi királyi herceghez, első férje nagyunokaöccséhez ment feleségül. Mindhárom házassága gyermektelen maradt.
Irodalom
szerkesztés- Rüdt-Collenberg, Count Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
- Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Ibelin aux XIIIe et XIVe siècle, (EΠETHΡΙΣ IX, 1977–1979), Nicosia, 1979.
Külső hivatkozások
szerkesztés- Foundation for Medieval Genealogy/Armenia Kings Genealogy (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
- A History of Armenia by Vahan M. Kurkjian, 1958 (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
- Genealogie-Mittelalter/Leo V. König von Armenien (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
| Előző I. Osin |
Örmény király  1320 – 1341 |
Következő Lusignan János (Régens) |