Az I. dinasztia az ókori egyiptomiak számára a történetiség kezdetét jelentette, hagyományosan innen számították az egyesített ország létrejöttét. Ma már tudjuk, hogy korábban is lehettek olyan uralkodók, akik a folyamvölgy nagyobb részét ellenőrzésük alatt tartották (0. dinasztia) és az egység az I. dinasztia kezdete után sem szilárdult meg (egészen a III. dinasztia koráig), a dinasztiák számozása mégis változatlan maradt.

Az ősi EgyiptomSzerkesztés

Az első két dinasztia uralkodásának ideje, az Kr.e. kb. 3000-2600 közötti időszak „archaikus” korként ismeretes, amely megelőzte az Óbirodalom korát. Már ebben a nagyon korai szakaszban is tetten érhetők az ősi egyiptomi civilizáció később állandósult jellegzetességei. A király istenszerű lény, bár „Nagy Ház” jelentésű, „fáraó” megnevezése csak később, az Újbirodalomban terjedt el. A kor nagy népeivel a babilóniakkal, hettitákkal, de a nyugati és keleti népekkel is gyakran harcoltak. A hadifoglyokat megcsonkították, amiont az Narmer király festékes lemezén (Narmer-paletta) egyértelműen látható. A király hivatalnokaival és jelvényvivőivel körülvéve, lefejezett ellenségeinek holttestét vizsgálja. Ugyanezen a lemezen a királyt úgy ábrázolták, hogy az ellenség felé sújt dorongjával. Gyakran levágták a foglyok végtagjait és a fülüket, és ezeket átadták a királynak diadaluk jelképeként.

VallásSzerkesztés

Az egyiptomi vallás bonyolult volt, és elsősorban a halál utáni létre összpontosított. Az örömteli túlvilági léthez meg akarták őrizni a testet, ezért változatos mumifikálási eljárásokat dolgoztak ki az uralkodók testének konzerválására. A nagy hatalmú papi és hivatalnokréteg is megjelent a korabeli társadalomban.

Az ország tagoltságaSzerkesztés

Már a Kr.e. IV. évezred végétől fejlett társadalmi szervezetű és kiemelkedő esztétikai értékeket lérehozó civilizáció bontakozott ki a Nílus mentén, két jól elkülöníthető területi egységben. Az az északi terület — a Delta — a Nílus torkolatvidékén létrejött Alsó-Egyiptom. Ennek fővárosa Buto volt, a déli Felső-Egyiptomé pedig Hierakónpolisz. Az első dinasztia (2955-2780) tagjait thinitáknak, az általuk meghatározott időszakot thiniszi vagy archaikus kornak nevezzük.

A Nílus szerepeSzerkesztés

Az írásbeliség kezdetei is erre az időre tehetők, maga az egyiptomi írott történelem kialakulása egybeesik az egységes állam létrejöttével. A száraz, csapadékszegény klíma miatt az áradás – amikor a Nílus kilépvén medréből termékeny iszapréteggel árasztja el a földeket, ami miatt Hérodotosz a „Nílus ajándékának” nevezi Egyiptomot – jelentette az egyiptomi ember számára az életet, s ezzel együtt a gazdálkodás lehetőségét. Az intenzív öntözéses földművelés és az alluviális (áradmányos, hordalékos) talaj adottságai tették szükségessé és elkerülhetetlenné a munka megszervezését, a központi irányítást, a két országrész lakóinak területi összefogását, a csatornahálózat rendszeres és tervszerű karbantartását.

ÁllamrendSzerkesztés

A dualista államrend jut kifejezésre a paletták (a predinasztikus kor tárgyi dokumentumai) művészi ábrázolásain az ország két felének megjelenítésével. Az állam élén álló fáraó személye egyesítette a politikai és vallási hatalmat, mint az állam egységének szimbóluma, testet öltött istenség volt. Hatalmának alapja az erőszakszervezet és a hozzá kapcsolódó hivatali apparátus. A sajátosan ókori keleti államformát despotizmusnak nevezzük.

TemetkezésükSzerkesztés

A thiniszi vagy archaikus korban, az I. (2955-2780) és II. (2780-2635) idején készültek azok a gigantikus méreteteket öltött építészeti alkotások, melynek első megjelenési formái a masztabák (felfelé lépcsőzetesen keskenyedő téglalap alakú kő- vagy téglaépítmények, sírhelyek), illetve a piramisok. A fáraók ekkoriban egyszerre két helyre temetkeztek: Abüdoszba (Abydosz), ahol kenotáfiumot, jelképes síremléket emeltek nekik, valamint Memphiszben, ahol örök nyugalomra helyezték a testet.

UralkodókSzerkesztés

Egyiptológusok vitatják, hogy ki volt az I. dinasztia alapítója.[1] A történelmi hagyomány ezt Meni (görögül Ménész) nevéhez köti, aki eszerint egyesítette Egyiptomot és megalapította Memphiszt, az új fővárost. A hagyomány azt is mondja, hogy Meni egy vízolóvadászat közben halt meg. Meniról azonban alig maradt fenn feljegyzés, főként a XIX. dinasztiából származó torinói és abüdoszi királylistákról ismert. A modern egyiptológia ezért úgy gondolja, hogy Meni egy másik uralkodó neve lehetett, régészek többsége szerint vagy Narmer, vagy Hór-Aha. Ezen feltételezések alapján Narmer vagy Hór-Aha volt Egyiptom egyesítője és így az I. dinasztia alapítója.[2][1]

Ménész (Aha-Meni, Mén) fiát Tetinek vagy Dzsernek hívták. Teti kezdte meg a memphisi palota építését. Uenephesz emelte a Kó-komei piramisokat a mostani Szakkara mellett. Az I. dinasztia utolsó évei alatt borzasztó döghalál vagy belső zűrzavar pusztította a birodalmat, mint erről az egykorú sírokban talált égésnyomok tanúskodnak. Ennek következtében felbomlott minden törvényes rend, nagy bűntetteket követtek el, lázadások törtek ki, melyek gyorsan megbuktatták az első dinasztiát.

Király Manethónnál[3] Uralkodás ideje szénizotópos
kormeghatározás alapján, i. e.[4]
Uralkodás ideje
von Beckerath szerint[5]
Narmer avagy Meni Ménész(?)
~3250
3050-3007
Hór-Aha avagy Meni Ménész(?)
3218-3035
3007-2975
Dzser Kenkenész
3130- 3021
2975-2927
Dzset Uenephész
2921-2867
2927-2914
Meritneith -
2970-2910
2914-2893
Den Uszaphaisz
2945-2904
2914-2867
Anedzsib Miebaisz
2921-2886
2867-2861
Szemerkhet Szemempszész
2921-2867
2861-2853
II. Ka Bienekhész
2916-2842
2853-2828

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Heagy 2014
  2. Dreyer 2007
  3. Günter Dreyer: Wer war Menes?. In The Archaeology and Art of Ancient Egypt: Essays in Honor of David B. O'Connor. (németül) Szerk. Zahi Hawass és Janet Richards. Kairó: Conseil suprême des Antiquités égyptiennes. 2007. 224. o. = Annales du Service des Antiquités de l'Égypte, 36. ISBN 978-9774372414  
  4. Michael Dee – David Wengrow – Andrew Shortland – Alice Stevenson – Fiona Brock – Linus Girdland Flink – Christopher Bronk Ramsey: An absolute chronology for early Egypt using radiocarbon dating and Bayesian statistical modelling. (angolul) Proceedings of the Royal Society A: Mathematical, Physical and Engineering Sciences, CDLXIX. évf. 2159. sz. (2013. nov. 8.) arch ISSN 1471-2946 doi Hozzáférés: 2020. ápr. 28.
  5. Jürgen von Beckerath: Chronologie des Pharaonischen Agypten: Die Zeitbestimmung der ägyptischen Geschichte von der Vorzeit bis 332 v. Chr. (németül) Mainz: Verlag Philipp von Zabern. 1997. = Münchner Ägyptologische Studien, 46. ISBN 3805323107  

ForrásokSzerkesztés

  • Dreyer 2007: Günter Dreyer: Wer war Menes?. In The Archaeology and Art of Ancient Egypt: Essays in Honor of David B. O'Connor. (németül) Szerk. Zahi Hawass és Janet Richards. Kairó: Conseil suprême des Antiquités égyptiennes. 2007. 221–230. o. = Annales du Service des Antiquités de l'Égypte, 36.  
  • Heagy 2014: Thomas C. Heagy: Who was Menes? (angolul) Archéo-Nil, 24. sz. (2014. jan.) 59–92. o. arch ISSN 1161-0492 Hozzáférés: 2020. ápr. 27.
  • A Tudás Fája. Marshall Cavendish, Magyarország, 2005-2007
  • Lévai Anikó – Potó István: Egyiptomi fáraók titokzatos élete. Vagabund Kiadó, 2005
  • Mahler Ede: Ókori Egyiptom, Black &White Kiadó, 2006, Reprint Kiadás