I. dinasztia

ókori egyiptomi dinasztia

Az I. dinasztia az ókori egyiptomiak számára a történetiség kezdetét jelentette, hagyományosan innen számították az egyesített ország létrejöttét. Ma már tudjuk, hogy korábban is lehettek olyan uralkodók, akik a folyamvölgy nagyobb részét ellenőrzésük alatt tartották (0. dinasztia) és az egység az I. dinasztia kezdete után sem szilárdult meg (egészen a III. dinasztia koráig), a dinasztiák számozása mégis változatlan maradt.

Az ősi EgyiptomSzerkesztés

 
A Narmer-paletta

Az első két dinasztia uralkodásának ideje, a Kr. e. kb. 3000–2600 közötti időszak „archaikus” korként ismeretes, amely megelőzte az Óbirodalom korát. Már ebben a nagyon korai szakaszban is tetten érhetők az ősi egyiptomi civilizáció később állandósult jellegzetességei. A király istenszerű lény, bár „Nagy Ház” jelentésű, „fáraó” megnevezése csak később, az Újbirodalomban terjedt el. A kor nagy népeivel a babilóniakkal, hettitákkal, de a nyugati és keleti népekkel is gyakran harcoltak. A hadifoglyokat megcsonkították, amiont az Narmer király festékes lemezén (Narmer-paletta) egyértelműen látható. A király hivatalnokaival és jelvényvivőivel körülvéve, lefejezett ellenségeinek holttestét vizsgálja. Ugyanezen a lemezen a királyt úgy ábrázolták, hogy az ellenség felé sújt dorongjával. Gyakran levágták a foglyok végtagjait és a fülüket, és ezeket átadták a királynak diadaluk jelképeként.

VallásSzerkesztés

Az egyiptomi vallás bonyolult volt, és elsősorban a halál utáni létre összpontosított. Az örömteli túlvilági léthez meg akarták őrizni a testet, ezért változatos mumifikálási eljárásokat dolgoztak ki az uralkodók testének konzerválására. A nagy hatalmú papi és hivatalnokréteg is megjelent a korabeli társadalomban.

Az ország tagoltságaSzerkesztés

Már a Kr. e. IV. évezred végétől fejlett társadalmi szervezetű és kiemelkedő esztétikai értékeket lérehozó civilizáció bontakozott ki a Nílus mentén, két jól elkülöníthető területi egységben. Az az északi terület – a Delta – a Nílus torkolatvidékén létrejött Alsó-Egyiptom. Ennek fővárosa Buto volt, a déli Felső-Egyiptomé pedig Nehen (későbbi nevén Hierakónpolisz). Az első dinasztia (2955–2780) tagjait thinitáknak, az általuk meghatározott időszakot thiniszi vagy archaikus kornak nevezzük.

A Nílus szerepeSzerkesztés

Az írásbeliség kezdetei is erre az időre tehetők, maga az egyiptomi írott történelem kialakulása egybeesik az egységes állam létrejöttével. A száraz, csapadékszegény klíma miatt az áradás – amikor a Nílus kilépvén medréből termékeny iszapréteggel árasztja el a földeket, ami miatt Hérodotosz a „Nílus ajándékának” nevezi Egyiptomot – jelentette az egyiptomi ember számára az életet, s ezzel együtt a gazdálkodás lehetőségét. Az intenzív öntözéses földművelés és az alluviális (áradmányos, hordalékos) talaj adottságai tették szükségessé és elkerülhetetlenné a munka megszervezését, a központi irányítást, a két országrész lakóinak területi összefogását, a csatornahálózat rendszeres és tervszerű karbantartását.

ÁllamrendSzerkesztés

A dualista államrend jut kifejezésre a paletták (a predinasztikus kor tárgyi dokumentumai) művészi ábrázolásain az ország két felének megjelenítésével. Az állam élén álló fáraó személye egyesítette a politikai és vallási hatalmat, mint az állam egységének szimbóluma, testet öltött istenség volt. Hatalmának alapja az erőszakszervezet és a hozzá kapcsolódó hivatali apparátus. A sajátosan ókori keleti államformát despotizmusnak nevezzük.

TemetkezésükSzerkesztés

A thiniszi vagy archaikus korban, az I. (2955–2780) és II. dinasztia (2780–2635) idején készültek azok a gigantikus méreteteket öltött építészeti alkotások, melynek első megjelenési formái a masztabák (felfelé lépcsőzetesen keskenyedő téglalap alakú kő- vagy téglaépítmények, sírhelyek), illetve a piramisok. A fáraók ekkoriban egyszerre két helyre temetkeztek: Abüdoszba (Abydosz), ahol kenotáfiumot, jelképes síremléket emeltek nekik, valamint Memphiszben, ahol örök nyugalomra helyezték a testet.

UralkodókSzerkesztés

Egyiptológusok vitatják, hogy ki volt az I. dinasztia alapítója.[1] A történelmi hagyomány ezt Meni (görögül Ménész) nevéhez köti, aki eszerint egyesítette Egyiptomot és megalapította Memphiszt, az új fővárost. A hagyomány úgy tartja, hogy Meni vízilóvadászat közben halt meg. Meniról azonban alig maradt fenn feljegyzés, főként a XIX. dinasztiából származó torinói és abüdoszi királylistákról ismert. A modern egyiptológia ezért úgy gondolja, hogy Meni egy másik uralkodó neve lehetett, régészek többsége szerint vagy Narmer, vagy Hór-Aha. Ezen feltételezések alapján Narmer vagy Hór-Aha volt Egyiptom egyesítője és így az I. dinasztia alapítója.[2][1]

Ménész (Aha-Meni) fiát Tetinek vagy Dzsernek hívták. Teti kezdte meg a memphiszi palota építését. Dzset emelte a Kó-komei piramisokat a mostani Szakkara mellett. Az I. dinasztia utolsó évei alatt borzasztó döghalál vagy belső zűrzavar pusztította a birodalmat, mint erről az egykorú sírokban talált égésnyomok tanúskodnak. Ennek következtében felbomlott minden törvényes rend, nagy bűntetteket követtek el, lázadások törtek ki, melyek gyorsan megbuktatták az első dinasztiát.

Király Manethónnál[3] Uralkodás ideje szénizotópos
kormeghatározás alapján, i. e.[4]
Uralkodás ideje
von Beckerath szerint[5]
Narmer avagy Meni Ménész(?)
~3250
3050–3007
Hór-Aha avagy Meni Ménész(?)
3218–3035
3007–2975
Dzser Kenkenész
3130–3021
2975–2927
Dzset Uenephész
2921–2867
2927–2914
Meritneith
2970–2910
2914–2893
Den Uszaphaisz
2945–2904
2914–2867
Anedzsib Miebaisz
2921–2886
2867–2861
Szemerkhet Szemempszész
2921–2867
2861–2853
II. Ka Bienekhész
2916–2842
2853–2828

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Heagy 2014
  2. Dreyer 2007
  3. Günter Dreyer: Wer war Menes?. In The Archaeology and Art of Ancient Egypt: Essays in Honor of David B. O'Connor. (németül) Szerk. Zahi Hawass és Janet Richards. Kairó: Conseil suprême des Antiquités égyptiennes. 2007. 224. o. = Annales du Service des Antiquités de l'Égypte, 36. ISBN 978-9774372414  
  4. Michael Dee – David Wengrow – Andrew Shortland – Alice Stevenson – Fiona Brock – Linus Girdland Flink – Christopher Bronk Ramsey: An absolute chronology for early Egypt using radiocarbon dating and Bayesian statistical modelling. (angolul) Proceedings of the Royal Society A: Mathematical, Physical and Engineering Sciences, CDLXIX. évf. 2159. sz. (2013. nov. 8.) arch ISSN 1471-2946 doi Hozzáférés: 2020. ápr. 28.
  5. Jürgen von Beckerath: Chronologie des Pharaonischen Agypten: Die Zeitbestimmung der ägyptischen Geschichte von der Vorzeit bis 332 v. Chr. (németül) Mainz: Verlag Philipp von Zabern. 1997. = Münchner Ägyptologische Studien, 46. ISBN 3805323107  

ForrásokSzerkesztés

  • Dreyer 2007: Günter Dreyer: Wer war Menes?. In The Archaeology and Art of Ancient Egypt: Essays in Honor of David B. O'Connor. (németül) Szerk. Zahi Hawass és Janet Richards. Kairó: Conseil suprême des Antiquités égyptiennes. 2007. 221–230. o. = Annales du Service des Antiquités de l'Égypte, 36. ISBN 978-9774372414  
  • Heagy 2014: Thomas C. Heagy: Who was Menes? (angolul) Archéo-Nil, 24. sz. (2014. jan.) 59–92. o. arch ISSN 1161-0492 Hozzáférés: 2020. ápr. 27.
  • A Tudás Fája. Marshall Cavendish, Magyarország, 2005-2007
  • Lévai Anikó – Potó István: Egyiptomi fáraók titokzatos élete. Vagabund Kiadó, 2005
  • Mahler Ede: Ókori Egyiptom, Black &White Kiadó, 2006, Reprint Kiadás