Főmenü megnyitása

EseményekSzerkesztés

Perzsa BirodalomSzerkesztés

  • III. Artaxerxész perzsa nagykirály eunuch főminisztere, Bagóasz kegyvesztetté válik, ezért megmérgezi a királyt és a legkisebb kivételével valamennyi fiát. A fiatalkorú Arszesz kerül a trónra IV. Artaxerxész néven, de a birodalmat valójában Bagóasz irányítja.

GörögországSzerkesztés

  • II. Philipposz makedón király a lokrisziak legyőzése után behatol Phókiszba, ahol elfoglalja Elateia városát.
  • Athén makedónellenes szövetséget köt Euboiával, Megarával, Akhaiával, Korinthosszal, Akarnaniával és a Peloponnészosz néhány másik városállamával. Démoszthenész Thébaiba utazik és ráveszi őket a szövetséghez való csatlakozásra; cserébe elismerik Thébai jogát egész Boiótiára és a hadjárat költségének kétharmadát Athén állja.
  • Augusztus 2.: Philipposz a khairóneiai csatában legyőzi az athéni-thébai szövetséges haderőt. Az ütközetben a balszárnyat 18 éves fiára, Alexandroszra (Nagy Sándorra) bízza. A győzelem után a makedónok Thébaival szemben kemény, Athénnal viszont engedékenyebb feltételekkel kötnek békét, hála a fogságba esett Demadész ékesszólásának.
  • Philipposz benyomul a Peloponnészoszra, legyőzi a thesszáliaiakat és Spártát, majd Korinthoszban pánhellén gyűlést hív össze, ahol elfogadtatja Makedónia hegemóniáját egész Görögország fölött.
  • Athénban Lükurgoszra bízzák az állam pénzügyeit, aki rövid időn belül kétszeresére növeli a bevételeket.
  • A dél-itáliai törzsek ellen már öt éve küzdő III. Arkhidamosz spártai királyt csapatának nagy részével együtt a lucanusok megölik a calabriai Manduria falai alatt. Utóda Spárta élén fia, III. Agisz.

SzicíliaSzerkesztés

  • Karthágó segítséget nyújt a kisebb szicíliai városok zsarnokainak, akik szemben állnak Szürakuszai urával, Timoleónnal, aki azonban csatában foglyul ejti és kivégezteti Hiketaszt, Leontini urát. Karthágó békét köt Timoleónnal, a szigetet a Halükosz (Platani) folyó mentén osztják ketté. Timoleón ezután megdönti két kisebb város türannoszának uralmát, majd lemond tisztségéről és visszavonul.

RómaSzerkesztés

  • Lucius Furius Camillust és Caius Maeniust választják consullá. A consulok elfoglalják Pedumot, majd egyesével felszámolják a még megmaradt városokat ellenállását és véget vetnek a latin háborúnak. A Latin Szövetséget felszámolják és a latin városokkal viselkedésük alapján más-más feltételekkel kötnek békét. Többen római polgárjogot nyernek, másoktól elkobozzák földjeik egy részét, de összességében engedékeny feltételeikkel hosszú távú békés időszaknak vetik meg az alapjait. Az Antiumtól elkobzott hajók orrával a római Forum szónoki emelvényét díszítik (innen kapta az a rostrum nevet).[1]

HalálozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Titus Livius: A római nép története Nyolcadik könyv

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 338 BC című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.