IV. Henrik kasztíliai király

kasztíliai és leóni király

IV. (Tehetetlen) Henrik (Casa de las Aldabas, 1425. január 5.Madrid, 1474. december 11.), a Trastámara-házból származó kasztíliai és leóni király (1454–1474). Ő volt az utolsó Kasztília gyengekezű, késő középkori királyai közt. Uralkodása idején a nemesség hatalma megnőtt és az ország központi hatalma meggyengült.

IV. Henrik

Kasztíliai király
Uralkodási ideje
1454 1474
ElődjeII. János
UtódjaI. Johanna
I. Izabella
Életrajzi adatok
UralkodóházTrastámara-ház
Született1425. január 5.
Valladolid
Elhunyt1474. december 11. (49 évesen)
Madrid
NyughelyeSanta María de Guadalupe királyi kolostor
ÉdesapjaII. János
ÉdesanyjaAragóniai Mária
Testvére(i)
Házastársa1. Navarrai Blanka
2. Portugáliai Johanna
Gyermekei2. feleségétől:
Johanna (1462–1530)
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Henrik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Származása

szerkesztés

II. János (1405–1454) királynak a fia és utóda. Édesanyja a király első felesége, Aragóniai Mária (1396–1445) volt, I. (Antequerai) Ferdinánd (1380–1416) aragóniai királynak és feleségének, Leonor de Alburquerquének (1374–1435) a lánya.

Mint herceg

szerkesztés

1425-ben született a néhai a Casa de las Aldabasban a Teresa Gil utcában, Valladolidban. Ekkor ő lett a kasztíliai trón várományosa, Asztúria hercege, és kiszorította nénéjét, Eleonórát.[1] Születésének idején Kasztíliát Álvaro de Luna, Trujillo hercege ellenőrizte, aki ki akarta választani Henrik barátait és igazgatni neveltetését. Legközelebbi bizalmasává Juan Pacheco vált, aki vele egykorú volt. A hatalomért folyó küzdelmek, egyeztetések és cselszövések a nemesség, Álvaro de Luna és az aragon infánsok közt állandósult. 1444. október 10-én Jaén első és egyetlen hercegévé vált.[2] 1445-ben megnyerte az első olmedói csatát, amelyben vereséget mért az aragon infánsokra. Az olmedoi győzelem következtében Álvaro de Luna hatalma hanyatlásnak indult és Henrik hercegé és Juan Pachecoé pedig emelkedett.

Uralkodása

szerkesztés

IV. Henrik uralma válságos időszak a két királyság történetében, annak ellenére, hogy uralkodása alatt – 1462-ben – a kasztílaiaknak sikerült Gibraltárt visszafoglalniuk a granadai móroktól. Országai anarchiába süllyedtek, a nemességen belül fegyveres konfliktusok törtek, mind a polgárok, mind a király megszenvedték az uralkodó viszálykodó kegyenceinek, két főúrnak, Juan Pacheconak, Villena márkijának és Beltrán de la Cuevának küzdelmeit.

A király 15 éves korában házasságot kötött Navarrai Blankával (1424–1464), a házasságot – állítólag – nem hálták el, és innen ered a király jelzője; házasságukat egyébként később a pápa érvénytelenítette. (Blanka a Trastámara-ház aragóniai ágából származott, az apja II. János (1398–1479) aragóniai király (aki szintén II. János néven navarrai király volt), I. Ferdinándnak a fia; az édesanyja II. János első felesége, az Évreux-házból származó I. Blanka (13871441) navarrai királynő (akinek II. János egyébként a második férje volt).

IV. Henrik 1455-ben feleségül vette Portugáliai Johannát (1439–1475), az Avis-házból származó I. (Ékesszóló) Duarte (1391–1438) portugál királynak és feleségének, Aragóniai Eleonórának (1402–1455) a lányát. A házasságból született lányt, Johannát (1462–1530), La Beltraneja néven emlegették, ugyanis sokak szerint az apja valójában Beltrán de la Cueva volt.

IV. Henrik halála után Kasztíliában polgárháború tört ki. Ugyanis még IV. Henrik életében a nemesség jelentős része arra kényszerítette a királyt, hogy a lányával, Johannával szemben, féltestvérét, II. János királynak a második házasságából született lányát, Izabellát (1451–1504) ismerje el örököseként. A király halálakor azonban a kasztíliai nemesség egy része mégis szembefordult Izabellával, Johanna mellé állt, akinek érdekében a portugálok is beavatkoztak a küzdelembe. A polgárháború, illetve a Portugáliával folytatott harcok 1479/1480-ban Izabella győzelmével értek véget, ő lett I. (Katolikus) Izabella) kasztíliai és leóni királynő (1474–1504). Johanna Portugáliába vonult vissza, ott is halt meg.

  1. Martín, p. 41. The title was created in 1388 but both Henry III and John II ascended to the throne before reaching the necessary age to become princes.
  2. In the cultural magazine of Don Lope de Sosa (1913-1930), creator of the official chronicle of the province of Jaén, D. Alfredo Cazabán Laguna (1870-1929) mentions the creation of the principality of Jaén in an article for King John II (10 October 1444) with the intention of restabilising the following a revolt of the aristocracy of Baeza, which affected the whole province and was fronted by the Bishop D. Gonzalo de Zúñiga and his city. The principality was given to his son and heir Henry when he took the title Prince of Asturias in 1444, and his title became Prince of Asturias and Jaén. The province stabilised with his accession to the throne, so the principality was repealed.
  • Diccionario de historia de España I-III, Madrid, 1968-1969.
  • Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
  • Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.

Külső hivatkozások

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Előző uralkodó:
II. János
Kasztília királya
14541474
 
Következő uralkodó:
I. Izabella
és I. Johanna