Il–86

szovjet utasszállító repülőgép


Az Il–86 (oroszul: Ил-86, NATO-kódja: Camber) közepes hatótávolságú szélestörzsű utasszállító repülőgép. Ez volt a Szovjetunió első szélestörzsű, és a világ második négyhajtóműves szélestörzsű utasszállító repülőgépe. Az 1970-es években tervezték az Iljusin tervezőirodában. Sorozatgyártása a Voronyezsi Repülőgépgyárban folyt 1980–1993 között. A tesztelésre szolgáló három prototípuson kívül összesen 103 sorozatgyártású gépet építettek. A típust főképpen az Aeroflot és a szovjet utódállamok légitársaságai használták. A Il–86-os úgy szerzett elismerést, mint egy nagyon biztonságos és megbízható gép.[1]

Il–86
Az Aeroflot egyik Il-86–os repülőgépe a Seremetyjevói nemzetközi repülőtéren 2003-ban
Az Aeroflot egyik Il-86–os repülőgépe a Seremetyjevói nemzetközi repülőtéren 2003-ban

NATO-kódCamber
FunkcióSzéles törzsű utasszállító repülőgép
GyártóVoronyezsi Repülőgépgyár
TervezőIljusin (főkonstruktőr: Genrih Novozsilov)
Sorozatgyártás1980–1993
Gyártási darabszám106 (3 prototípus és 103 sorozatgyártású példány)
Fő üzemeltetőkAeroflot Aeroflot (szolgálatból kivonva)

Kapacitás350
Személyzet3 fő (+11 fő az utastérben)
TípusváltozatokIl–96
Első felszállás1976. december 22.
Szolgálatba állítás1980
Szolgálatból kivonva2011 (Polgári szolgálatból)
Méretek
Hossz60,21 m
Fesztáv48,06 m
Magasság15,68 m
Szárnyfelület300 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg117 500 kg
Üzemanyag86 000 kg
Hasznos terhelés40 000 kg
Max. felszállótömeg215 000 kg
Hajtómű
Hajtómű4 db Kuznyecov NK–86 turbóventilátoros gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő127,5 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség950 km/h
Utazósebesség900 km/h
Hatótávolság4600 km
Tolóerő-tömeg arány0,242
A Wikimédia Commons tartalmaz Il–86 témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

Az első két példány egyedi gyártás keretében készült az Iljusin moszkvai kísérleti üzemében. Az egyiket a földi statikai tesztekhez használták, a másikat (CCCP-86000) a repülési tesztekhez. Ez a gép 1976. december 22-én hajtotta végre az első felszállást, majd a következő évben bemutatták a Le Bourget-i légiszalonon. 1978 szeptemberében végeztek a repülési tesztekkel, ezt követően a prototípust átadták az Aeroflotnak.

Az Il–86-os sorozatgyártása 1976 második felében kezdődött el a Voronyezsi Repülőgépgyárban. Az első repülőgép 1979-ben készült el. A sorozatgyártás alatt számos módosítást hajtottak végre a gépen, így 1500 kg-mal csökkent a tömege.

A voronyezsi gyár leterheltsége miatt az Il–86-os gyártásában lengyel cégek is részt vettek. Erről 1977 májusában kötött együttműködési megállapodást Lengyelország és a Szovjetunió. Lengyel részről a fő partner a PZL-Mielec volt, de részt vett az együttműködésben a PZL-Swidnik is. Kezdetben a vezérsíkok, a kormányfelületek, ezek működtető mechanizmusai, valamint a hajtóműgondolák készültek Lengyelországban. A PZL-Mielec 1977 novemberében szállította az első részegységeket. Az Il–86-os sárkányszerkezetében kb. 16%-os volt a lengyel gyártás aránya. A későbbi időszakban tervezték ennek a növelését, a 80-as évek közepére már a sárkányszerkezet felét Lengyelországban készítették volna, beleértve a teljes szárnyat. A politikai és gazdasági változások miatt azonban erre nem került sor.

Napjainkra a típust teljesen kivonták a polgári forgalomból, 2011 elején már csak az Orosz Légierő üzemeltetett négy darabot.

Az CCCP-86000 lajstromjelű, első prototípus az Ukrán Állami Repülési Múzeumban van kiállítva.

Változatok szerkesztés

  • Il–86V – 450 személyes, 3600–4000 km-es hatótávolságú változat. Csak terv szintjén maradt, nem valósult meg.
  • Il–80 – légi vezetési pont. Négy darabot építettek.
  • Il–86D – a modernizált, továbbfejlesztett változat terve. Ez lett a későbbi Il–96 alapja.

Lásd még szerkesztés

 
Az Il–86-os első prototípusa az Ukrán Állami Repülési Múzeumban Kijevben

Kapcsolódó fejlesztés

Hasonló repülőgépek

Jegyzetek szerkesztés

  1. John Pike: Il-86 Camber. Globalsecurity.org. (Hozzáférés: 2010. december 30.)

Források szerkesztés

  • Yefim Gordon, Dmitriy Komissarov, Sergey Komissarov: OKB Ilyushin – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Midland Publishing, ISBN 1 85780 187 3, pp. 323–337.
  • Andrzej Glass: Samoloty PZL 1928-1978, Wydawnictwo Komunikacji, Warszawa, 1980, ISBN 83-206-0064-2, p. 178.

További információk szerkesztés