Főmenü megnyitása

Illésy Sándor (altábornagy)

altábornagy

Illésy Sándor (Kisújszállás, 1769. március 4.Temesvár, 1832. április 23.) császári és királyi altábornagy.

Illésy Sándor
Illésy Sándor.jpg
Született 1769. március 4.
Kisújszállás
Meghalt 1832. április 23. (63 évesen)
Temesvár
Állampolgársága magyar
A Wikimédia Commons tartalmaz Illésy Sándor témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Kisújszálláson született a Nagykun kerületben, ahol apja Illésy János Nagykun kapitány volt. Középiskoláit a debreceni református kollégiumban végezte. Hajlandósága lévén a katonaságra, a szintén kun származású Mészáros ezredes (az 1848-as Mészáros Lázár hadügyminiszter atyja) meghívására 1785. április 11-én a magyar királyi lovas ezredbe lépett és a kollégiumtól elbúcsúzván, ezredéhez Lengyelországba utazott. 1787-ben a magyar királyi nemes testőrséghez tétetett át; de a török háború kiütésekor saját kérelmére a Greven magyar lovas ezredhez hadnagynak neveztetett ki, sietős küldetéssel Horvátországba. Részt vett a hadjáratban, 1788-ban Dubica alatt sebet kapott, de kigyógyulván, még azon évben Laudon fővezér mellett mint szolgálattevő tiszt működött. Több csatában vett részt és a háború sanyarúságai következtében négy hónapig feküdt betegen Zimonyban és Belgrádban szállásolva 1791 végéig; ekkor Galíciába rendeltetett. 1793-tól a Rajna mellett táborozott; 1794-ben főhadnagy lett és csaknem szakadatlanul harcolt a franciák ellen. (Több érdekes csata leírását mellékelte önéletiratához). 1797 júniusában kapitánynak neveztetett ki a Blankenstein huszárezredbe; 1800-ban ismét megsebesítették; sebéből kigyógyulván őrnaggyá léptették elő. 1805-ben a francia háború újra kiütvén, ismét a Rajna mellé rendelték. 1808-ban alezredes lett és Varsó körül mint katonai kormányzó alkalmaztatott. 1808-ban ezredessé nevezték ki. 1813-ban részt vett a drezdai és lipcsei ütközetben. Majd I. Ferenc király mellé rendeltetvén, Baselbe sietett és a párizsi békekötésig, míg Ferenc Bécsbe vissza nem jött, folyvást a király személye mellett volt. 1814-ben Sándor orosz cár a Vladimir és a Szent Anna kereszttel tüntette ki. Az 1815. évi háborúban az armadia avantgardáját vezényelte mint tábornok; részt vett a párizsi, fontenebleaui, orleansi és dijoni táborozásokban és október végén visszatért hazájába; 1816-ban Kassára, innen 1819-ben Debrecenbe rendeltetett. (1814-ben a három fejedelemnek Budán időzése alkalmával diviziójával Pest alatt mulatott és szintén 1814-ben Mária Lujzát, Napóleon hitvesét, Rambillion városától Dijonig kisérte). 1830-ban altábornagynak neveztetett ki és Lembergbe helyeztetett; 1831-ben pedig Temesvárra, ahol 1832. április 23-án meghalt. Bars, Szabolcs, Tolna, Arad és Bihar vármegye táblabírája volt.

Önéletiratot hagyott hátra, melyet családja számára írt.

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846.