Illusztráció
Az illusztráció nyomtatott szöveg szemléltetését, kiegészítését szolgáló kép, rajz, fénykép, ábra. A mai jelentésében a 19. század közepe óta használják.


Az illusztráció szerepeSzerkesztés
A művészi illusztráció az egyszerű szemléltetésen túllépve, új művészi élmény hozzáadásával a szöveg megértéséhez, átéléséhez segíti az olvasót. A középkori kódexek illusztrációit illuminációnak hívják. Elterjedése a könyvnyomtatással vált széles körűvé. Technikáját kezdetben a fametszetben, később a rézmetszetben és litográfiában lelhetjük fel. Rendkívüli nagy szerepe van a szöveghez illeszkedő illusztrációknak akár egy könyvben, akár egy folyóiratban, továbbá a betűtípus megválasztásának, tudta és élt is ezzel Misztótfalusi Kis Miklós, Kner Imre, Lengyel Lajos, stb. Ez már a könyvművészet nagy témakörét érinti, melyre nézve napjaink tömegtermelése negatív hatást gyakorol. A 20. században nagy népszerűségnek örvendett a képregény, ezek esetében az illusztráción volt a hangsúly, szöveg csak a képek alá került, mintegy kommentálta azokat.
A magyarországi könyv- és lapillusztrálás több évszázados hagyományainak megőrzése és továbbépítése céljából 1994-ben megalakult a Magyar Könyvillusztrátorok Társasága. E társaság művészettörténész tagjai foglalkoznak a magyar könyvillusztráció történetével.[1]
Jeles magyarországi illusztrátorok (válogatás)Szerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Magyar Illusztrátorok Társasága (MKITSZ tag). [2012. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
ForrásokSzerkesztés
- N. Pataki Márta: A Kossuth Nyomda története : 1884-1984. A könyvet lektorálta Timkó György. Budapest : Kossuth Nyomda, 1984.
További információkSzerkesztés
- Magyar illusztrátorok
- Varga Emőke: Az illusztráció a teóriában, a kritikában, az oktatásban. Budapest: L'Harmattan, 2012. (ISBN 978-963-236-505-3)