Illyésmező
Illyésmező (románul Ilieși) falu Romániában, Maros megyében. Közigazgatásilag Szovátához tartozik.
| Illyésmező (Ilieși) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szováta város |
| Irányítószám | 545502 |
| SIRUTA-kód | 114881 |
| Népesség | |
| Népesség | 383 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 444 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 34′ 57″, k. h. 25° 07′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 57″, k. h. 25° 07′ 41″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
A falu Szovátától 3 km-re délkeletre, Maros megye keleti határán helyezkedik el, a Görgényi-havasok lábánál, a Juhod-patak völgyében.
Története szerkesztés
Illyésmező nevét 1760–1770 között említették először. Nevét egy Illyés nevű pásztorról kaphatta, aki itt irtást végzett és itt telepedett le.
1850-ben Illyes, 1854-ben Illyésmezö, Ilies, 1850-ben, 1913-ban Illyésmező-nek írták.
Orbán Balázs leírásában Illyés-mezeje, egy alig 80 éves telepként volt említve.
1799- 1845 között taxás családok (zsellérek) bérelték.
1910-ben 260 lakosából 259 magyar volt. Ebből 37 római katolikus, 142 görögkatolikus, 81 református volt.
A trianoni békeszerződés előtt Maros-Torda vármegye Nyárádszerdai járásához tartozott.
Nevezetességek szerkesztés
Illyésmező közelében a fenyvesek szikláin állt valaha Rapsóné vára (névváltozatai Rabsonné, Rapsonné), melynek legendáját Kőváry László írta le Erdély régiségei és történelmi emlékei című művében:[2]
| „ | A rege szerint a szép Rapsonné ide hallá, a mikor Kolozsvárott a harangot megkondíták; a mig behuzák felöltözött, befogott, s ugy hajtatott, hogy még templomba ért.
Az útnak, hol Rapsonné e kocsikázást tevé maig is látszanak nyomai. A várból a Kaczatetőn, Szováta sódombja felé ment, s a nép ördögútjának nevezi. Ez út készítéséért Rapsonné az ördögnek egy hegy aranyot s egy völgy ezüstöt igért. Az ördög bériért jött, Rapsonné összefogta jobb keze három ujját, reá tett egy aranyot, tenyere völgyületébe pedig egy darab ezüstöt: im, a hegy arany s a völgy ezüst, szólt az ördögnek. A megcsalatott ördög erre méregbe jött, s a kész útat Szovátától egész Kolozsvárig összerontá, csak is a vár közelében hagyott fenn egy darabot. |
” |
A vár keletkezéséről okleveles adatok nem maradtak fenn. Egyes kutatók véleménye szerint a 11–12. században épült, mint a magyar királyi határvédelmi rendszer része. Régészeti kutatások ezzel szemben a 13. századra datálják, és mentsvárnak vélik, ahol ellenséges dúlás alatt a Kis-Küküllő és a Korond-patak völgyeinek lakói meghúzódhattak.[3]
Források szerkesztés
- Kőváry László: Erdély régiségei és történelmi emlékei (1892)
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ Kőváry László. Erdély régiségei. Pest: Tilcsh János, 178–179. o. (1852)
- ↑ Sófalvi András. Sóvidék a középkorban. Székelyudvarhely: Haáz Rezső Alapítvány, 129–131. o. (2005). ISBN 9730038511
.svg){kind=small}