Ivan Logginovics Goremikin
Ivan Logginovics Goremikin (oroszul: Иван Логгинович Горемыкин; Velikij Novgorod, 1839. november 8. – Kaukázus, 1917. december 24.) konzervatív orosz politikus és két alkalommal miniszterelnök. Ő volt az Orosz Birodalom miniszterelnöke az első világháború első éveiben. Sokak szemében ő volt a cári Oroszország szociális tehetetlenségének szimbóluma az orosz forradalmakat megelőző időszakban.
| Ivan Logginovics Goremikin | |
 | |
| Az Orosz Birodalom 2. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1906. május 5.[1] – 1906. július | |
| Előd | Szergej Witte |
| Utód | Pjotr Sztolipin |
| Az Orosz Birodalom 5. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1914. január – 1916. február 2.[2] | |
| Előd | Vlagyimir Kokovcov |
| Utód | Borisz Stürmer[2] |
| Született | 1839. november 8.[3] Velikij Novgorod |
| Elhunyt | 1917. december 24.[3] (78 évesen) Kaukázus |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Felsőfokú Császári Jogi Iskola |
| Vallás | keleti ortodox kereszténység |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Logginovics Goremikin témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésIvan Goremikin 1839. november 8-án született Novgorodban egy nemesi család gyermekeként. Szinte teljes életében közszolgálatot látott el. Az 1860-as években az orosz megszállás alatt álló lengyel területeken vállalt hivatalt és különös érdeklődést tanúsított a parasztságot érintő kérdéseket illetően. Később számos kapcsolódó tanulmányban szerepet vállalt. Bár a problémákat maga is felismerte, nem tett javaslatot azok megoldására. Ezt követően számos pozíciót töltött be a szenátusban, az Igazságügyi Minisztériumban, majd a Belügyminisztériumban. 1895 októberében II. Miklós orosz cár, aki a rendszer szempontjából megbízhatónak tartotta, belügyminiszterré nevezte ki. Goremikin biztosította a cárt, hogy az orosz társadalom alapvetően stabil és csak apró változtatásokra van szükség. Javasolta a zemsztvo-rendszer (önkormányzati rendszer) kiterjesztését a birodalom nyugati tartományaira és néhány határvidéki övezetre is. II. Miklós, aki attól tartott, hogy ez a liberalizmus terjedéséhez vezet, 1899 októberében leváltotta Goremikint.[3][4][5]
1906. május 5-én a cár leváltotta Szergej Witte miniszterelnököt, mivel csalódott a reformtörekvéseiben.[1] Helyére Goremikint nevezte ki, aki akkor 67 éves volt. Goremikin elvetette elődje programját és időhúzó taktikát alkalmazott a Duma követeléseit illetően. A cár fel akarta oszlatni a Dumát és egy erős vezetőt akart kinevezni, ezért 1906 júliusában Goremikin visszavonult. Helyére Pjotr Sztolipint nevezték ki. 1914 januárjában azonban ismét Goremikin lett a miniszterelnök. Idős kora (ekkor már 74 éves volt), a kezdeményezőkészség hiánya és a háborús erőfeszítés javítására irányuló közösségi kísérlet elutasítása miatt Goremikin sokak szemében a rendszer hozzá nem értésének és érzéketlenségének szimbóluma lett.
Tevékenységére nagy hatással volt Grigorij Jefimovics Raszputyin. A nyilvánosság nyomása ellenére II. Miklós cár 1916. február 2-ig hivatalban hagyta, amikor végül – egészségi okok miatt – leváltották.[2] A forradalom hatására a Kaukázusba menekült, ahol 1917. december 24-én rajtaütés keretében forradalmárok meggyilkolták feleségével, lányával és apósával együtt.[3][4][5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Paléologue (1982), 70;
- ↑ a b c Paléologue (1982), 244;
- ↑ a b c d Encyclopedia Britannica:Ivan Logginovich Goremykin (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 31.)
- ↑ a b Russian History Encyclopedia:Ivan Logginovich Goremykin (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 31.)
- ↑ a b Spartacus Schoolnet:Ivan Goremykin (angol nyelven). [2008. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
Források
szerkesztés- Russian History Encyclopedia:Ivan Logginovich Goremykin(angolul)
- Encyclopedia Britannica:Ivan Logginovich Goremykin(angolul)
- Spartacus Schoolnet:Ivan Goremykin(angolul)
- Maurice Paléologue.szerk.: Antal László: A cárok Oroszországa az első világháború alatt. Európa Könyvkiadó. 963-07-2420-0 (1982)
.png){kind=small}
