Főmenü megnyitása

Ivan Mažuranić, magyarosan: Mazsuranics Iván (Novi Vinodolski, 1814. augusztus 11.Zágráb, 1890. augusztus 4.) horvát költő és államférfi.

Ivan Mažuranić
Ivan Mažuranić drawing.jpg
Horvát bán
Hivatali idő
1873. szeptember 20. 1880. február 21.
Előd Vakanovics Antal
Utód Pejacsevich László

Született 1814. augusztus 11.[1]
Novi Vinodolski
Elhunyt1890. augusztus 4. (75 évesen)[2][1]
Zágráb
Sírhely Mirogoj
Párt People's Party

Gyermekei Vladimir Mažuranić
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Mažuranić témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Szegény földműves szülők gyermeke. Gimnáziumi tanulmányait Fiuméban, a filozófiát pedig Szombathelyen végezte, ahol magyarul is megtanult. Ezután 1836-tól a zágrábi akadémián elvégezte a jogot és 1840-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1841 és 1848 között Károlyvárosban árvákatyja, majd mint ügyvéd működött. 1848-ban horvát országgyülési képviselő lett. Kora ifjúságában már hivatást érzett magában a költészet iránt és a Horvátországban akkoriban fölébredt nemzetiségi, délszláv és illír irányú mozgalmak az ő költészetét is megihlették. A híres és hírhedt Ljudevit Gaj, az illirista agitátor, a maga körébe vonta őt. 1848-ban egy röpiratot írt: Hrvati magjarom (A horvátok a magyaroknak) címmel, melyben a horvátok politikai törekvése és követelései mellett lándzsát törve, elmés apológiát írt a szabadság, egyenlőség és testvériség mellett. Ezentúl a politika foglalta el egész szellemét. A Slavjanski jug (Szláv délvidék) című politikai lapban számos, szónoki hévvel és államférfiúi fölfogással írott politikai cikke jelent meg. 1850-ben főállamügyésznek hívták meg Zágrábba, e hivatalát 1860 decemberéig viselte, amikor a horvát udvari dikasztérium elnökévé és 1861-ben horvát udvari kancellárrá nevezték ki. Ezen méltóságot 1865. november 1-ig viselte, amikor az új fordulat őt is leszorította az államszolgálat teréről. Nyugdíjba vonult, de folyvást tevékeny részt vett a horvát országgyűlésen; mint a nemzeti párt tagja és a középpárt egyik fejét az országgyűlés elnökévé választották. Mint az országos küldöttség tagja és horvát részről elnöke, élénk részt vett az országgyűlési munkálatokban. 1873-ban Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok bánjává nevezték ki és 1880. február 21-ig viselte ezt a tisztséget. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt és csillagászattal foglalkozott.

MunkásságaSzerkesztés

Mažuranić nem sokat írt, egy pár kisebb költeményen kivül mindössze csak egy eposzt, de ez az egy hősköltemény a horvát irodalom legkiválóbb remekműve. Címe: Smrt Smail-age Cengijića (Szmail-aga Csengics halála, megjelent először 1844-ben, később még többször; magyarra Margalits Ede fordította). E költemény, melyet már több idegen nyelvre lefordítottak, egymaga elégséges arra, hogy szerzőjének nemcsak a horvát, hanem a világirodalomban is halhatatlan helyet biztosítson. Ivan Gundulić (Shakespeare kortársa) Osmanja című 20 énekre terjedő eposzának kiegészítésével (a hiányzó 14. és 15. ének megírásával) maradandó emléket vívott ki magának.

A Gáj által szerkesztett Narodne Novine (Nemzeti Hírlap) melléklapjában, a Danicában (Hajnalcsillag) adta ki 1835-ben Primorac Danici (A tengerpartvidéki a Danicanak) című ódáját és 1838-39-ben hazafias költéményeinek ciklusát: Vjekovi illirije (Illíria századai); a Slavjanski jug (Szláv délvidék) című lapba 1848-ban több politikai cikket írt.

MűveiSzerkesztés

  • Njemačko-ilirski slovar / Deutsch-illirisches Wörterbuch (Német-illír szótár, 1842, Uzarevics J.-vel együtt.
  • Smrt Smail-age Čengića (Szmail-aga Csengics halála, eposz, Zágráb, 1844)
  • Hervati Magjarom (A horvátok a magyaroknak. Felelet az 1848. márciusi és áprilisi magyar hirdetményekre. Röpirat, Zágráb, 1848.)
  • Pjesme (versek, kiadta Vladimir Mažuranić. Zagráb, 1895)
  • Mazsuranics Iván: Csengics Szmail aga halála. Költői elbeszélés; ford. Margalics Ede; Franklin, Bp., 1896 (Olcsó könyvtár)
  • Izabrani politički spisi (Válogatott politikai írások, kiadta Dragutin Pavličević. Zágráb, 1999)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

ForrásokSzerkesztés