Jáky József

közlekedésmérnök

Jáky József, 1934-ig Janicsek József (Szeged, 1893. július 15.Hévíz, 1950. szeptember 13.) magyar közlekedésmérnök, talajmechanikus, egyetemi tanár, tanszékvezető; Kossuth-díjas útépítő mérnök, geotechnikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1942, rendes 1949). 1915-től haláláig a budapesti műegyetem oktatója, a talajmechanikai kutatások magyarországi megalapozója és világszerte elismert tudósa volt.

Jáky József
Egyetemi tanári kar 01.JPG
Született Janicsek József
1893. július 15.
Szeged
Elhunyt 1950. szeptember 13. (57 évesen)
Hévíz
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közlekedésmérnök, útépítő mérnök, talajmechanikus, geotechnikus, egyetemi oktató
Kitüntetései Kossuth-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Jáky József témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskoláit a budapest-józsefvárosi főreáliskolában végezte, majd 1911-ben beiratkozott a budapesti József Műegyetemre. 1915-ben szerezte meg kultúrmérnöki oklevelét, és ugyanabban az évben Zielinski Szilárd közlekedésügyi és vasútépítés-tani tanszékén kezdte meg munkáját mint tanársegéd. Az első világháború rövid időre megszakította tudományos-oktatói pályáját, tizenhét hónapig katonai szolgálatot látott el. 1918-tól adjunktusként folytatta az oktatótevékenységét a műegyetemen. 1924-ben megszerezte műszaki doktori oklevelét, értekezésének tárgya a gurítódombok kiképzése és a guruló vasúti kocsik menetellenállása volt. 1927–1928-ban Jeremiah Smith-ösztöndíjjal egy évet az amerikai Cambridge műszaki egyetemén, a Massachusetts Institute of Technologyban töltött, ahol a talajmechanika világhírű professzora, Karl von Terzaghi bevonta őt az ott folyó nagyszabású kutatásokba. Hazatértekor, 1928-ban a budapesti Műegyetemen a földépítmények mechanikája című tárgykör magántanárává nevezték ki. 1933-ban a műegyetemen megszervezte Európa első talajmechanikai laboratóriumát, s 1933–1938-ban a talajmechanika előadója volt. 1936-tól a közlekedésügy és vasútépítéstan nyilvános rendkívüli, 1939-től nyilvános rendes tanárakként oktatott. 1941-től az akkor alapított vasútépítési, talajmechanikai és alapozástani tanszék (a későbbi geotechnikai tanszék) vezetője volt egészen haláláig.

MunkásságaSzerkesztés

Életműve és munkássága középpontjában a korszerű talajmechanikai kutatások álltak, amelyek elméleti és gyakorlati eredményeit Magyarországon elsőként állította az út- és a vasútépítés szolgálatába. Feltehetően Karl von Terzaghi osztrák kultúrmérnök 1925-ben megjelent könyve irányította figyelmét a fiatal diszciplína felé. Az elkövetkező években behatóan foglalkozott számos talajmechanikai problémával: előbb a rézsűállékonyságról és a részűcsúszásról, később – az 1930-as években – a nyugalmi földnyomásról és a földtömegek képlékeny határállapotáról, a feszültségeloszlás kérdéseiről jelentek meg szilárdságtani tanulmányai. Különösen jelentős új földnyomáselmélete, amelyen 1934-től egészen haláláig dolgozott. Törekvéseinek köszönhetően 1936-ban kötelezővé tették minden mérnöki építmény kivitelezésekor az előzetes talajmechanikai vizsgálatokat. Az 1930-as évek második felétől sokat foglalkozott a fagy és a térfogatváltozás elleni védelemmel, a burkolatok méretezésével. 1944-ben adta ki a talajmechanika tárgykörének első magyar nyelvű összefoglaló szakkönyvét. 1945 után olyan létesítmények alapozási munkáinál közreműködött szakértőként, mint a dunapentelei Dunai Vasmű, a Ferihegyi repülőtér, vagy a budapesti földalattivasút. Részt vett a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút (Úttörővasút) tervezési munkálataiban. Éveken keresztül tagja volt az Anyagvizsgálók Közlönye című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1936-tól töltötte be az International Conference on Soil Mechanics magyar bizottságának elnöki tisztét. Tudományos eredményei elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1942-ben levelező, 1949-ben rendes tagjává választotta. 1946-ban Marczibányi-díjat, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Az elméleti rézsű és alkalmazása a mélyépítésben, in: Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1925
  • Talajmechanikai vizsgálatok az útépítésre tekintettel, in: Magyarország Útügyi Évkönyve 1934
  • The classical earth pressure theory, in: Proceedings of the 4th International Congress on Applied Mechanics, Cambridge, 1934
  • Földnyomás, in: Építési zsebkönyv I., szerk. Möller Károly, Budapest, 1934
  • A klasszikus földnyomáselmélet, Budapest, 1935
  • Stability of earth slopes, in: Proceedings of the 1st ICSMFE, Cambridge, 1936
  • Az útépítés talajmechanikája, Budapest, 1937
  • Talajmechanikai alapfogalmak és technikai alkalmazásuk, Budapest, 1938
  • Elméleti és gyakorlati talajmechanika, Budapest, 1938 (Horváth Istvánnal).
  • Földmunkák tömörítése, Budapest, 1942
  • Talajmechanika: Alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, Budapest, 1944
  • Tévedések a földnyomáselméletben, in: Magyar Technika 1946
  • New theory of earth pressure, in: Proceedings of the 2nd ICSMFE, Rotterdam, 1948
  • Földnyomás, Budapest, 1951
  • Network of slip lines in soil stability, In: Acta Technica 1953

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Mihailich Győző: Jáky József, in: Akadémiai Értesítő 1950
  • Kézdi Árpád: Jáky József, in: Acta Mechanica 1953 (műveinek teljes bibliográfiájával)
  • Farkas József: Megemlékezés Jáky Józsefről, születése 100. évfordulóján, in: Hidrológiai Tájékoztató 1993. ápr. 7–8.
  • Geotechnikai ankét: Budapest, 1993. szeptember 13–14.: Jáky József professzor születésének 100-ik és Kézdi Árpád professzor halálának 10-ik évfordulóján, szerk. Mecsi József, Budapest, 1993