A Marczibányi-díj egy 18151949 között a magyar tudományos és irodalmi munkák, nyelvtudományi pályázatok jutalmazására odaítélt, Marczibányi István mecénásról elnevezett díj volt.

Története szerkesztés

A díjat a Marczibányi István végrendeletének értelmében birtokai jövedelméből 1815. április 20-án létrehozott 50  ezer forintos alapítványból ítélték oda magyar tudományos és irodalmi munkák, valamint nyelvtudományi pályázatok jutalmazására. Az eredeti alapítvány összegét a későbbiekben Marczibányi István unokaöccse, Marczibányi Antal és a Marczibányi-család több más tagja is növelte.

Az alapítványt 1847-ig a Marczibányi Intézet, a későbbiekben, egészen a díj 1949. évi utolsó odaítélésig a Magyar Tudományos Akadémia kezelte. Első elnöke József nádor volt, őt követték, többek közt, Teleki László, Podmaniczky József, Cziráky Antal és Mailáth György, Teleki József

A díjkiosztásra 1815 és 1830 között a Magyar Nemzeti Múzeum éves közgyűlésén került sor. 1831-től 1845-ig nem osztották ki a díjat. 1846-tól a Magyar Tudományos Akadémia ítélte oda az először Marczibányi-nagyjutalomnak, utóbb Marczibányi-mellékjutalomnak nevezett, 50 arannyal járó díjat, amellyel évente azt a magyar nyelven írt művet ismerték el, amely „becsben leginkább megközelíti” az Akadémia nagyjutalmát elnyerő munkát. Minden második évben osztották ki a Marczibányi-jutalomkérdés 30 aranyos díját, amelyre adott nyelvtudományi kérdésekre írt tanulmányokkal lehetett elnyerni. A második világháború után az Akadémiának nem maradtak anyagi eszközei a jutalmazáshoz, ezért a nyertesek egy levélben írt elismerést és egy érmet kaptak.

Díjazottak szerkesztés

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés