Wikipédia

Jacinda Ardern

új-zélandi politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 30.

Jacinda Kate Laurell Ardern (fonetikusan: [dʒəˈsɪndə ˈɑːdɜːn]) (Hamilton, 1980. július 26. –) új-zélandi politikus, az aucklandi Mount Albert választókerület parlamenti képviselője, a baloldali Új-zélandi Munkáspárt elnöke, 2017 októberétől 2023 januárjáig Új-Zéland 40. miniszterelnöke.[7][8][9] 2023 januárjában bejelentette, hogy februárig lemond pártelnöki és miniszterelnöki pozíciójáról.[10]

Jacinda Ardern
Új-Zéland 40. miniszterelnöke
Hivatali idő
2017. október 26. – 2023. január 25.
Uralkodó / FőkormányzóII. Erzsébet, III. Károly / Patsy Raddy, Cindy Kiro
ElődBill English
UtódChris Hipkins
Új-zélandi Munkáspárt pártvezére
Hivatali idő
2017. augusztus 1. – 2023. január 22.
ElődAndrew Little
UtódChris Hipkins
Született1980. július 26. (44 éves)[1][2][3]
Hamilton[4][5]
PártÚj-zélandi Munkáspárt
SzüleiRoss Ardern
HázastársaClarke Gayford (2024. január 13. – )
ÉlettársClarke Gayford
GyermekeiNeve Ardern Gayford
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
  • University of Waikato (–2001)[6]
  • Morrinsville College (–1998)
  • Morrinsville Intermediate School
Vallásagnoszticizmus
Díjak
  • Nature's 10 (2020, 9)
  • Time 100 (2018)
  • Time 100 (2019)
  • Dame Grand Companion of the New Zealand Order of Merit‎ (2023. június 5.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacinda Ardern témájú médiaállományokat.

Élete

szerkesztés

Ardern az ország északi részén fekvő Hamiltonban született, egy kétgyermekes mormon család második lányaként. Apja, Ross Ardern rendőrtiszt volt, de később külügyi pályára lépett és 2014-ben Új-Zéland niuei nagykövete lett, 2018 óta pedig a Tokelau-szigetek kormányzója.[11] A későbbi miniszterelnök Morrinsville-ben nőtt föl, ahol elvégezte az általános és a középiskolát.[1] Ezután 1999-től a hamiltoni University of Waikato nevű egyetemen tanult. 2001-ben végzett, kommunikáció szakos alapdiplomával.[12]

Ardern az egyetemi évek alatt lett a Munkáspárt tagja. Miután megszerezte diplomáját egy munkáspárti képviselő stábjában dolgozott, majd Helen Clark miniszterelnök titkárságára került. 2005-ben azután Londonba utazott, ahol két és fél évig Tony Blair miniszterelnöki adminisztrációjában dolgozott. Eközben aktív volt a pártpolitikában, és 2007-ben a Szocialista Ifjúsági Internacionálé elnöke lett.[1]

Először a 2008-as választásokon került a parlamentbe a Munkáspárt listáján.[13] 2017. március 8. (egy időközi választás) óta az aucklandi Mount Albert választási körzet parlamenti képviselője.

2017 elején a Munkáspárt elnökhelyettesévé választották, és miután Andrew Little pártelnök júliusban lemondott, Ardernt választották a párt élére. Vezetésével a párt gyorsan megfordította addigi népszerűség-csökkenését, és a 2017 tavaszán tartott választáson 46 mandátumot szerzett. Hosszas koalíciós tárgyalások után a Munkáspárt a zöldekkel és a nacionalista Új-Zéland az Első párttal kormányt alakított, és így 37 évesen Jacinda Ardern lett az ország legfiatalabb miniszterelnöke.[1]

Családja

szerkesztés

Ardern 2012-ben ismerkedett meg a nála három évvel idősebb Clarke Gayforddal, akivel élettársi kapcsolatban él. 2018. január 19-én bejelentette, hogy gyermeket vár.[14] Lányuk, Neve Te Aroha Ardern Gayford júniusban született meg. Gayford és Ardern jegyesek, de Ardern úgy nyilatkozott, a 2020-as választások előtt nem tartanak esküvőt.[15][16]

Politikai nézetei

szerkesztés

Ardern haladó szociáldemokratának tartja magát ideológiailag.[17][18] A munkásmozgalom támogatója, ellenzi a magas jövedelműek adójának csökkentését, ami a jobboldali Új-zélandi Nemzeti Párt törekvése.[19] Támogatja a jóléti állam eszméjét és azt, hogy azok számára, akik képtelenek magukon segíteni, szociális biztonsági hálót kell kialakítani.[17] Támogatja az azonos neműek házasságát[20] és a világviszonylatban megengedő (a gyakorlatban a terhesség 20. hetéig bármilyen indokkal legális) új-zélandi abortusz-szabályozás további liberalizációját.[21]

Új-Zéland élén

szerkesztés

A 2017. szeptember 23-án tartott parlamenti választáson Ardern és Munkáspártja a szavazatok 36,9%-át szerezte meg, második helyen végezve a Nemzeti Párt mögött.[22] Csaknem egyhavi tárgyalás után, október 19-én a Munkáspárt koalíciót kötött az Új-Zéland az Első párttal és megegyezett a Zöld Párttal, hogy az a koalíción kívülről támogatja az alakuló kisebbségi kormányt. Ardern a legnagyobb kormánypárt pártvezéreként miniszterelnöki megbízást kapott. Az új kormány a 120 parlamenti mandátumból így 63-at mondhat magáénak: 55 a Munkáspárt-Új Zéland az Első koalíció mandátumainak száma, ehhez jön még a zöldek 8 mandátuma.[23]

Az Ardern-kormány egyik első nemzetközi feladata a születő Transz-csendes-óceáni Partnerség, a Csendes-óceán körüli államok közötti szabadkereskedelmi egyezmény újratárgyalása és véglegesítése volt. Ardern és Munkáspártja a 2017-es választási kampány során támogatta az egyezményt bizonyos módosítások mellett. Többek között azt szerették volna, hogy az egyezmény külföldiek ingatlanszerzésére és a beruházók és államok közötti vitarendezési mechanizmusra vonatkozó részeit szigorítsák.[24][25] Új-Zéland mindkét esetben engedményeket nyert a többi tárgyaló féltől, így a kormány elfogadta az egyezményt. A végleges egyezményt Új-Zéland és tíz másik állam 2018. március 18-án írta alá.[26]

2019. március 15-én egy ausztrál terrorista tömegmészárlást követett el két christchurchi mecsetben a déli istentisztelet idején. A lőfegyveres merényleteknek ötven halálos áldozata volt. Ardern reakciójával elismerést vívott ki az új-zélandiak körében: a miniszterelnök televíziós beszédében terrorcselekménynek nevezte és elítélte a gyilkosságokat, amelyeknek többnyire bevándorlók estek áldozatul. Kijelentette, Új-Zéland sokszínű, toleráns ország, amely tárt karokkal fogad mindenkit, aki az új-zélandi értékeket vallja, és menedéket ad mindenkinek, akinek arra szüksége van. A merénylet nyomán, Ardern kezdeményezésére, a parlament megszigorította a lőfegyvertartásra vonatkozó szabályokat, ami a lakosság egyetértésére talált.[1]

2020-ban az országot komoly megpróbáltatás elé állította a Covid19-pandémia. A kormány rendkívül erőteljesen lépett föl a járvány megfékezésére: lezárták a határokat és rövid ideig tartó, de rendkívül szigorú karanténintézkedéseket hoztak. Ennek – valamint az ország földrajzi helyzetének – köszönhetően az ötmilliós Új-Zélandon kevesebb mint kétezer megbetegedés és mintegy 25 haláleset történt. Noha az élet visszatért a normális kerékvágásba, az ország határai 2020 októberében zárva maradnak, ami érzékenyen érinti az idegenforgalmat. Ennek, és a karanténintézkedéseknek az lett a gazdasági hatása, hogy az új-zélandi gazdaság éves szinten 12,2 százalékkal visszaesett. A munkanélküliség alacsony szinten maradt, de ehhez szükség volt a kormány gazdaságélinkítő és munkahelymegőrző intézkedéseire, ami viszont jelentősen megnövelte az ország eladósodottságát, a bruttó hazai termék 20 százalékáról a GDP 56 százalékára. A gazdasági nehézségek ellenére a választók pozitívan értékelték az Ardern-kormány reakcióját a világjárványra, és a miniszterelnök népszerűsége tovább nőtt.[27][28][29]

Az országban 2020. október 17-én általános választást tartottak, amelyen a Munkáspárt nagyarányú győzelmet aratott. A párt 64 mandátumot szerzett a 120 tagú parlamentben, és így abszolút többséget szerzett. A volt koalíciós partner Új-Zéland az Első párt nem jutott be a parlamentbe, a kormányt kívülről támogató zöldek viszont megerősödtek.[30]

Ardern 2020. november 2-án hozta nyilvánosságra új kormányának névsorát. Bár a Munkáspárt egyedül is alakíthatott volna kormányt, a zöldek is kaptak két miniszteri posztot, így a szigetországnak ismét koalíciós kormánya lett. A maori Nanaia Mahuta lett az ország első női külügyminisztere. A kormánytagok negyede maori, negyven százaléka nő, a miniszterelnök-helyettes és két miniszter homoszexuális.[31]

Ardern 2023. január 19-én bejelentette, hogy amint a Munkáspártnak sikerült új vezetőt választania, lemond a miniszterelnöki posztról. Egyben október 14-re általános választást tűzött ki. A miniszterelnök azzal indokolta lemondását, hogy több időt akar tölteni családjával és nem lenne képes még négy évet az ország élén lenni.[32] 2022 novemberében még tervezett indulni a következő választáson.[33] Miniszterelnöksége 2023. január 25-én ért véget, amikor a szintén munkáspárti Chris Hipkins vette át az Új-Zéland vezetését. Ardern úgy nyilatkozott, egyszerű képviselőként folytatja politikai tevékenységét.[34] 2023-ban III. Károly új-zélandi király születésnapja és koronázása alkalmából adományozott állami kitüntetések közül Ardern a Dame Grand Companion titulust, az Order of New Zealand után a második legmagasabb új-zélandi kitüntetés, New Zealand Order of Merit legmagasabb fokozatát nyerte el, így jogosulttá válva a „dame” lovagi előnév viselésére.[1]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c d e Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  3. ↑ MAK (lengyel nyelven)
  4. ↑ http://www.nzwomansweekly.co.nz/celebrity/jacinda-arderns-country-childhood/
  5. ↑ http://www.3news.co.nz/general/candidate-profile-jacinda-ardern-2011101914
  6. ↑ https://apps.mngt.waikato.ac.nz/Newsroom/StudentProfile/3724, 2017. október 20.
  7. ↑ Neuseelands Labour Party zieht die Notbremse. Deutsche Welle, 2017. október 19. (Hozzáférés: 2017. október 19.)
  8. ↑ http://www.nzherald.co.nz/nz/news/article.cfm?c_id=1&objectid=11936791
  9. ↑ McClure, Tess. „New Zealand: Chris Hipkins taking over from Jacinda Ardern on Wednesday”, The Guardian, 2023. január 22.. [2023. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. január 22.) 
  10. ↑ Jacinda Ardern resigns as prime minister of New Zealand (angol nyelven). the Guardian, 2023. január 19. (Hozzáférés: 2023. január 19.)
  11. ↑ PM's dad Ross Ardern to become Administrator of Tokelau (angol nyelven). Stuff, 2018. március 23. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  12. ↑ Jacinda Ardern: University of Waikato (angol nyelven). www.waikato.ac.nz. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  13. ↑ Election results Archiválva 2012. július 1-ji dátummal az Archive.is-en
  14. ↑ Jacinda Ardern: New Zealand PM reveals she is pregnant. BBC News
  15. ↑ Graham-McLay, Charlotte. „New Zealand’s Leader, Jacinda Ardern, Delivers a Baby Girl (Published 2018)”, The New York Times, 2018. június 21. (Hozzáférés: 2020. október 18.) (angol nyelvű) 
  16. ↑ Graham-McLay, Charlotte. „Jacinda Ardern Got Engaged. New Zealand Almost Didn’t Notice. (Published 2019)”, The New York Times, 2019. május 3. (Hozzáférés: 2020. október 18.) (angol nyelvű) 
  17. ↑ a b „What Jacinda Ardern wants”, Newsroom, 2017. augusztus 1. (Hozzáférés: 2017. augusztus 15.) 
  18. ↑ „Live: Jacinda Ardern answers NZ's questions”, Stuff, 2017. augusztus 3. 
  19. ↑ „High earners don't want tax cuts – Ardern”, Newshub, 2017. július 14. (Hozzáférés: 2017. augusztus 15.) 
  20. ↑ „Marriage equality bill: How MPs voted”, Waikato Times, 2013. április 18. 
  21. ↑ „English, Little, Ardern on abortion laws”, Your NZ, 2017. március 13.. [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. október 21.) 
  22. ↑ 2017 General Election - Official Result (angol nyelven). Electoral Commission New Zealand, 2017. (Hozzáférés: 2018. április 22.)
  23. ↑ Eleanor Ainge Roy. „Jacinda Ardern to be New Zealand’s next PM after Labour coalition deal”, Guardian News and Media Limited, 2017. október 19. (Hozzáférés: 2018. április 22.) (angol nyelvű) 
  24. ↑ Jason Scott. „New Zealand's Ardern Wants to Balance Trade Pact With Housing Pledge”, Bloomberg Politics, 2017. október 21. (Hozzáférés: 2018. április 25.) (angol nyelvű) 
  25. ↑ Audrey Young. „Jacinda Ardern hails breakthrough in revised TPP, Canada agrees to stay in”, New Zealand Herald, New Zealand Media and Entertainment Publishing, 2018. január 24. (Hozzáférés: 2018. április 25.) (angol nyelvű) 
  26. ↑ Dave Sherwood, Felipe Iturrieta. „Asia-Pacific nations sign sweeping trade deal without U.S.”, Reuters, 2018. március 8. (Hozzáférés: 2018. április 25.) (angol nyelvű) 
  27. ↑ Baker, Michael G., Andrew (2020. augusztus 20.). „Successful Elimination of Covid-19 Transmission in New Zealand”. New England Journal of Medicine 383 (8), e56. o. DOI:10.1056/NEJMc2025203. ISSN 0028-4793. PMID 32767891. 
  28. ↑ COVID-19 economic response measures (angol nyelven). www.treasury.govt.nz. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  29. ↑ Menon, Praveen. „New Zealand's Ardern wins 'historic' re-election for crushing COVID-19”, Reuters, 2020. október 18. (Hozzáférés: 2020. október 18.) (angol nyelvű) 
  30. ↑ „New Zealand election: Jacinda Ardern's Labour Party scores landslide win”, BBC News, 2020. október 17. (Hozzáférés: 2020. október 18.) (angol nyelvű) 
  31. ↑ Jacinda Ardern appoints most diverse cabinet in New Zealand history. Financial Times, 2020. november 2. (Hozzáférés: 2020. november 2.)
  32. ↑ „Jacinda Ardern to stand down as New Zealand’s prime minister”, Financial Times, 2023. január 19. (Hozzáférés: 2023. január 19.) 
  33. ↑ Jacinda Ardern rallies party faithful as Labour faces difficult re-election path (angol nyelven). the Guardian, 2022. november 7. (Hozzáférés: 2023. január 19.)
  34. ↑ Yeung, Jessie: Jacinda Ardern bids emotional farewell as Chris Hipkins becomes New Zealand prime minister (angol nyelven). CNN, 2023. január 25. (Hozzáférés: 2023. január 25.)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jacinda_Ardern&oldid=27556666”