Jagamas János (Dés, 1913. június 8.Kolozsvár, 1997. szeptember 15.) Széchenyi-díjas erdélyi magyar népzenekutató, zenetudós.

Jagamas János
Született 1913. június 8.
Dés
Elhunyt 1997. szeptember 15. (84 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Házastársa Segesvári Anna
Foglalkozása népzenekutató, zenetudós
Kitüntetései Széchenyi-díj

Élete és munkásságaSzerkesztés

Középiskolát a Kolozsvári Róm. Katalolikus Főgimnáziumban végzett (1931), zenei tanulmányait a kolozsvári zenekonzervatóriumban kezdte (1936–40), a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta (1941–44) többek között Kodály Zoltán tanítványaként, és Kolozsvárt fejezte be (1947–48). Közben tanító a román lakosságú Alőrön, ahol először gyűjtött népdalt, majd óvónőképzői zenetanár, magán-zenekonzervatóriumi igazgató volt Kolozsvárt. 1949-1960 között a Román Akadémia kolozsvári Folklór Intézetének tudományos főkutatója volt. 1949-től a Magyar Zenekonzervatórium, majd annak megszüntetése után a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium adjunktusa, később docense (szakjai: folklór, formatan, zenei paleográfia) lett, nyugdíjazásáig (1976). Vikár Béla, Seprődi János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Domokos Pál Péter és mások erdélyi és moldvai terepmunkáját folytatva fontos gyűjtéseket végzett a Fekete-Körös völgyében, Kalotaszegen, a Mezőségen, a Nagy-Szamos, a Felső-Maros, az udvarhelyszéki, gyergyói és csíki székelyek, valamint a moldvai, gyimesi és barcasági csángók körében. Mintegy 6000 népi dallam gyűjtőjeként s dallamlejegyzéseinek tökélye révén is a Bartók utáni délkelet-európai népzenekutatók kiválóságai között a helye. Gyűjtéseinek nagy részét a kolozsvári Folklórintézet őrzi; értékéről többek között az 1954-ben kiadott Moldvai csángó népdalok és népballadák, valamint az 1974-es Romániai magyar népdalok című kötet 350 dallamot tartalmazó anyaga tanúskodik.

Népzenetudományi írásai közül jelentős az Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez (1956), amelyben a Bartók szerinti IV. népzenei dialektusterületet (Erdélyt) aldialektusokra osztotta, és leírta ezeket az időközben föltárt vidékek népzenéje alapján. Megállapította, hogy Moldva a magyar népzene külön dialektusterületének tekintendő. A magyar népdal régi és új stílusának, valamint a magyar népzene és műzene kapcsolatainak kutatójaként is jelentős eredményeket ért el. A magyar népdaltípusok és népies műdalok morfológiai elemzését és osztályozását egyéni módszerrel végezte. Az általános zenetudomány körébe tartozó Bartók-tanulmánya a Mikrokosmos I. és II. füzetének hangsorairól (1974) szintúgy morfológiai elemzés, ill. alaktani elemek rendszerbe foglalása. Jelentős pedagógiai életműve: közvetve vagy közvetlenül tanítványa több romániai magyar népzenekutató. Tanítványa volt többek között Almási István, Demény Piroska, Kallós Zoltán, Pávai István, Szenik Ilona, s e szűkebb körön kívül is számos muzsikus hivatkozik rá mint mesterére.

A budapesti Ethnographiában a falu nótájáról (1957/2), a Korunkban a romániai magyar népzenekutatásról (1957/9), az Árkos 1971 c. kiadványban (Sepsiszentgyörgy, 1972) a magyar népzene és műzene kapcsolatáról ír, az 1973-as Korunk-évkönyvben feldolgozta népzenénk kutatásának történetét, vitacikkeiben tisztázta, mi népdal és mi nem az (Művelődés, 1980–81). Szaktanulmányait közölték a Bartók-dolgozatok című gyűjteményes kötetek (1974, 1982), a Zenetudományi írások három kötetében pedig a magyar népdal régi és új stílusának kapcsolatairól (1977) s a kupolás kvint szerkezetű magyar népdal és a fúga expozíciójáról értekezett (1980), majd a hétfalusi csángók közt folytatott népdalgyűjtést ismertette (1983).

Szerzeményeiből önálló kötetet adott ki Öt gyermekkar címmel (1955), hat további kórusműve a Szállj, szép szavú dal című gyűjteményben (1972) jelent meg.

A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, 1993-ban pedig Széchenyi-díjjal tüntették ki a romániai magyar népzenekutatás terén több évtizeden át kifejtett kimagasló munkájáért.

Főbb tudományos műveiSzerkesztés

  • Moldvai csángó népdalok és népballadák (Faragó Józseffel közösen), 1954
  • Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez, 1956
  • Romániai magyar népdalok (Faragó Józseffel közösen), 1974
  • Magyaró énekes népzenéje. Egy Felső-Maros menti falu magyar néphagyományaiból; Palkó Attila kiegészítő gyűjteményét és Zsigmond József szövegkiegészítését felhasználva közzéteszi Jagamas János; Kriterion, Bukarest 1984
  • A népzene mikrokozmoszában. Tanulmányok; Kriterion, Bukarest, 1984
  • Pávai István - Zakariás Erzsébet (szerk.): Jagamas János népzenei gyűjteménye a Román Akadémia Folklór Archívumában, 2014

SzerzeményeiSzerkesztés

  • Öt gyermekkar (kórusművek), 1955

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés