Jajczay János
Jajczay János (Budapest, 1892. május 8. – Budapest, 1976. május 22.) magyar művészettörténész, könyvtáros, egyetemi tanár.
| Jajczay János | |
 | |
| Született | 1892. május 8.[1][2][3][4][5] Budapest[6] |
| Elhunyt | |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jajczay János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztés
Jajczay János és Peel Katalin fiaként született. A budapesti tudományegyetemen jogi doktorátust, majd 1920-ban a bécsi egyetemen művészettörténetből bölcsészdoktori diplomát szerzett. Ezt követően Berlinben és Drezdában tanult, közben 1921-től 1923-ig a berlin-babelsbergi filmgyár művészettörténész szakértője volt. 1923-ban hazatért, és a Fővárosi Könyvtár könyvtárosa lett.
1927-ben hosszabb tanulmányutat tett Görögországban, majd 1929 és 1930 között Római Magyar Intézet ösztöndíjasa volt, ahol tanulmányai mellett az intézet könyvtárát is rendezte. Rómában barátságot kötött Aba-Novák Vilmossal, Molnár C. Pállal és Patkó Károllyal, valamint a római iskola több más tagjával is.[7] Aba-Novák Jajczay-ról 1930-31-ben portrét is festett, mely jelenleg magántulajdonban van.[8]
Jajczay 1939-ben a Szent István Akadémia tagja lett.[9] 1940-ben magyar egyházi művészet tárgykörben magántanári képesítést szerzett, és 1944-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az egyházi művészet nyilvános rendkívüli tanára volt. 1940-től a Katholikus Szemle Képzőművészeti Szemle c. művészeti rovatát is vezette. 1947-től 1950-ig a Fővárosi Könyvtár főfelügyelőjeként dolgozott, 1947 és 1951 között pedig a Szegedi Tudományegyetemen volt az egyházi művészet nyilvános rendkívüli tanára.[8]
Kutatási területei a középkori egyetemes és magyar egyháztörténet, a budapesti templomok oltárképei és a monumentális szakrális művészet fővárosi emlékei voltak, emellett Árpád-házi Szent Margit ikonográfiájával és a karácsonyi ábrázolások történetével foglalkozott. Tagja volt az Irodalomtörténeti Társaságnak, a Kévének, a Képzőművészeti Társulatnak, az Iparművészeti Társulatnak és Numizmatikai Társaságnak, illetve a Patria Clubnak is.[8]
Felesége Kanyó Erzsébet művészettörténész volt. 1976-ban hunyt el Budapesten, a rákoskeresztúri Új köztemetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2005-ben védetté nyilvánította.[8][10]
Főbb művei
szerkesztés- Császári követ fogadása Budán a török idők alatt a fővárosi könyvtár egy vízfestményén (Bp., 1936)
- Mai magyar egyházművészet (Bp., 1938)
- 1848-49 a kisnyomtatványok tükrében (Kőhalmi Bélával és Kanyó Erzsébettel, Bp., é. n.)
- Pest-budai figurák a múlt század harmincas éveiből. Max Felix Paul rajzai a fővárosi könyvtárban (Bp., 1940)
- Karácsony a művészetben (Schwartz Elemérrel, Bp., 1942)
- Árpádházi Szent Margit hétszázéves arculata (Bp., 1943)
- Karácsony a művészetben (német, spanyol, és angol nyelven is, Bp., 1972)
- Duccio (Bp., 1973)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b CONOR.SI
- ↑ a b opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
- ↑ a b NUKAT
- ↑ a b MAK (lengyel nyelven)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. december 27.)
- ↑ Jajczay János | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ a b c d Jajczay János - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ Jajczay – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ Nemzeti Örökség Intézete - Jajczay János (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Jajczay János. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
Források
szerkesztés- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Kozák Péter: Pályakép. Névpont.hu, 2014
