Jak–11
A Jak–11 (a Magyar Néphadseregben Ölyv néven) rendkívül sikeres oktatógép volt, amelyet a Szovjetunió és szövetségesei széles körben használtak.
| Jak–11 | |
 | |
| Jak–11 | |
| NATO-kód | Moose |
| Funkció | kiképző repülőgép |
| Gyártó |
|
| Gyártási darabszám | 4500 db |
| Személyzet | 2 fő |
| Méretek | |
| Hossz | 8,50 m |
| Fesztáv | 9,40 m |
| Magasság | 3,28 m |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 2 440 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db Svecov AS–21 csillagmotor |
| Teljesítmény | 425 kW (570 LE) kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 485 km/h |
| Hatótávolság | 1200 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 7100 m |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 1 db 12,7 mm-es UBSZ, vagy 7,62 mm-es SKASZ géppuska |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–11 témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésA Jak–3-as vadászrepülőgép alapján fejlesztették ki. Első prototípusa 1945. november 10-én repült; 1946-ban állították hadrendbe. Összesen 3859 példány készült belőle 1947 és 1956 között. 1953-tól további 707 példányt készített Csehszlovákiában a Let Kunovice licenc alapján LET C–11 típusjellel. A Varsói Szerződés minden tagállamában, valamint sok afrikai, közel-keleti és ázsiai országban használták, mint Afganisztán, Albánia, Algéria, Kína, Egyiptom, Indonézia, Irak, Észak-Korea, Szomália, Szíria, Vietnám, Jemen; ezenkívül Ausztriában is alkalmazták.
A gépből még mintegy 120 példány van repülőképes állapotban, gyűjtők tulajdonában világszerte. Gyakran feltűnik versenyeken és bemutatókon.
Magyarországon
szerkesztésÖsszesen 64 Jak–11 került Magyarországra, az utolsó 19 gép már Csehszlovákiából érkezett.
