Főmenü megnyitása

A Jak–11 (a Magyar Néphadseregben Ölyv néven) rendkívül sikeres oktatógép volt, amelyet a Szovjetunió és szövetségesei széles körben használtak.

Jak–11
Jak–11
Jak–11

NATO-kód Moose
Funkció kiképző repülőgép
Gyártó Jakovlev
Gyártási darabszám 4500 db

Személyzet 2 fő
Méretek
Hossz8,50 m
Fesztáv9,40 m
Magasság3,28 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg2 440 kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Svecov AS–21 csillagmotor
Teljesítmény425 kW (570 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 485 km/h
Hatótávolság1200 km
Legnagyobb repülési magasság 7100 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 1 db 12,7 mm-es UBSZ, vagy 7,62 mm-es SKASZ géppuska
A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–11 témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A Jak–3-as vadászrepülőgép alapján fejlesztették ki. Első prototípusa 1945. november 10-én repült; 1946-ban állították hadrendbe. Összesen 3859 példány készült belőle 1947 és 1956 között. 1953-tól további 707 példányt készített Csehszlovákiában a Let Kunovice licenc alapján LET C–11 típusjellel. A Varsói Szerződés minden tagállamában, valamint sok afrikai, közel-keleti és ázsiai országban használták, mint Afganisztán, Albánia, Algéria, Kína, Egyiptom, Indonézia, Irak, Észak-Korea, Szomália, Szíria, Vietnám, Jemen; ezenkívül Ausztriában is alkalmazták.

A gépből még mintegy 120 példány van repülőképes állapotban, gyűjtők tulajdonában világszerte. Gyakran feltűnik versenyeken és bemutatókon.

MagyarországonSzerkesztés

Összesen 64 Jak–11 került Magyarországra, az utolsó 19 gép már Csehszlovákiából érkezett.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés