Jakobi József

Jakobi József (Kolozsborsa, 1882. december 9. – Kolozsvár, 1967. december 30.) erdélyi magyar belgyógyász orvos, orvosi szakíró.

Jakobi József
Született	1882. december 9. Kolozsborsa
Elhunyt	1967. december 30. (85 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	belgyógyász orvos, orvosi szakíró, pedagógus
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

A kolozsvári unitárius kollégiumban tanult. Orvosi oklevelét a kolozsvári egyetem orvosi karán szerezte (1909), egészségügyi tanári (1910) és tisztiorvosi képesítést (1912) nyert. Előbb a kórvegytani intézetben Purjesz Zsigmond, majd a belgyógyászati klinikán Jancsó Miklós mellett tanársegéd, 1919-től magángyakorlatot folytat, a kolozsvári Zsidó Kórház egyik alapítója, 1923-tól belgyógyász főorvosa, a Paul Ehrlich Orvostudományi Egyesület alelnöke. Az 1944-es deportálás idején barátai hét hónapig bújtatták, ezt követően haláláig folytatta kórházi és magánorvosi munkáját. A belgyógyászat és az orvosi kémia tárgykörébe vágó szakdolgozatait a kolozsvári Orvosi Szemle, az Erdélyi Orvosi Lap, az EME orvostudományi szakosztályának Értesítője s a Budapesti Orvosi Újság, Orvosi Hetilap, Gyógyászat közölte.

Különlenyomat formájában is megjelent dolgozatai közül kiemelkednek:

• A keményítőnek nyálemésztési termékeiről (Kolozsvár, 1920);
• Az ortostatikus albuminuriáról (Kolozsvár, 1921);
• A spanyol influenzáról ("Grippás saját eseteim kapcsán". Kolozsvár, 1929);
• Az állati száj- és körömfájás emberi vonatkozásairól (Kolozsvár, 1931);
• A dobverő újabb klinikai jelentőségéről (Kolozsvár, 1931).

Források

• Gaal György: A Paul Ehrlich Orvostudományi Egyesület egy évtizedes története. Orvostudományi Értesító, XC. évf. 1. sz. (2017)
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  
• Szabó Imre: Erdély zsidói. Kolozsvár: Kadima. 1938.