James Parkinson
James Parkinson (London, 1755. április 11. – London, 1824. december 21.) angol gyógyszerész és sebész, geológus, paleontológus és politikai aktivista. Az 1817-es Egy tanulmány a remegő bénulásról (An Essay on the Shaking Palsy) című munkája[7] tette őt híressé, amiben elsőként írta le a „reszkető bénulást” („Paralysis agitans”), azt az állapotot, amit később Jean-Martin Charcot átnevezett Parkinson-kórnak.
| James Parkinson | |
| Született | 1755. április 11.[1][2][3] Shoreditch[4] |
| Elhunyt | 1824. december 21. (69 évesen)[1][2][3] Hoxton[5] |
| Álneve | Old Hubert |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Mary Dale (1781. május 12. – )[6] |
| Gyermekei | gyermek:
|
| Szülei | John Parkinson |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Barts and The London School of Medicine and Dentistry |
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Sírhelye | St Leonard's Church, Shoreditch |
 | |
| James Parkinson aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz James Parkinson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésJames Parkinson 1755-ben Shoreditch-ben, Londonban, Angliában született. Apja, John Parkinson, gyógyszerész-sebészként a londoni Hoxton Square-n praktizált. 1784-ben a City of London Corporation elismerte Parkinsont sebésznek. 1783. május 21-én elvette feleségül Mary Dale-t, akivel közösen hat gyermeket neveltek fel később. Nem sokkal később, hogy megházasodott, átvette apja praxisát a Hoxton Square-en. Úgy gondolta, hogy minden valamirevaló orvosnak tudnia kell gyorsan írni, kiváló gyorsíró lett.
Politika
szerkesztésA virágzó orvosi gyakorlata mellett nagyon érdekelte a geológia, az őslénytan és az aktuális, napi politika. Erős támogatója, védelmezője volt a nem kiváltságosoknak, a hátrányos helyzetűeknek, és nyíltan támadta a Pitt-kormányt. Korai karrierjét tönkretette az, hogy számos szociális és forradalmi ügyben, perben vett részt, és néhány történész szerint nagy valószínűséggel a francia forradalmat is erősen támogatta. Közel húsz politikai pamfletet publikált a francia forradalom utáni időszakban, amikor is Angliában politikai zűrzavar uralkodott. Saját és írói álneve („Öreg Hubert”) alatt megjelent írásaiban radikális társadalmi reformokért állt ki.
Követelte a nép képviseletét az Alsó Házban, az évenként ülésező parlament és az általános választójog bevezetését. Tagja volt több titkos politikai társaságnak, például a London Corresponding Society-nek is. 1792-ben a szervezeti tagsága ahhoz vezetett, hogy eskü alatt hallgassák ki, még azelőtt, hogy William Pitt és a királyi államtanács bizonyítékokat szolgáltatott volna a III. György király elleni koholt összeesküvésről. Parkinson mindaddig megtagadta a vallomástételt a „Pop-gun Plot” („Játékfegyver összeesküvés”)-ben való részvételéről, amíg bizonyossá nem vált számára, hogy nem kényszerítik arra, hogy önmagát vádolja meg, bevallja részvételét. A „Pop-gun Plot” terv az volt, hogy egy játékfegyverből kilőtt mérgezett nyilat használnak, hogy a király uralkodása korábban befejeződjön. Soha nem hoztak fel Parkinson ellen semmilyen vádat, de sok barátja sínylődött börtönben, mielőtt felmentették volna őket.
Orvostudomány
szerkesztésParkinson elfordult viharos politikai karrierjétől, és 1799 és 1807 között számos orvosi műve jelent meg, köztük egy a köszvényről írt munkája 1805-ben. Ő is egyik szerzője volt azon legkorábbi írásoknak, amelyek a hashártyagyulladás témájában jelentek meg az angol orvosi szakirodalomban.
Parkinson volt az első, aki szisztematikusan leírt hat beteget, akik a nevét viselő kór tüneteit hordozták. Ezeket a betegeket nem hivatalosan vizsgálta meg, hanem napi sétája alkalmával figyelte meg őket, és néhány esetben a betegek egyszerű vizsgálatával, megkérdezésével nyerte a kórtörténetet.[8] Jean-Martin Charcot volt az, aki megalkotta a Parkinson-kór kifejezést több, mint hatvan évvel később.
Parkinsont a lakosság általános egészségének és jólétének javítása is érdekelte. Sok orvosi tantételt írt, amelyekben hasonló lelkesedést, buzgalmat mutatott az emberek egészsége és jóléte iránt, mint amit politikai aktivitásával fejezett ki. Ő volt a mentális betegek, valamint orvosaik és családjaik jogi védelmének keresztes lovagja. 1812-ben segített fiának az első angolul leírt vakbél esetnél, és az első olyan esetnél, amelyben a halál okaként nevezték meg a perforációt.
A jobb oldali képen látható James Parkinson leghíresebb munkájának, a Tanulmány a remegő bénulásról (An Essay on the Shaking Palsy, 1817) első oldala. Ebben a művében adott elsőként leírást a később nevét viselő betegségről.
Tudomány
szerkesztésParkinson érdeklődése fokozatosan az orvoslásról a természet felé fordult, főleg a geológia és a paleontológia új területeire. A 18. század második felében fosszíliákat és fosszíliák rajzait kezdte el gyűjteni. Gyermekeit és barátait kirándulásokra vitte el, ahol növényi és állati fosszíliákat gyűjtöttek és tanulmányoztak. Meghiúsult az a törekvése, hogy többet tudjon meg a fosszíliák azonosításáról és értelmezéséről az elérhető angol szakirodalom hiánya miatt. Ezért úgy döntött, hogy saját maga fog bevezetést írni a fosszíliák tudományágához, és ezzel tökéletesíti a témakör anyagait.
Első, A régi világ szerves maradványai („Organic Remains of a Former World”) című könyve 1804-ben jelent meg, színes metszetekkel illusztrálva.
Második kötetét 1808-ban, harmadik kötetét pedig 1811-ben publikálta. Mindegyik művét ő maga illusztrálta, néhány lemezt pedig lánya, Emma színezett ki. Gideon Mantell dicsérte, hogy könyve „az első kísérlet arra, hogy közvetlen stílusú és tudományos beszámoló szülessen a fosszíliákról”. Gideon Mantell később felhasználta ezeket a lemezeket. 1822- ben jelent meg a rövidebb, „A paleontológia elemei: bevezetés a fosszilis szerves maradványok, különösen a brit kőzetrétegekben találtak tanulmányozásába” („Elements of Oryctology: an Introduction to the Study of Fossil Organic Remains, especially of those found in British Strata”).
Parkinson több tanulmányával is hozzájárult William Nicholson „A Természeti Filozófia, Kémia és Művészetek Lapjához”, és a Földtani Társulat Ügyleteinek első, második és ötödik kötetéhez.
1807. december 13-án Parkinson és számos előkelő úr találkozott a Szabadkőművesek Kocsmájában, Londonban. A gyűlésen olyan híres emberek voltak jelen, mint Sir Humphry Davy, Arthur Aikin és George Bellas Greenough. Ez volt a Londoni Geológiai Társaság első gyűlése.
Parkinson a katasztrofizmus irányzatához tartozott, ami arra a hitre vonatkozott, hogy a Föld geológiáját és bioszféráját egy nagy természeti csapás alakította ki nemrég. Hivatkozott a Teremtés könyvében található nagy özönvízre, és szilárdan hitt abban, hogy a teremtés és a pusztulás Isten keze által vezérelt folyamatok. A Teremtéssel kapcsolatos véleménye az volt, hogy minden egyes „nap” valójában hosszabb periódus volt, talán több tízezer évig is tarthatott.
A mellékelt kép bal oldalán láthatóak Parkinson fosszíliái. A nagy, vágott és csiszolt ammoniteszt, a Parkinsonia parkinsoni-t James Parkinsonról nevezték el. Parkinson szép fosszília-gyűjteményt hozott létre, amiről a A régi világ szerves maradványai („Organic Remains of a Former World”) című könyvében írt, és amelyben részletes beszámolót ad a geológiai idő hosszú periódusáról. Ez a könyv a későbbi szerzők számára fontos hivatkozási alapként szolgált.
Megemlékezések
szerkesztésParkinson életére emlékeznek egy kőtáblán a shoreditch-i St. Leonard templomban, ahol a gyülekezet tagja volt, és sírja is a St. Leonard temetőjében található. Ezenkívül egy kék emléktábla jelzi házának helyét a Hoxton Square-n. Továbbá több fosszíliát is róla neveztek el. Születésnapja, április 11. 1997 óta a Parkinson-kór világnapja.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://www.parkinsons.org.uk/sites/default/files/publications/download/english/is_jamesparkinson.doc
- ↑ Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
- ↑ Education forms the tender mind
- ↑ Parkinson, James (1755-1824). An essay on the shaking palsy ([Reprod.]) by James Parkinson,.... 1817.
- ↑ McCall, Bridget (January 2003). "Dr. James Parkinson 1755-1824". Parkinson's Diseas Society. Archived from [dead link the original]
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a James Parkinson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Morris, AD (Apr 1955). "James Parkinson, born April 11, 1755". Lancet 268 (6867): 761–3. doi:10.1016/S0140-6736(55)90558-4. ISSN 0140-6736. PMID 14368866.
- Eyles, JM (Sep 1955). "James Parkinson; 1755-1824". Nature 176 (4482): 580–1. doi:10.1038/176580a0. ISSN 0028-0836. PMID 13265780.
- Mchenry Lc, Jr (Sep 1958). "Surgeon and palaeontologist, James Parkinson". The Journal of the Oklahoma State Medical Association 51 (9): 521–3. ISSN 0030-1876. PMID 13576252.
- Nelson, JN (Oct 1958). "James Parkinson". The New England journal of medicine 259 (14): 686–7. doi:10.1056/NEJM195810022591408. ISSN 0028-4793. PMID 13590427.
- "James Parkinson". Medical science 15: 95. Jan 1964. PMID 14103628.
- Mulhearn, RJ (May 1971). "The history of James Parkinson and his disease". Australian and New Zealand journal of medicine 1: Suppl 1:1–6. ISSN 0004-8291. PMID 4949271.
- Jefferson, M (Jun 1973). "James Parkinson, 1775-1824". British medical journal 2 (5866): 601–3. ISSN 0007-1447. PMC 1592166. PMID 4576771.
- Brian, VA (Aug 1976). "The man behind the name: James Parkinson, 1755-1824". Nursing times 72 (31): 1201. ISSN 0954-7762. PMID 785393.
- Yahr, MD (Apr 1978). "A physician for all seasons. James Parkinson 1755-1824". Archives of neurology 35 (4): 185–8. ISSN 0003-9942. PMID 346008.
- Tyler, KL; Tyler, HR (Feb 1986). "The secret life of James Parkinson (1755-1824): the writings of Old Hubert". Neurology 36 (2): 222–4. ISSN 0028-3878. PMID 3511403.
- Herzberg, L (1987). "Dr James Parkinson". Clinical and experimental neurology 24: 221–3. ISSN 0196-6383. PMID 3077340.
- Currier, RD (Apr 1996). "Did John Hunter give James Parkinson an idea?". *Archives of neurology 53 (4): 377–8. ISSN 0003-9942. PMID 8929162.
- Sakula, A (Feb 2000). "James parkinson (1755-1824)". Journal of medical biography 8 (1): 59. ISSN 0967-7720. PMID 10994050.
