Jatagaraszu

A három lábú varjú egy olyan mitológiai teremtmény, amit Ázsia, Kis-Ázsia, Egyiptom és Észak-Afrika szerte megtalálunk a népi hiedelemvilágban, amely szerint a napban lakik és azt jelképezi. A japán mitológiában ez a repülő teremtmény egy Jatagaraszunak (八咫烏, „nyolc szárnytávolságnyi varjú”) nevezett holló vagy dzsungel varjú (Ázsia szerte elterjedt varjúfaj), aminek megjelenése az ég akaratának egyértelmű bizonyítékaként vagy isteni beavatkozásként értelmezett.

Dzsinmu császárt az őt vezető Jatagaraszuval ábrázoló kép

Japán

A Jatagaraszu szót általában „nyolc szárnytávolságnyi varjúnak” (óriás varjúnak) fordítják, de jelenthet „Legfelsőbb (vagy Tökéletes) Isteni Varjút” is, mivel a nyolcas szám a japán számmisztikában a ’sok’, ’sokszoros’ vagy ’tökéletes’, ’legfelsőbb’ jelentéssel bír.

Az ősi történelmi krónikákban nincs olyan leírás, amely szerint a Jatagaraszunak konkrétan 3 lába lett volna, viszont néhány szentélyben, mint a narai Jatagaraszu Dzsindzsában, a Kumano úton lévő Abeno Odzsi szentélyben (ahol a Jatagaraszu szent lény), és a fővároshoz, Tokióhoz közeli Takao hegyen lévő Jakuoin Jukiidzsi templomban mindig is 3 lábbal írták le. A templomi, szentélybeli hagyományok egyértelműen állították, 3 lába van. A Kodzsikiben többször is három lábú varjúként jelenik meg. Habár több helyen is megemlítik a Sintó kannonban, ábrázolásai főleg edo-kori faműveken jelennek meg az 1800-as évek korai faművészeti korszakában.

Mára vesztett népszerűségéből, de még mindig az újjászületés és a megfiatalodás jelképe, mivel a varjak „takarítottak fel” háborúk után, ezzel a megújhodást jelképezve. Jatagaraszu, a Varjú Isten maga is a védelem szimbóluma. Japán legendás első császárát, Dzsinmu Tennót és katonáit a történetek szerint egy Amateraszu által küldött piros, három lábú napvarjú vezette ki a mai Kumanoból Jamatoba vezető úton lévő hegyek útvesztőiből. Általánosan elfogadott tény, hogy a Jatagaraszu Takecunimi no mikoto reinkarnációja, de egyik megmaradt korai dokumentum sem jelenti ki ezt konkrétan.

Több forrás szerint Kumanoban láttak Jatagaraszut, valamint e lényt tartják a Kamo klán, a Kamo-vake-ikazucsi-dzsindzsa fő papjainak az ősének. Sok fontos, a Jatagaraszuhoz köthető fesztivált (macurit) tartanak Kumano templomaiban és szentélyeiben. Kumano történelmi fontosságát figyelembe véve Japán vallási fejlődésében, a Jatagaraszu megjelenése ezen a területen bizonyítja fontosságát és befolyását az ezoterikus sugendo szektára és a jamabusi hegy kultuszra. Néhány vallási iskola a lényt egyenlőnek tartja a Tengukaraszuval és ’nagy mesterként’ tiszteli, aki mellett semmitől nem kell félni.

A Japán Futball Szövetség és később a regisztrált csapatai is, mint a japán nemzeti futball válogatott, egyénileg használják a Jatagaraszu szimbólumot emblémáikon és jelvényeiken. A téli császári kupa győztese is azt a megtiszteltetést kapja, hogy hordhatja a következő szezonban a Jatagaraszu emblémát.

Kína

A kínai mitológiában és kultúrában a háromlábú varjút Szanzuvunak hívják (三足烏, „három-lábú madár) és a Szanhaicsingben (A hegyek és tengerek klasszikusai, mitológiai földrajz és történetek klasszikus kínai nyelvű gyűjteménye) is megemlítik. Itt a legkorábbi ábrázolásai már i. e. 5000 környékén, a Jangce folyó alsó folyásának delta vidékén található jangsao kultúra neolitikus edényein megjelennek. A Szanzuvu egyike a 12 medalionnak, amit az ősi Kínában a formális császári ruhák díszítésére használtak. A mavangdui ásatásokon egy Nyugati han-kori selyemfestményt találtak, amin egy Szanzuvu épp leszáll egy fára.

A legnépszerűbb történet, amiben megjelenik a Szanzuvu a Jangvunak (陽烏) nevezett napvarjú története, amit Csinvunak (金烏), aranyvarjúnak is neveznek. Habár varjúként vagy hollóként van leírva, általában piros színű fekete helyett. A népmesék szerint eredetileg 10 napvarjú volt, ami 10 külön napban lakott. Keleten a Nap völgyének lábánál egy piros eperfán ültek, amit Fuszangnak (扶桑), szó szerint "Lehajló Eperfának" hívtak. Azt mondják, a fa ágai tele voltak üregekkel. Naponta 1-1 napvarjú feladata volt körbeutazni a földet egy hintóval, amit Szihe, a napok anyja vezetett. Amint hazaért az egyik varjú, egyből elindult egy másik az eget átszelő úton. Sanhaicsing szerint a napvarjúk a halhatatlanság 2 fajta mitikus füvét ették: a Dirit (地日), vagyis „földi napot”, és a Csunsenget (春生), vagyis „tavaszi növésűt”. A napvarjúk gyakran leszálltak az égből a földre, hogy ilyen füveket egyenek, de ez nem tetszett Szihenek, ezért elfedte szemeiket. A néphiedelem szerint időszámításunk előtt 2170 körül mind a 10 varjú egyszerre jött ki, ezzel felégetve a világot. Hóji, az égi íjász mentett meg minket azzal, hogy lelőtt 9 napvarjút és csak egyet hagyott életben. (Az ősz közepi fesztivállal kapcsolatban a legenda több változata él.)

A kínai mitológiában a Fenghuangot általában két lábbal ábrázolják, de néhány esetben 3 lábbal jelenik meg a művészeti alkotásokban. Szi Vangmunak (A nyugat anyakirálynőjének) 3 zöld ételgyűjtő madara van a mondák szerint, amiket a Han-kori vallásos műveken 3 lábúként ábrázolnak. A Tang dinasztia korából származó Jongtai sírköveken is, amikor Hszi Vangmu kultusza virágzott, háromlábúként ábrázolják őket.

Korea

A koreai mitológiában Szamjok-oként vagy Szamjokgoként (hangul: 삼족오; hanja: 三足烏) ismert. A Kogurjo királyság alatt a nap szimbólumaként tisztelték, úgy gondolták, hogy egy háromlábú varjú él a napban, míg egy teknős a holdban. Az erő szimbólumának is tekintették, ami erősebb volt a sárkánynál és a koreai bonghvangnál (főnixnél) is. Lehet, hogy mint sok más dolgot, a lény mitológiáját és emblémáját is Kínából vették át a klasszikusokkal együtt.

Egy három lábú varjú közrefogva egy sárkánnyal és egy főnixszel. Falfestmény a Kogurjo időszakból

Habár leginkább a Kogurjo dinasztia szimbólumaként tartjuk számon az e korból származó sírokban található fali festményeken való gyakori megjelenése miatt, a Gorjo és a Dzsoszon dinasztia alatt is jelen volt. A modern kori Koreában is megjelenik tv-sorozatokban, drámákban, mint például a Dzsumong. 2008-ban, amikor szóba került a koreai állami pecsét módosítása, a háromlábú varjú volt az egyik embléma, ami szóba került a bonghvang helyettesítésére. A Szamjok-o megjelenik a Dzseonbuk Hyundai Motors’ mostani emblémájában, több koreai cég is használja logóként.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Three-legged crow című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Jatagaraszu témájú médiaállományokat.

• Japán mitológia
• Kínai mitológia
• Korea

Források, külső hivatkozások

• Jeremy Roberts: Japanese Mythology A to Z. 2nd edition, 2009
• Michael Ashkenazi: Handbook of Japanese Mythology. 2003
• Volker, T. (1975). The Animal in Far Eastern Art and Especially in the Art of the Japanese. Brill. p. 39.
• Allan, Sarah (1991), The shape of the turtle: myth, art, and cosmos in early China, SUNY Press, p. 31, ISBN 0-7914-0460-9
• The Legend of Yatagarasu, the three-legged crow and its possible origins, 2011. augusztus 22. (Hozzáférés: 2014. december 2.)