Jean-Pierre Kahane

francia matematikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 6.

Jean-Pierre Kahane (Párizs, 1926. december 11. – Párizs, 2017. június 21.) francia matematikus, a matematikai tudomány doktora, a Francia Természettudományi Akadémia rendes, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Jean-Pierre Kahane
2006-ban
2006-ban
Született1926. december 11.[1][2]
Párizs 12. kerülete[2]
Elhunyt2017. június 21. (90 évesen)[3][2][4]
Párizs 14. kerülete[2]
Állampolgárságafrancia
SzüleiErnest Kahane
Foglalkozásamatematikus
Tisztsége
  • elnök (1972–1973, Société Mathématique de France)
  • elnök (1975–1978, Université Paris-Sud)
  • egyetemi elnök (1975–1978, Université Paris-Sud)
  • elnök (1983–1990, International Commission on Mathematical Instruction)
  • elnök (2001–2004, Union rationaliste)
  • elnök (2004–2007, Comité national français d'histoire et de philosophie des sciences)
Iskolái
Kitüntetései
  • Cours Peccot (1957)[5]
  • Maurice Audin Mathematic Prize (1960)[6][7]
  • Servant Prize (1972)[5]
  • Prix de l'Etat (1980)
  • honorary doctorate at the Laval University (1992)[8]
  • Émile Picard Medal (1995)[5]
  • az American Mathematical Society tagja (2013)[9][10]
  • a francia Becsületrend főtisztje (2016. december 30.)[11]
SírhelyePère-Lachaise temető[5]

A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Pierre Kahane témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

A párizsi École normale supérieure-ben szerzett matematikusi oklevelet 1949-ben. 1949-től 1954-ig a párizsi Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (Centre national de la recherche scientifique) gyakornoka, majd tudományos segédmunkatársa volt. 1954-ben megszerezte a tudományok doktora címet, ezt követően 1961-ig tanársegédi, illetve egyetemi tanári címmel a Montpellier-i Egyetemen tanított. 1961-ben az Dél-párizsi Egyetemen a matematika egyetemi tanárává nevezték ki. Itt tanított 1994-es nyugdíjazásáig. 1994-től az egyetem professor emeritusa volt. 1975-től 1978-ig az egyetem rektori feladatait is ellátta.

Munkássága

szerkesztés

Fő kutatási területe a komplex függvényeket vizsgáló analitikus számelmélet. Behatóan foglalkozott kvázianalitikus és periodikus függvényekkel, trigonometrikus függvénysorokkal, valamint ezek approximációelméletével, azaz egyszerű függvényekkel való megközelítésük lehetőségeivel. Tanulmányozta a Dirichlet-sorok kiterjesztési lehetőségeit, a Fourier-transzformáció és az abszolút konvergens Fourier-sorok elméletét.

Az 1980-as évektől foglalkozott a matematika tudománytörténetével is, mások mellett tanulmányokat írt a magyar Fejér Lipót és Pólya György matematikusi munkásságáról is.

Társasági tagságai és elismerései

szerkesztés

1982-ben a Francia Természettudományi Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagja lett. 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 1972–1973-ban a Francia Matematikai Társaság (Société mathématique de France), 1974–1978-ban a Francia Matematikusok Nemzeti Bizottsága (Comité national français de mathématiciens), 1982–1990-ben a Nemzetközi Matematikatanítási Bizottság (Commission internationale de l’enseignement mathématique) elnöki tisztét töltötte be.

Tudományos eredményei elismeréseként 2002-ben a francia Becsületrend lovagja lett.

Főbb művei

szerkesztés
  • Sur quelques problèmes d'unicité et de prolongement relatifs aux fonctions approchables par des sommes d'exponentielles. 1954. (Doktori disszertáció)
  • Ensembles parfaits et séries trigonométriques. Paris, 1963. (Raphaël Salemmel)
  • Séries de Fourier aléatoires. Montréal, 1966.
  • Some random series of functions. Lexington, 1968.
  • Séries de Fourier absolument convergentes. Berlin–New York, 1970.