Főmenü megnyitása

Jemnitz Sándor

zeneszerző, esztéta, zenekritikus

Jemnitz Sándor (Budapest, 1890. augusztus 9.Balatonföldvár, 1963. augusztus 8.)[4] magyar zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus.

Jemnitz Sándor
Jemnitz Sándor.jpg
Életrajzi adatok
Született 1890. augusztus 9.[1][2][3]
Budapest
Elhunyt 1963. augusztus 8. (72 évesen)[1][2][3]
Balatonföldvár
Iskolái
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Jemnitz Sándor témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Jemnitz Albrecht és Rosenthal Emmy fia. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Koessler Jánosnál (zeneszerzés, 1906–08), a lipcsei konzervatóriumban Max Reger, Nikisch Artúr és Hans Sitt mellett (1908–11) és Berlinben Arnold Schönbergnél (1911–15) végezte. Eleinte karmester volt Csernovicben, Jihlavában, Schwenningenben és Brémában a városi színházaknál, később Berlinben a Die Musik című folyóirat munkatársa lett, 1923 után itt megjelent írásai révén ismerkedett meg és kötött barátságot Theodor W. Adornóval.

1919-ben tért vissza Budapestre, ahol 1924-től a Népszava zenekritikusa volt 1950-ig. 1945 után különböző zenei folyóirat szerkesztő bizottsági tagja valamint a Munkás Dalosszövetség vezetőségi tagja volt. Annak az 1945. április közepén ülésező zenei igazoló bizottság vezetője volt, amely Dohnányi Ernőt háborús bűnösséggel vádolta meg.[5] 1945 és 1948 között a Munkás Kultúrszövetség elnöke, 1947-től pedig az Éneklő Munkás főszerkesztője volt.[6] 1949 után zenekritikusi munkásságát korlátozták, a Népszavát ezért otthagyta, majd 1951-től az Állami Zenei Gimnázium és Konzervatórium ének tanszakán dolgozott mint óradíjas tanár. Az 1950-es évek végétől az Országos Filharmónia Műsorfüzeteiben publikálták kritikáit. Jelentős szerepe volt a zenei ismeretterjesztésben, számos zeneszerző életrajzi regényét megírta. Lefordította Edwin Fischer Ludwig van Beethovens Klaviersonaten című művét (1961).

Sok szerzeménye jelent meg: triók, szonáták, vegyes- és férfikarok, stb. Több mint nyolcvan, javarészt ma is publikálatlan zeneművet hagyott hátra. Egy művével 1926-ban nemzetközi pályadíjat nyert. Szerzeményeit német városok zeneünnepélyein is előadták. Hatással volt rá Reger, Schönberg és Bartók. Divertimento című balettművét 1947-ben adták elő az Állami Operaházban.

Fia Jemnitz János (1930–2014) történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa, a történettudomány doktora volt.

Fontosabb zeneműveiSzerkesztés

  • Versenymű kamarazenekarra (1931)
  • Nyitány egy békeünnepélyhez (1951)
  • Concerto vonós zenekarra (1954)

Jelentősebb írásaiSzerkesztés

  • Bachtól Bartókig. Életrajzok–jellemrajzok (Bp., 1937)
  • Szenvedélyek színpadán. Verdi Giuseppe (Bp., 1943)
  • Felix Mendelssohn Bartholdy (Bp., 1958)
  • Schumann. A zeneszerző élete leveleiben (válogatta, bev., Bp., 1958)
  • Frideryk Chopin (Bp., 1960)
  • Wolfgang Amadeus Mozart (Bp., 1961)
  • Beethoven élete leveleiben (Radó Györggyel, válogatott jegyzetekkel, utószóval, Bp., 1960)
  • Jemnitz Sándor Válogatott zenekritikái (Bp., 1973)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Halálesete bejegyezve a balatonföldvári állami halotti anyakönyv 5/1963. folyószáma alatt.
  5. „Az én »háborús« ügyem csak nem akar rendbe jönni. […] A dolog a Salzburgi »magyar« bizottságból indul ki, s mint értesülök, Pestről fűtik Jemnitz és társai, úgy szinte Veress Sándor hívei (ő maga nem). Mindakettőre többször kijelentettem, hogy tehetségtelenek; hát ez a bosszú! Szép világ!” Dohnányi levele Dohnányi Máriához, 1946. február 20. In Dohnányi családi levelei, 173.
  6. Végh Alpár Sándor: A céltábla – Karajan és Dohnányi: muzsikussorsok Közép-Európában (1.) Archiválva 2018. május 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Mno, 2003. november 22., szombat 01:00

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • ELŐSZÓ JEMNITZ SÁNDOR NAPLÓJÁHOZ - Holmi
  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők. [Bp.], Athenaeum 2000 Kiadó, 2000.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. ; (+ Bp.)
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.