Főmenü megnyitása

Johann Lukas Schönlein (Bamberg, 1793. november 30. – Bamberg, 1864. január 23.) német orvos, patológus, orvostörténész és paleobotanikus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „ Schönl”.

Johann Lukas Schönlein
Schoenlein.jpg
Született 1793. november 30.[1][2][3][4][5]
Bamberg[6]
Elhunyt 1864. január 23. (70 évesen)[1][2][3][4]
Bamberg[7]
Állampolgársága német
Foglalkozása
  • botanikus
  • orvos
  • egyetemi oktató
  • patológus
Iskolái
  • Jénai Egyetem
  • Göttingeni Egyetem
  • würzburgi Julius-Maximilian egyetem
Kitüntetései A művészetek és a tudományok érdemrendje
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Lukas Schönlein témájú médiaállományokat.
Mellszobra a bambergi Schönlein téren

ÉleteSzerkesztés

1819-ben würzburgi egyetemi magántanár volt, 1820-ban ugyanott tanár, majd 1824-ben az ottani Julius-kórház vezető orvosa lett. 1833-ban politikai okoknál fogva Svájcba menekült és tanár, majd igazgató lett a zürichi orvosi klinikán. 1839-ben tanár és igazgató volt a berlini Charité orvosi klinikáján; 1841-ben királyi udvari orvos, titkos főorvostanácsos és előadó tanácsos a minisztériumban. 1858-ban Bambergbe nyugalomba vonult. Ő az orvostan természettudományi irányának egyik alapítója. Előadásainak kiadása: Klinische Vorträge im Charitékrankenhause zu Berlin, szerkeszti és kiadja de Güterbock (Berlin, 1842, 3. kiad. 1843-44.). Bambergben 1874. november 30-án leplezték le szobrát.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Académie Nationale de Médecine. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Who Named It? (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. V. ö. Virchow, Gedächtnissrede auf Schönlein (Berlin, 1865); Rothlauf, Johann Lukas Schönlein in seinem Leben und Wirken geschildert (Bamberg, 1874).

ForrásSzerkesztés