Johann Schweigger

Johann Salomo Christoph Schweigger (Erlangen, 1779. április 8. – Halle, 1857. szeptember 6.) német fizikus.

Johann Schweigger
Született	1779. április 8. Erlangen
Elhunyt	1857. szeptember 6. (78 évesen) Halle an der Saale
Állampolgársága	német
Foglalkozása	fizikus kémikus matematikus feltaláló egyetemi oktató filozófus
Iskolái	Erlangen-nürnbergi egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Schweigger témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Szülővárosában, Erlangenben végezte tanulmányait, 1800-ban pedig az ottani egyetemen magántanár lett. 1803-ban a bayreuthi gimnáziumra hívták meg, ahol fizikát és matematikát adott elő; 1811-ben Nürnbergbe ment a műszaki iskolához, 1817-től kezdve az erlangeni egyetemen adta elő a fizikát és kémiát, 1819-ben pedig a hallei egyetemre ment.

1815-ben a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották.

Munkássága

Schweigger az elektromágnesség terén szerzett magának érdemeket. Legfontosabb találmánya a multiplikátor. Schweigger az elsők közé tartozik, akik a voltaelektrométert alkalmazták. A Sömmering-féle telegráfon olyan javítást eszközölt, mely megengedte, hogy a feltalálótól tervezett 27 huzal helyett kettővel ki lehessen jönni. 1811-ben a Journal für Chemie und Physik szerkesztését vette át. Schweigger igen élénk irodalmi tevékenységet is kifejtett.

Nevezetesebb munkái

• Über Elektromagnetismus und d. elektromagnet. Multiplicator;
• Einleitung in die Mythologie auf dem Standpunkte der Naturwissenschaft (Halle, 1863);
• Über naturwissenschaftliche Mysterien in ihrem Verhältnis zur Litteratur des Altertums (uo. 1843);
• Über das Elektron der Alten (Greifswald, 1847);
• Über stöchiometrische Reihen (Halle, 1853)

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X