John Baskerville

angol nyomdász

John Baskerville (Wolverley, Worcestershire, 1706. január 28.Birmingham, 1775. január 8.) a 18. század egyik meghatározó betűöntője és nyomdásza William Caslon, Giambattista Bodoni és Firmin Didot mellett. Az ő nevét viseli a Baskerville betűkép.

John Baskerville
Az idős Baskerville (James Millar olajfestménye, 1774)
Az idős Baskerville (James Millar olajfestménye, 1774)
Született 1706. január 28.[1][2][3][4][5]
Wolverley
Elhunyt 1775. január 8. (68 évesen)[1][2][3][6][4]
Birmingham
Állampolgársága brit
Házastársa Sarah Baskerville[2]
Foglalkozása
  • betűtervező
  • szerkesztő
  • nyomdász
  • tipográfus
Sírhelye Baskerville House[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz John Baskerville témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Baskerville által nyomtatott klasszicista címlap Joseph Addison munkái (London, 1761)

Életpályája szerkesztés

John Baskerville kezdetben egy anglikán lelkész mellett dolgozott lakájként, majd 1726-ban Birminghambe ment, ahol szépírástanítóként dolgozott. 1745-ben megvásárolt egy lakkozóműhelyt, amely jól jövedelmezett. Öt évvel később kezdte meg nyomdászi tevékenységét. Nemsokára a Cambridge-i Egyetemtől kapta a megbízásait. Első nyomtatványai Vergilius és Horatius művei voltak, melyekre szintén az egyetem adott megbízást. De mesterművének az 1763-ban kiadott Bibliáját tekintik. Baskerville jelentőségét mutatja, hogy Európa jeles nyomdái tőle rendelték betűiket. Amikor 1775-ben Baskerville utód nélkül meghalt, nem maradt olyan ember, aki átvette volna a nyomda irányítását. Özvegye a teljes betűkészletet előbb a Cambridge-i Egyetemnek ajánlotta fel megvételre, de miután az egyetem visszautasította az ajánlatot, az özvegy az egész felszerelést 12 ezer fontért annak a párizsi irodalmi társaságnak adta el, amelynek élén a híres Beaumarchais francia vígjátékíró állt.

Munkássága szerkesztés

Baskerville-t Európa legnagyobb betűalkotói közé sorolják. Nyomtatványaihoz saját maga készítette a betűk nyomóducait. Betűtípusait modern, álklasszikus stílusban alakította ki. Különlegességüket a vékony és a vastag vonalak kontrasztja adta, főleg a Baskerville betűkép kurzív változatainál. De nemcsak a betűire fordított külön figyelmet, számára a könyv egész kinézete ugyanolyan fontos volt. Az általa készített munkákra a széles margók, a kitűnő minőségű papír és tinta használata volt jellemző. A régi mesterek hagyományait követve külön gondot fordított arra, hogy minden egyes eszközt, amivel dolgoznia kell, saját maga készítsen el vagy alakítson ki. Baskerville nemcsak öntőműszerét vagy a sajtóját készítette el saját kezével, hanem Európában elsőként alkalmazta a velinpapírt is. Különleges, fekete nyomdafestékét is ő maga kísérletezte ki. Nyomtatványait csak a legritkább esetben díszítette képekkel, de minden esetben a legkiválóbb minőségre törekedett. Kötetei puritának, visszafogottak voltak, de ettől kifejezetten újszerűnek hatottak a többi 18. századi nyomtatvány között. Baskerville jelentőségét mutatja, hogy Amerikában Benjamin Franklin is lelkes híve volt az általa készített betűtípusoknak.

Legfontosabb munkái szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. a b c d Baskerville, John (DNB00)
  3. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. nem meghatározott naptár

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés