Főmenü megnyitása

Sir John Robert Vane (Tardebigge, 1927. március 29. - Farnborough, 2004. november 19.) angol farmakológus. 1982-ben Sune Bergströmmel és Bengt Samuelssonnal megosztva megkapta az orvostudományi Nobel-díjat a prosztaglandinok kutatásában elért eredményeiért.

John R. Vane
John Robert Vane.jpg
Született 1927. március 29.
Tardebigge
Elhunyt 2004. november 19. (77 évesen)
Farnborough
Állampolgársága brit
Foglalkozása farmakológus
Iskolái Birminghami Egyetem
Oxfordi Egyetem
Kitüntetései Orvostudományi Nobel-díj (1982)
A Wikimédia Commons tartalmaz John R. Vane témájú médiaállományokat.

PályájaSzerkesztés

John Vane a worcestershire-i Tardebigge faluban született 1927. március 29-én, Maurice és Frances Vane három gyermeke közül a legfiatalabbként. Apai nagyapja Oroszországból költözött Angliába. A család később Birmingham egyik külvárosába költözött, John itt nőtt fel és végezte el iskoláit. 12 évesen kémiakészletet kapott karácsonyra, de a konyhában való kísérletezéstől szülei eltiltották, miután egy kisebb robbantással telefröcskölte a frissen festett falat. Cserébe apja, aki szállítható épületek készítésével foglalkozott, egy kerti faházban rendezett be neki laboratóriumot. Miután 1944-ben befejezte a középiskolát a Birminghami Egyetemen kémiát kezdett tanulni, de lelkesedése hamar lelohadt, mert kísérletekre alig került sor. Így, amikor lehetősége nyílott rá, 1946-ban átment az Oxfordi Egyetemre, hogy farmakológiával foglalkozzon. Oxfordban Harold Burnhöz csatlakozott, aki farmakológiai iskolát teremtett és Vane érdeklődését is felkeltette tárgya iránt.

1948-ban megszerezte BSc oklevelét és néhány hónapig tudományos munkatárs volt a Sheffieldi Egyetemen, de hamarosan visszatért Oxfordba tanulmányai folytatására. 1953-ban megkapta doktori címét és családjával együtt Amerikába költözött, ahol a Yale Egyetem farmakológiai tanszékén kapott állást. Két évvel később, 1955-ben visszatért az Egyesült Királyságba és a Londoni Egyetem Orvosi Alapkutatások Intézetében kezdett dolgozni, ahol aztán 18 évig maradt. 1959-ben kinevezték a kísérletes farmakológia professzorává.

Tudományos tevékenységeSzerkesztés

 
John Vane és Salvador Moncada a 60-as években

John Vane hormonokkal és hormonszerű anyagokkal foglalkozott. Kidolgozott egy módszert, amellyel a vérben vagy egyéb folyadékokban gyorsan és folyamatosan mérni lehetett ezek koncentrációját. A 60-as évek közepétől kezdte kutatni a prosztaglandinok biológiai hatásait és 1971-ben felfedezte, hogy az aszpirin azért csillapítja a fájdalmat és a gyulladásokat, mert a ciklooxigenáz enzim blokkolásával gátolja egyes prosztaglandinok képződését. Ennek révén tisztázódott az aszpirin vérrögképződést gátoló és infarktusmegelőző hatásának mechanizmusa is.

1973-ban elfogadta a Wellcome gyógyszergyártó cég kutatási és fejlesztési igazgatói állásajánlatát. Munkatársai közül néhányat szintén magával vitt, ők képezték az alapját az általa szervezett prosztaglandin kutatócsoportnak, amelynek segítségeével Vane és Salvador Moncada felfedezte a prosztaciklint.

1985-ben az iparból visszatért a tudományos életbe és a londoni St. Bartholomew's Hospital bázisán létrhozta a William Harvey Kutatóintézetet. Az intézetben elsősorban a ciklooxigenáz, nitrogén-monoxid és az endothelin érrendszerre gyakorolt hatását kutatta.

ElismeréseiSzerkesztés

John R. Vane a prosztaglandinok kutatásában elért sikereiért 1982-ben a (svéd Sune Bergströmmel és Bengt Samuelssonnal megosztva) orvostudományi Nobel-díjban részesült. Ezenfelül 1977-ben megkapta az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díjat, 1980-ban a Ciba Geigy Drew-díjat, 1984-ben pedig az angol királynő lovaggá ütötte.

CsaládjaSzerkesztés

John Vane 1948-ban házasodott össze Elizabeth Daphne Page-dzsel. Két lányuk született, Nicola és Miranda.

John Vane 2004. november 19-én halt meg a farnborough-i Princess Royal University Hospital-ban 77 évesen, miután csípőtörése után tüdőgyulladás lépett fel nála.

ForrásokSzerkesztés