Bengt Samuelsson
Bengt Ingemar Samuelsson (Halmstad, 1934. május 21. – 2024. július 5.) svéd biokémikus. 1982-ben Sune Bergströmmel és John Robert Vane-nel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a prosztaglandinok szerkezetének és bioszintézisének felderítéséért.
| Bengt Samuelsson | |
 | |
| Született | Bengt Ingemar Samuelsson 1934. május 21.[1][2][3] Halmstad |
| Elhunyt | 2024. július 5. (90 évesen)[4][5] Mölle[6] |
| Állampolgársága | svéd |
| Foglalkozása | biokémikus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bengt Samuelsson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tanulmányai
szerkesztésAnders Samuelsson és Kristina Nilsson gyermekeként született. A középiskola elvégzése után a Lundi Egyetem orvosi szakára iratkozott be, ahol még diákként csatlakozott Sune Bergström biokémiai laboratóriumához, aki az élettani kémia professzora volt és akkor elsősorban az 1930-as években felfedezett prosztaglandinok izolálásával és kémiai-biológiai jellemzésével foglalkozott.
1958-ban Bergström a stockholmi Karolinska Intézetben lett kémiaprofesszor, ahová Samuelsson is követte és 1960-ban MSc, egy évvel később pedig orvosdoktori fokozatot szerzett. A Karolinska Intézetben Bergström mellett folytatta a munkát egyetemi adjunktusként. 1961-ben ösztöndíjjal egy évet a Harvard Egyetemen töltött, majd visszatért Bergström laboratóriumába, ahol egészen 1966-ig maradt.
Munkássága
szerkesztés
Kutatási tevékenysége elsősorban a prosztaglandinok szerkezetének megfejtésére irányultak. A prosztaglandinok egy hormonszerű vegyületcsoport, amelyek az egész szervezetben képződnek, de felfedezésükkor úgy gondolták, hogy a prosztata termeli őket. Szerteágazó hatásaik vannak, a simaizmok összehúzódását vagy elernyedését okozzák, segítik a szervezet védekező mechanizmusait betegségek, fertőzések, fájdalom vagy stressz esetén. Bergström és Samuelsson felfedezte, hogy a prosztaglandinok bioszintézisében nagy szerepet játszik egy gyakori előfordulású telítetlen zsírsav, az arachidonsav; ennek alapján pedig kidolgozták a kémiai szintézis útját. Samuelsson jött rá, hogy az arachidonsav az általa endoperoxidoknak nevezett vegyületekké alakulva képezi végül a prosztaglandinokat.
Samuelsson 1967-ben a stockholmi Királyi Állatorvosi Főiskola tanára lett, de 1972-ben visszatért a Karolinska Intézetbe mint az orvostudomány és az élettani kémia professzora. 1973–1983 között ő volt az élettani kémia tanszék vezetője, 1978–1983 között pedig az orvosi kar dékánja. 1976-tól egy évig a Harvard Egyetemen és az MIT-n volt vendégprofesszor. 1983 és 1995 között ő töltötte be a Karolinska Intézet rektori posztját.
Önálló kutatásai során 1973-ban felfedezte a véralvadásban részt vevő prosztaglandinokat és tromboxánoknak nevezte el őket. Ő írta le a fehérvérsejtek által termelt leukotriéneket, amelyek az asztmás és anafilaxiás folyamatokban játszanak szerepet. Samuelsson és Bergström kutatásai nyomán megindult a prosztaglandinok klinikai alkalmazása az asztma, ízületi gyulladások, fekélyek, érrendszeri és nőgyógyászati problémák, menstruációs görcsök esetén és méhösszehúzó hatásukat használják fel a művi abortusz esetén is.
Elismerései
szerkesztésBengt Samuelsson, Sune Bergström és a brit John Robert Vane 1982-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a prosztaglandinok kutatásában elért eredményeikért. Samuelsson ezenkívül számos tudományos díjat kapott:
- 1968 a Svéd Orvosi Társaság jubiluemi díja
- 1970 az Oslói Egyetem Anders Jahres-díja
- 1975 a Columbia Egyetem Louisa Gross Horwitz-díja
- 1977 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért
- 1980 Ciba Geigy Drew-díj
- 1981 a bostoni Brandeis Egyetem Lewis S. Rosenstiel-díja
- 1981 A Gairdner Alapítvány díja
- 1981 a német Heinrich Wieland-díj
- 1982 a Svéd Kémiai Társaság Bror Holmberg-érme
- 1982 a kaliforniai Waterford Orvostudományi Díj
- 1982 a Nemzetközi Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság díja
Családja
szerkesztésBengt Samuelsson egyetemista korában ismerkedett meg leendő feleségével, Karin Bergsteinnel. Egy fiuk (Bo) és két lányuk (Elisabet és Astrid) született.
Források
szerkesztés- Bengt I. Samuelsson – Biographical NobelPrize.org
- Bengt I. Samuelsson Notable Names Database
- Bengt Samuelsson Biography (1934-) faqs.org
- Nicole Kresge et al.:The Prostaglandins, Sune Bergström and Bengt Samuelsson The Journal of Biological Chemistry
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Josefin Grunér: Svenske Nobelpristagaren Bengt Samuelsson död (svéd nyelven). Schibsted, 2024. július 7. (Hozzáférés: 2024. július 7.)
- ↑ Bengt Samuelsson: 1934-05-21 / 2024-07-05. Dagens Nyheter. (Hozzáférés: 2024. július 17.)
- ↑ https://www.nytimes.com/2024/07/15/science/bengt-samuelsson-dead.html
- ↑ 1980 - 1967 Awardees (angol nyelven). Columbia Egyetem. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ 1977 Winners. Lasker Foundation
- ↑ Rosenstiel Award Winners (angol nyelven). Brandeis Egyetem. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1982 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ Call for Nomination for the George M. Kober Medal and Lecture (angol nyelven). Association of American Physicians. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
