Főmenü megnyitása

Jordán Károly (matematikus)

matematikus

Jordán Károly (Pest, 1871. december 16.Budapest, 1959. december 24.) magyar matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, hegymászó, barlangkutató.

Jordán Károly
Korabeli képeslap a Pál-völgyi-barlang Jordán-faláról. A képen szereplő személy valószínűleg maga a névadó. Bekey Imre Gábor felvétele
Korabeli képeslap a Pál-völgyi-barlang Jordán-faláról. A képen szereplő személy valószínűleg maga a névadó. Bekey Imre Gábor felvétele
Született 1871. december 16.
Pest
Elhunyt 1959. december 24. (88 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása matematikus, egyetemi tanár
Kitüntetései Kossuth-díj (1957)
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Jordán Károly témájú médiaállományokat.

PályájaSzerkesztés

Tekintélyes polgári család sarja. Középiskolai tanulmányait Budapesten, egyetemi tanulmányait Párizsban, Zürichben, Manchesterben és Genfben végezte. Zürichben 1893-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A genfi egyetemen tanársegédként kezdett dolgozni. Ott lett magántanár és kémiai doktor 1896-ban. 1898-as hazajövetele után a budapesti egyetemen tanult matematikát, csillagászatot és földrengéstant. 1906-ban a Földrengés Számláló Intézet igazgatója lett, amely tisztséget 1913-ig töltötte be. Ezután mint meteorológus dolgozott. 1920-tól a közgazdasági egyetemen tanított 1950-ig, amikor a műszaki egyetem tanára lett. Rendes tanár 1940-ben lett. 1947-ben lett akadémiai levelező tag. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1959. július 7-én elhunyt felesége, Lavallée Márta, s néhány hónappal később Jordán Károly is követte; csaknem 90 évet élt.

Tudományos eredményeiSzerkesztés

Ő volt az első hazai kutató, aki önálló eredményeket ért el a valószínűségszámításban és a matematikai statisztikában. Ezt 80 kiemelkedő munkája dokumentálja.

A hegymászóSzerkesztés

A hegymászással genfi évei alatt kezdett el foglalkozni, majd hazatérése után jelentős eredményeket ért el a Magas-Tátra csúcsainak meghódításában. 1899. június 29-én a francia Lavallée Mártával, későbbi feleségével elsőként mászta meg az Omladék-völgy egyik legszebb csúcsát, amelyet azóta neveznek Márta-csúcsnak (Zlobova, 2433 méter).

1900. július 6-án a szepesi Öt-tótól indulva többszöri próbálkozás eredményeként utat nyitott a Lomnici-csúcsra. A bejárt útvonalat azóta Jordán-útnak nevezik. Ugyancsak nevét viseli a Fecske-toronytól a Lomnici-csúcsig húzódó gerinc középső hegyes tornya (Jordán-csúcs, Posladná veža), a mellette levő gerincnyiladék (Jordán-rés) és egy kis sziklaorom, a Jordán-torony. 1905-ben a Nagy-Békás-csúcsot hódította meg. Elsőként mászta meg télen a Tátra-csúcsot 1903-ban, a Közép-ormot 1904-ben és a Gerlachfalvi-csúcsot 1905-ben.

Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy foglalkozott azzal a kérdéssel is, látható-e Dobogó-kőről a Magas-Tátra. Kimutatta, hogy Dobogókőről nézve a Tátra a mértani látóhatár alá esik, így csak látóhatár-tágulás esetén (különleges meteorológiai állapot idején) válhat láthatóvá. A kerékpáros túrázást is kedvelte. Egyetemi évei alatt bejárta Nyugat-Európát. Spanyolországtól Skandináviáig 32 000 km-t kerékpározott. Turistasággal és hegymászással kapcsolatos írásai elsősorban a Turisták Lapjában jelentek meg.

A barlangkutatóSzerkesztés

1902-ben vezetésével indult a Pál-völgyi kőfejtő akkor ismert három barlangjának a kutatása. Jelentős része volt az 1904-ben megtalált Pál-völgyi-barlangrendszer bejárásában, éveken át ő irányította a feltáró munkákat. Nevét viseli a barlang egy nehéz szakasza, a Jordán-fal. 1904-ben bejárta és feltérképezte az alig két éve feltárt Tapolcai-tavasbarlangot. 1904-ben maga készítette összecsukható csónak segítségével a Zichy-barlang taván hatolt át. 1907-ben felmérte a Hévízi-tavat, és elsőként ismerte fel, hogy a forráskráterben egy barlang található. 1911-ben expedíciót szervezett az Alsó-hegy zsombolyainak bejárására, melynek során 12 függőleges aknát mértek fel és írtak le. A három legmélyebb üregbe, közöttük a Vecsembükki-zsomboly aljára, a felszerelés hiányosságai miatt nem jutottak le, ezek mélységét mérőszalaggal határozták meg. Az említetteken kívül számos, főként technikai nehézségek miatt feltáratlan barlang első bejárását végezte el.

Részt vett a magyar barlangkutatás első tudományos szervezetének, a Barlangkutató Bizottságnak megszervezésében, melynek kezdetben alelnöke volt.

Társulati tisztségei, tagságaiSzerkesztés

KitüntetéseiSzerkesztés

Főbb műveiSzerkesztés

  • A valószinűség a tudományban és az életben (1921)
  • On probability (Physico-Mathematical Society of Japan, 1925)
  • Matematikai statisztika (Bp. és Párizs, 1927)
  • Sur un cas généralisé de la probabilité des épreuves répétées (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1927)
  • A valószínűségszámítás alapfogalmai (Mathem. és Fiz. L. Bp., 1928)
  • Véletlen valószínűség és természeti törvény (Bp., 1929)
  • Kapitalizmus, szocializmus, kommunizmus és a világválság a tudomány megvilágításában (1932)
  • Le théorème de probabilité de Poincaré généralisé au cas de plusierus variables indépendantes (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1934)
  • Complétement au théorème de Simmons sur la probabilité (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1946)
  • Elliptikus függvények és alkalmazásuk (1950)
  • Fejezetek a klasszikus valószínűségszámításból (Bp., 1956)
  • Hétjegyű logaritmustábla (Bp., 1961)

ForrásokSzerkesztés