Josef Jakub Jungmann (Hudlitz [Csehország], 1773. július 16.Prága, 1847. november 14.) cseh „nemzetébresztő” (národní buditel), irodalomtörténész, nyelvész, lexikográfus, költő, egyetemi tanár, műfordító, publicista.

Josef Jungmann
Josef Jungmann arcképe (Antonín Machek alkotása)
Josef Jungmann arcképe
(Antonín Machek alkotása)
Született 1773. július 16.[1][2][3][4][5]
Hudlice[4][6]
Elhunyt 1847. november 14. (74 évesen)[1][2][3][4][5]
Prága[4][5][6]
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása
Tisztség a Károly Egyetem rektora (1840–1840)
Iskolái Károly Egyetem
Kitüntetései Osztrák Császári Lipót-rend
Sírhely Olšany temető

Josef Jungmann aláírása
Josef Jungmann aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Jungmann témájú médiaállományokat.
Szülőháza Hudlicében (2012)
Mellszobra a róla elnevezett berouni általános iskolában

ÉletpályájaSzerkesztés

Hudlicében született, Berountól 8 km-re, egy szegény falusi varga és templomszolga fiaként. A gimnáziumi érettségi után beiratkozott a prágai egyetem jogi karára, azonban ezzel hamar felhagyott és a litoměřicei gimnáziumban vállalt állást. Itt a növendékeit és a szeminaristákat ellenszolgáltatás nélkül tanította cseh nyelvre. 1815-ben Prágába költözött, ahol az akadémiai gimnáziumban kapott tanári állást. Hamarosan a vezéralakja lett a reformnemzedéknek. Mint ilyen, fontos szerepet töltött be a nemzeti megújulásért folytatott harcokban. Szorgalmazta a német helyett a cseh nyelv használatát a nemzeti kultúrában, mind az irodalomban, mind a tudományban. Bírálta az elnémetesedett cseh nemességet. Szorgalmazta a szláv kölcsönösséget a szláv népek egymás kultúrájának megismerése, irodalmi fordítások és közös tudományos kutatások útján. 1820-as műve volt a Slovesnost aneb Sbirka příkladů s krátkym pojednánim o slohu (Költészettan vagy Példatár rövid stílustanna). 1825-ben megírta a cseh irodalom történetét (Historie literatury české). Főműve azonban a cseh-német szótár (Slovník česko-némecky, Prága, 1835—39, 5 kötetben), amellyel az újabb cseh nyelv és irodalom megalapítója lett. Apróbb munkái összegyűjtve Jungmanna sebrané drobné spisy címmel 1868—74 között jelentek meg Prágában.

Jelentős műfordító is volt: 1811-ben lefordította Milton Elveszett paradicsom című művét (2. kiad. Prága, 1843).

Jungmann társadalmi nézeteinek és törekvéseinek összességét tükrözi az 1871-ben megjelent naplója (Zápisky), amelyből kitűnik, hogy Jungmann Voltaire híve volt, elítélte az abszolutizmust kiszolgáló klérust.

EmlékezeteSzerkesztés

Születésének 100. évfordulóján Prágában bronz szobrot állítottak neki. Prága egyik útvonalát róla nevezték el (Královské Vinohrady – Jungmannova třída).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven)
  4. a b c d Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. a b c Jungmann, Joseph Jacob (BLKÖ)
  6. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • A szépség és a szépművészet, a sokratesi és a keresztény bölcsészet nézetei szerint; ford. a győri nagyobb papnevelde Szent-Imre-Egyletének tagjai; Sauervein Ny., Győr, 1874

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 375. o. ISBN 963-9257-02-8  
  • Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. Hasonmás kiad. H. n., 1992. Babits Kiadó. Xi. köt. 74. l. ISBN 9637806571
  • Rozum do kapsy. Malá encyklopedie. Praha, © 1988. Albatros. S. 369.
  • Sándor László: Jungmann, Josef = Világirodalmi lexikon. Főszerk. Király István. Budapest, 1977. Akadémiai Kiadó. 5. köt. 821. l. ISBN 9630513455