Főmenü megnyitása

Király István (irodalomtörténész)

magyar irodalomtörténész, Ady Endre-szakértő, országgyűlési képviselő, az MTA tagja

Király István (Ragály, 1921. július 15.Budapest, 1989. október 19.[3]) magyar irodalomtörténész, Ady Endre-szakértő, országgyűlési képviselő (1971-től), a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Testvére Király Kálmán. Első felesége: dr Rohonyi Katalin. Második felesége Landler Mária, Landler Ernő lánya volt.[4] Lányai: Király Katalin, bölcsész, tanár, szerkesztő és Király Júlia közgazdász, tanár, 2007-2013 a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.

Király István
Király István irodalomtörténész egy mátrai kiránduláson. Fortepan 101078.jpg
Született 1921. július 15.[1]
Ragály
Elhunyt 1989. október 19. (68 évesen)[2]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Király Júlia
Foglalkozása irodalomtörténész, országgyűlési képviselő, pedagógus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1944)
Kitüntetései Kossuth-díj (1953)
Állami Díj (1973)
Alföld-díj (1986)
SZOT-díj (1988)
Sírhely Farkasréti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Király István témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja református lelkész volt. A középiskolát a Sárospataki Református Gimnáziumban végezte 1931–1939 között, majd a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán tanult magyar–német szakon, Eötvös-kollégistaként. 1944-ben tanári diplomát szerzett.

1945-ig Debrecenben tanított, ezután 1947-ig Budapesten az Országos Köznevelési Tanács volt titkára, majd 1948-ig könyvtáros az Országos Széchényi Könyvtárban. 1948-ban az Eötvös József Collegiumban tanított a kollégium megszűnéséig. 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalomtörténeti tanszékén dolgozott docensként. 1957–1959 között a szegedi egyetemen tanított. 1960-ban visszakerült az ELTE-re: a XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszéken volt egyetemi tanár, majd tanszékvezető, 1988-ig.

Király István 1953–1956 közt a Csillag folyóiratot szerkesztette, 1962–1969 között a Kortárs, 1970–1989 között pedig a Szovjet Irodalom című folyóiratot. 1970-től haláláig a Világirodalmi lexikon főszerkesztője volt, 1967-től a Magyar életrajzi lexikon szakszerkesztője.

Kutatási területeSzerkesztés

Fő kutatási és tanítási téméja Ady Endre volt. Fő műve négy kötetes Ady-monográfiája. Jelentős irodalomtörténeti alkotás korai Mikszáth monográfiája és a kései Kosztolányi monográfia. Komját Aladárról 1960-ban jelent meg tanulmánya a Társadalmi Szemlében (Az első magyar kommunista költő - Komját Aladár költői fejlődése).

MűveiSzerkesztés

 
A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Király István urnafülkéje is.
  • Mikszáth Kálmán (monográfia, 1952)
  • Az első magyar kommunista költő - Komját Aladár költői fejlődése (tanulmány, 1960)
  • Világirodalmi Lexikon I-XI. (főszerkesztő, 1970-1989)
  • Ady Endre I-II. kötet (monográfia, 1970)
  • Hazafiság és forradalmiság (tanulmány, 1974)
  • Irodalom és társadalom (tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák, 1976)
  • Intés az őrzőkhöz. Ady Endre költészete a világháború éveiben (monográfia, 1982)
  • Kosztolányi. Vita és vallomás (monográfia, 1986)
  • Kultúra és politika (cikkek, interjúk, tanulmányok, elemzések, 1987)
  • Útkeresések (tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák, 1989)
  • Király és Tandori (szerkesztette Zsoldos Sándor, 1996)
  • Napló, 1956-1989; utószó Babus Antal, szerk. Soltész Márton; Magvető, Bp., 2017, (a Tények és tanúk sorozatban)

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1963)
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1973)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981)
  • Németh László-emlékérem (1989)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés