Joseph Weydemeyer
Joseph Arnold Weydemeyer (Poroszország, Münster, 1818. február 2. – Amerikai Egyesült Államok (Missouri), St. Louis, 1866. augusztus 26.) amerikai újságíró, politikus, marxista. Neki köszönhetően jelent meg a legtöbb Marx és Engels mű Amerikában.
| Joseph Weydemeyer | |
 | |
| Született | 1818. február 2.[1] Münster |
| Elhunyt | 1866. augusztus 26. (48 évesen)[1] Saint Louis |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | kolera |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Weydemeyer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1818-ban született Münsterben, Poroszországban (majdnem egyidőben Karl Marxszal). Berlinben jár a Katonai Akadémiára, majd 1838-ban a tüzérségnél lett hadnagy. Ekkor kezdte el érdekelni a kommunizmus. Megismerkedett Marxszal, és egy ideig dolgozott is vele. 1844 és 1845 között ő volt a Trierische Zeitung (Trieri Újság) főszerkesztője. 1848-ban tevékenyen részt vett a forradalomban, majd 3 évig dolgozott a földalatti mozgalomban.
Amerikában szerkesztés
Később Amerikába (New Yorkba) költözött, ahol marxista újságot szerkesztett. Támadta az utópista Wilhelm Weitling tervét a „Munkásbank” alapításával kapcsolatban.[2] 1852-ben a Proletárliga alapító tagja volt. Az 1850-es években napilapot alapított Die Reform (A reform) címmel, mely végül az amerikai munkásság vezető lapja lett. 1853 márciusában alapító tagja volt az Általános Munkásligának, melyből Weitlinget kizárták (a szervezet 1860-ban megszűnt). Ennek a ligának a társszervezetei voltak a New York Általános Szakszervezeti Szövetsége és a Munkások Országos Szövetsége. 1858 áprilisában ő szervezte Felice Orsini[3] tiszteletére a híres fáklyás fölvonulást. 1858. október 25-én az amerikai marxistákkal megalapította a Kommunista Klubot (Communist Club).
Az 1860-as választások idején ő és marxista társai támogatták Abraham Lincolnt. 1860 májusában (2 nappal a Republikánus Párt jelölő kongresszusának megnyitása előtt) a chicagói Deutsches Hausban tartották meg az amerikai németek konferenciáját, ahol Weydemeyer a kommunista pártot és a német munkásokat képviselte. A kongresszus határozatai pedig a Republikánus Párt választási programjának alapjául szolgált. A marxista párt sejtjei a külföldieket (főleg a német anyanyelvűeket) próbálták megnyerni Lincoln számára. Pár adat az akkori időkből:[4]
| Város | Lincoln támogatottsága (%-ban) |
|---|---|
| New York | 47,62% |
| Chicago | 50% |
| Pittsburgh | 50% |
| St. Louis | 59,66% |
Az amerikai németek erőteljesen támogatták Lincolnt. A 87 német nyelvű újság közül 69 Lincoln-párti volt. Végül Lincoln 1 857 710 szavazattal az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett.
Az amerikai polgárháborúban szerkesztés
1861-től az északiak oldalán harcolt az amerikai polgárháborúban. A háború elején egy egész ezredet sikerült toboroznia, melynek ezredese lett. Barátai is harcoltak a harcok idején: August Willich dandárparancsnok lett, Robert Rosa pedig őrnagyi kinevezést kapott. Ők mind a New York-i Kommunista Klub tagjai voltak. Később Lincoln kinevezte St. Louis parancsnokává. Marx több levelében is aggódik a Weydemeyer és marxista társai (például August Willich) testi épsége miatt.[5]
Halála szerkesztés
1866. augusztus 26-án halt meg kolerában, 48 évesen. Érdekes, hogy pont ezen a napon ült össze az Országos Munkásszervezet, melyet Weydemeyer támogatott, alakuló kongresszusa.
Levelezése Marxszal és Engelsszel (angol) szerkesztés
1846
1849
- Marx Weydemeyernek (június 1.)
- Marx Weydemeyernek (július 13.)
- Marx Weydemeyernek (július végén)
- Marx Weydemeyernek (augusztus elején)
- Engels Weydemeyernek (augusztus 23.)
- Marx Weydemeyernek (december 19.)
1851
1852
- Marx Weydemeyernek (január 16.)
- Marx Weydemeyernek (január 30.)
- Engels Weydemeyernek (január 30.)
- Marx Weydemeyernek március 5.)
1853
1859
1864
1865
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ William Zebulon Foster: Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának története (31. o.)
- ↑ Ez az olasz hazafi III. Napóleon megölésére tett kísérletet
- ↑ William Zebulon Foster: Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának története (47. o.)
- ↑ [1][halott link] A kis Tussy és a nagy elnök
Irodalom szerkesztés
- William Zebulon Foster: History of the Communist Party of the United States (International Publishers, 1952)
- William Zebulon Foster: Az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának története (Szikra, 1953)
- Karl Obermann: Joseph Weydemeyer: Pioneer of American Socialism (Weydemeyer, a szocializmus egyik úttörője Amerikában) (New York, 1947)
