Juan de Mena

spanyol író

Juan de Mena (Córdoba, 1411Torrelaguna, 1456) spanyol író, a reneszánsz egyik előfutára a spanyol irodalomban. Legismertebb műve a Laberinto de Fortuna (Fortuna labirintusa) című elbeszélő költemény (1444).

Juan de Mena
Juan de Mena (detalle solo).jpg
Született 1411[1][2][3][4][5]
Córdoba[1]
Elhunyt 1456 (44-45 évesen)[1][2][3][4][5]
Torrelaguna[6]
Állampolgársága kasztíliai
Foglalkozása
Iskolái Salamancai Egyetem
Sírhely Madrid
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan de Mena témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

II. János kasztíliai király udvar hivatalos költője és az udvarnál a „a költők fejedelme”. A Salamancai Egyetemen és Itáliában tanult. Rómából az olasz nyelv és tudomány ismeretével tért haza, ami őt II. János kasztíliai király latin titkárságához segítette, akinek később krónikása lett.

A korai reneszánsznak azt az irányát képviseli, amely tudatosan költői stílusra törekszik. Stílusa patetikus, emelkedett, ebben mintaképe Lucanus. Udvari dalai túlzásokkal, szóképekkel vannak tele, de bizonyítják a ritmikus verselés iránti érzékét. Hosszabb költeményeit allegorikus látomásokba burkolja. Ilyen stílusban írja le a A hét halálos bűnről szóló dialógusát, valamint Santillana márki költői megkoszorúzását a Parnasszuson (Coronación). Ez a nagy mecenása temettette is el.

Fő műveSzerkesztés

Fő műve a Laberinto de Fortuna (Fortuna labirintusa) című, arte mayorban (12 szótagból álló sorok) írt elbeszélő költemény, mely 1444-ben készült el. Las Trescientas (A háromszáz) címen is ismert, mivel kb. 300 stanzából áll. A király óhajára később még hatvanötöt írt hozzájuk, talán azzal a céllal, hogy az év minden napjára jusson egy-egy.

Az allegórikus költemény ötletét és szerkezetét Dante Isteni színjátékából vette át, tárgya a szerencse forgandósága. Bellona szekerének sárkányai elviszik a költőt a Fortuna palotájába, ahol elmondja antik-kori és spanyol történeti látomásait: a szerencse forgandóságának történeti példáit, akárcsak Dante. A Gondviselés vezeti őt a palota látnivalóin át Fortuna három nagy kerekéhez. A múlt és a jövő kereke mozdulatlan, az utóbbit fátyol fedi; a jelen kerekét a Párkák hajtják. Minden kerék hét körből áll és a hét bolygót jelképezik, melyek az emberek sorsát döntik el. A szűzek a Holdba, a katonák a Marsba jutnak, stb. A színesen megrajzolt történeti képtárban vegyesen jelennek meg kiváló és elvetemült emberek, a múlt és a jelen nagyságai, szende női alakok és kora hosszan dicsért hatalmasságai. Stílusa egyenetlen, az olvasást nehézkessé teszi a túl sok irodalmi és történeti példa, bár ezeket néhol közbeszőtt epizódok élénkítik. Egészében a költemény jelentősen hozzájárult a kötetlen beszédtől eltérő, emelkedett költői nyelv megteremtéséhez.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  3. a b Open Library (angol, spanyol, francia, német, cseh, horvát és telugu nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Diccionario biográfico español (spanyol nyelven), 2011. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

ForrásokSzerkesztés