Wikipédia

Juhász Veronika

Juhász Veronika (Sátoraljaújhely, 1973. október 13. –) paralimpiai ezüstérmes, kétszeres világbajnoki ezüstérmes, hétszeres Európa-bajnok párbajtőr és tőrvívó. Az első roma származású paralimpiai érmes vívásban.

Juhász Veronika
Személyes adatok
Teljes névJuhász Veronika
BecenévVera
Születési dátum1973. október 13. (50 éves)
Születési helySátoraljaújhely, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Versenyzői adatok
Fegyvernempárbajtőr, tőr
KlubUTE (2002-2014),
EdzőKun Csaba, László Dezső, Feczer Viktor (vívás), Raska Gyula (ülőröplabda)
Szerzett érmek
Magyarország színeiben
Vívás
Paralimpiai játékok
ezüst
2012, London
női párbajtőr csapat
Paravívó Világbajnokság
bronz
2006, Torino
párbajtőr egyéni
bronz
2006, Torino
női tőr csapat
bronz
2006, Torino
női párbajtőr csapat
ezüst
2010, Párizs
női tőr csapat
bronz
2011, Catania
tőr egyéni
ezüst
2011, Catania
női tőr csapat
bronz
2011, Catania
női párbajtőr csapat
bronz
2013, Budapest
női párbajtőr csapat
bronz
2013, Budapest
női tőr csapat
Paravívó Európa-bajnokság
arany
2005, Madrid
női párbajtőr csapat
arany
2005, Madrid
női tőr csapat
arany
2007, Varsó
tőr egyéni
arany
2007, Varsó
párbajtőr egyéni
ezüst
2007, Varsó
női párbajtőr csapat
arany
2007, Varsó
női tőr csapat
bronz
2011, Sheffield
párbajtőr egyéni
arany
2011, Sheffield
női párbajtőr csapat
ezüst
2012, Strasbourg
párbajtőr egyéni

Sportpályafutása

szerkesztés

Fejlődési rendellenességgel született, bal lába három centivel rövidebb volt, négyéves korában amputálták a bal lábát térd felett, mert daganatot találtak a sípcsontján. Bár mindig szeretett volna sportolni, az intézetben, ahol élt, nem engedték neki, nem mozoghatott. Először az általános iskolát követően, mikor Budapestre került, volt erre lehetősége. Kipróbált több sportágat is, ülőröplabdát, kerekesszékes kosárlabdát és úszott is. 1992-ben ismerkedett meg a vívással és jóideig szorgalmasan látogatta az edzéseket. Később azonban nem tudta összeegyeztetni a munkát a sporttal, így hat évre szögre akasztotta a fegyvert. 2002-ben tért vissza a pástra.[1][2]

Pályafutása során „A” kategóriában versenyzett, edzői Kun Csaba, Szabó Dezső és Feczer Viktor voltak.

Vívás

szerkesztés

2001-2008

szerkesztés

2001-ben az országos bajnokságon tőr fegyvernemben bronzérmes lett. A 2002-es hazai rendezésű VB-n már részt vett, de jelentős eredményt még nem ért el. A 2003-as budapesti világkupán párbajtőr egyéniben a 15. helyen végzett. Első komolyabb eredményeit három év elteltével, 2005-ben érte el, a varsói világkupán tőrben a 10. helyen végzett. Az ugyanitt rendezett Európa-bajnokságon pedig mondhatni, letette névjegyét, mivel a tőr- és párbajtőr csapattal is megszerezte első Európa-bajnoki címeit, egyéniben a tőrözők között pedig az ötödik helyen végzett. 2006 májusában a Lonatoban rendezett világkupán párbajtőrben bronzérmet szerzett, majd egy arannyal bővítette éremkollekcióját.[3][4] A világkupa következő állomásán, melynek Torino adott otthont, tőr egyéniben harmadik helyezést ért el. [5] Júliusban, Varsóban párbajtőrben szerzett értékes világkupa bronzot, a tőrcsapattal pedig ezüstérmes lett.[6] Az ugyancsak torinoi rendezésű világbajnokságon párbajtőr egyéniben lett harmadik.[7] A párbajtőr és tőr csapat tagjaként megismételte egyéni teljesítményét és bronzérmes lett.[8] 2007 áprilisában a montréali világkupán mindkét fegyvernemében harmadik lett.[9] Júliusban a varsói Európa-bajnokságon mind a tőr, mind pedig a párbajtőrcsapat tagjaként diadalmaskodott.[10] Párbajtőr egyéniben pedig ugyancsak a dobogó tetejére állhatott fel.[11] Élete első paralimpiáján, Pekingben párbajtőr egyéniben valamivel gyengébben szerepelt a vártnál, párbajtőr egyéniben nem jutott a legjobb négy közé, az ötödik helyen végzett. Ekkor a Játékokon nem rendeztek csapatversenyeket, így csak egyéniben volt lehetősége bizonyítani.

2009-2014

szerkesztés

A következő évben, a varsói Európa-bajnokságon egyéniben mind a két fegyvernemben győzni tudott, akárcsak párbajtőrben, tőrben pedig döntőbe jutottak a csapattal, ahol ezüstérmet szereztek.[12] Ősszel, ugyancsak a lengyel főváros adott otthont a világkupa következő állomásának, ahol a tőrcsapat tagjaként harmadik lett.[13] Decemberben női tőrben magyar bajnoki címet szerzett, ahol Pálfi Juditot győzte le a döntőben. 2010 októberben az egri világkupán párbajtőr egyéniben bronzérmet szerzett;[14] a párbajtőrcsapattal pedig megnyerte a világkupát.[15] A novemberi, párizsi világbajnokságon a tőrcsapat tagjaként, Krajnyák Zsuzsannával, Dani Gyöngyivel és Pálfi Judittal ezüstérmet szerzett és a dobogó második fokára állhatott. [16] A párbajtőrcsapattal nem jutottak be a legjobb négy közé, az ötödik, pontszerző helyen végeztek. A 2011 májusi világkupán Montréalban párbajtőr egyéniben bronzérmes lett.[17] A világkupa sorozat következő állomásán Lonatoban még ugyanebben a hónapban a tőrcsapattal egy ezüstöt is bezsebelt.[18] A nyári, sheffieldi EB-n párbajtőr egyéniben a dobogó harmadik fokára állhatott fel; majd mind a tőr-,[19] mind a párbajtőrcsapat tagjaként Európa legjobbja lett.[20] Az egri világkupán párbajtőr egyéniben bronzérmet szerzett.[21] A tőrcsapattal ugyanitt nem találtak legyőzőre, aranyat nyertek.[22] Az év legfontosabb versenyén, a paralimpiára kvalifikáló világbajnokságon tőr egyéniben először bronzérmet szerzett; a tőrcsapattal a döntőig meneteltek, majd ott három tussal kikaptak Hongkongtól, így a dobogó második fokára állhattak fel. Párbajtőrben az oroszok legyőzésével bronzérmet szereztek, így a paralimpiára is kijutottak.[23] A londoni paralimpián előbb tőr egyéniben a legjobb négy között Krajnyák Zsuzsannától kapott ki és lett negyedik.[24] Ezt követően a párbajtőrcsapat tagjaként aratta pályafutása legnagyobb sikerét, mikor a döntőben Kínától kikapva Krajnyák Zsuzsával és Dani Gyöngyivel ezüstérmet szerzett.[25] A következő paralimpiai ciklus első versenyét, az egri világkupát megnyerte a tőrcsapat tagjaként.[26] A varsói világkupán 2013 júliusában tőr egyéniben a dobogó harmadik fokára állhatott fel.[27] A hazai rendezésű világbajnokságon novemberben nem kezdett jól, tőr egyéniben a 11. helyen végzett, párbajtőrben pedig 13. lett. A tőr csapat tagjaként vigasztalódhatott, mivel bronzérmet szereztek, majd párbajtőr fegyvernemben megismételték ezt a teljesítményüket.[28][29] 2014 júniusában lépett utoljára pástra világversenyen: tőr és párbajtőr egyéniben egyaránt a dobogó legalsó fokára állhatott fel a strasbourgi Európa-bajnokságon.[30] Az egri világkupán még elindult 2014 végén, de eredményeiről a hazai sajtó nem számolt be, ezt követően pedig visszavonult a vívástól.

Ülőröplabda

szerkesztés

Vívópályafutása befejezését követően visszatért egy korábbi szeretett sportágához, az ülőröplabdához. Sikerült beverekednie magát a nemzeti csapatba is. 2016-ban az Adamik Éva Emléktornán már pályára lépett a válogatott tagjaként, ahol ezüstérmet szereztek. 2017-ben a horvátországi Poreč-ben rendezett Európa bajnokságon a hatodik helyen végzett a csapattal.[31] 2018-ban részt vehetett a Rotterdamban rendezett világbajnokságon is. A csapat a 14. helyen végzett. Tagja volt a 2019-ben a budapesti világbajnokságon részt vevő csapatnak is.[32]

Társadalmi szerepvállalása

szerkesztés

2010 volt a Szegénység és Társadalmi Kirekesztés Elleni Küzdelem Európai Éve. Verát választották meg az európai év egyik arcának. A kampány keretében számos interjút adott, illetve készült róla több portréfilm is.[33]

Eredményei

szerkesztés
  • paralimpiai ezüstérmes (2012)
  • kétszeres világbajnoki ezüstérmes (2010, 2011)
  • hétszeres világbajnoki bronzérmes (2006 3x, 2011 2x, 2013 2x)
  • hatszoros Európa-bajnok (2005 2x, 2007 3x, 2011)
  • Európa-bajnoki ezüstérmes (2012)
  • kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes (2007, 2011)

Díjai, elismerései

szerkesztés

Tanulmányai

szerkesztés

Kezdetben nem tanult jól, általános iskolában meg is bukott egyszer. Majd, mikor ráébredt a tanulás fontosságára, a lába miatt orvos szeretett volna lenni, de mivel nevelőotthonban élt, azt mondták, belőle nem lehet orvos. Több szakmával próbálkozott, a felvételi vizsgái sikerültek, de a sérültsége miatt nem vették fel. Dísznövénykertészi végzettséget szerzett, majd szeretett volna leérettségizni, de akkoriban nem volt rá lehetősége, így női szabónak tanult. Előbb egy rehabilitációs csomagolóüzemben helyezkedett el, majd a 2010-es években az MKB Euroleasingnél dolgozott részmunkaidőben.[43]

Magánélete

szerkesztés

Születésekor fiatal, roma családból származó édesanyja lábának rendellenessége miatt a kórházban hagyta, így állami gondozásban nőtt fel. Sátán, Sajóörösön, Alsózsolcán, majd Budapesten élt intézetben. Legidősebb öccse, András 32 éves korában kerestette meg a Magyar Vöröskereszttel, azóta tartják a kapcsolatot. Édesanyja, Judit később elhunyt.[44][45][46]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Juhász Veronika. hajramagyarok.hu. (Hozzáférés: 2024. július 6.)
  2. ↑ Krajnyák Zsuzsanna, Juhász Veronika. Roma Magazin (hu nyelven) [online video]. Budapest: Roma Magazin. A jelenet helye a filmen: 13:35. (Hozzáférés ideje: 2024-07-13.)
  3. ↑ Vk-arany Lonatóból. (magyarul) Nemzeti Sport, XVII. évf. 52. sz. (2006. május 2.) 12. o. ISSN 1215-9042
  4. ↑ Valaczkay Gabriella: Sínen. (magyarul) Népszabadság, LXVII. évf. 187. sz. (2009. augusztus 11.) 22. o. ISSN 0237-384X
  5. ↑ Kerekesszékes vívó vk. (magyarul) Nemzeti Sport, CIV. évf. 158. sz. (2006. június 11.) 25. o. ISSN 1215-9042
  6. ↑ Második a női tőrcsapat. (magyarul) Nemzeti Sport, CIV. évf. 193. sz. (2006. július 17.) 9. o. ISSN 1215-9042
  7. ↑ Nagy és Szász biztos érmes, ezüst és bronz a kerekesszékeseknél. (magyarul) Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, XI. évf. 233. sz. (2006. október 4.) 14. o. ISSN 1219-8277
  8. ↑ Együtt most nem megy. (magyarul) Nemzeti Sport, CIV. évf. 274. sz. (2006. október 7.) 14. o. ISSN 1215-9042
  9. ↑ Érmek Montrealból. (magyarul) Nemzeti Sport, CV. évf. 116. sz. (2007. április 29.) 18. o. ISSN 1215-9042
  10. ↑ sts: Paravívó-sikereink. (magyarul) Nógrád Megyei Hírlap, XVIII. évf. 172. sz. (2007. július 25.) 11. o. ISSN 1215-9042
  11. ↑ Fegyvernyugta – egy ünneplés erejéig. (magyarul) Nógrád Megyei Hírlap, XIX. évf. 52. sz. (2008. március 1.) 11. o. ISSN 1215-9042
  12. ↑ Juhász triplája. (magyarul) Magyar Nemzet, LXXII. évf. 191. sz. (2009. július 14.) 19. o. ISSN 0133-185X
  13. ↑ Kerekes székes bronz. (magyarul) Magyar Nemzet, LXXII. évf. 281. sz. (2009. október 13.) ISSN 0133-185X
  14. ↑ Két arany, egy ezüst, három bronz. (magyarul) Petőfi népe, LXV. évf. 235. sz. (2010. október 9.) 15. o. ISSN 0133-235X
  15. ↑ Arany- és bronzérem az egri zárónapon. (magyarul) Petőfi népe, LXV. évf. 237. sz. (2010. október 11.) 15. o. ISSN 0133-235X
  16. ↑ Kerekesezüst. (magyarul) Magyar Nemzet, LXXIII. évf. 307. sz. (2010. január 11.) ISSN 0133-185X
  17. ↑ Magyar bronzok a montreali világkupán. (magyarul) Petőfi Népe, LXVI. évf. 103. sz. (2011. május 4.) 15. o. ISSN 0133-235X
  18. ↑ Kerekesszékes vívó Vk, Lonato: ezüstérmes a női tőrcsapat. (magyarul) Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, XVI. évf. 120. sz. (2011. május 24.) 14. o. ISSN 1219-8277
  19. ↑ Kerekesszékes vívó vívó Eb-arany. (magyarul) Fejér Megyei Hírlap, LVI. évf. 166. sz. (2011. július 18.) 11. o. ISSN 0133-0403
  20. ↑ Aranyos párbajtőrözők. (magyarul) Nemzeti Sport, CIX. évf. 195. sz. (2011. július 19.) 10. o. ISSN 1215-9042
  21. ↑ Magyar érmek Egerből. (magyarul) Nemzeti Sport, CIX. évf. 247. sz. (2011. szeptember 10.) 10. o. ISSN 1215-9042
  22. ↑ Bódi Csaba: Jövőre is lehet világkupa. (magyarul) Heves Megyei Hírlap, XXII. évf. 214. sz. (2011. szeptember 13.) 14. o. ISSN 0865-9109
  23. ↑ Remeklő kerekes székesek. (magyarul) Népszava, CXXXVIII. évf. 243. sz. (2011. október 17.) 15. o. ISSN 0133-1701
  24. ↑ Uszoda és pást: magyar éremeső. (magyarul) Magyar Nemzet, LXXV. évf. 243. sz. (2012. szeptember 5.) ISSN 0133-185X
  25. ↑ Jó magyar éremtermés Londonban. (magyarul) Magyar Hírlap, XLV. évf. 211. sz. (2012. szeptember 8.) 20. o. ISSN 0133-1906
  26. ↑ Az egri viadal ráhangolásnak tökéletes lehet a következő ciklusra. (magyarul) Heves Megyei Hírlap, XXIII. évf. 283. sz. (2012. december 4.) 14. o. ISSN 0865-9109
  27. ↑ Három érem. (magyarul) Nemzeti Sport, CXI. évf. 182. sz. (2013. július 6.) 16. o. ISSN 1215-9042
  28. ↑ Bronzos visszavágó. (magyarul) Nemzeti Sport, CXI. évf. 218. sz. (2013. augusztus 11.) 15. o. ISSN 1215-9042
  29. ↑ Világbajnokság, Syma Csarnok. (magyarul) Nemzeti Sport, CXI. évf. 219. sz. (2013. augusztus 12.) 13. o. ISSN 1215-9042
  30. ↑ Török Katalin: Eddig aranyos a magyar vívás. (magyarul) Népszava, CXLI. évf. 133. sz. (2014. június 10.) 14. o. ISSN 0133-1701
  31. ↑ Tisztességesen helytálltak a női és férfi ülőröplabdások a horvátországi Európa-bajnokságon. hparalimpia.hu, 2017. november 1. (Hozzáférés: 2024. július 6.)
  32. ↑ Ülőröplabdázók kontinensbajnoksága. (magyarul) Kelet-Magyarország, LXXVI. évf. 162. sz. (2019. július 15.) 10. o. ISSN 0133-2058
  33. ↑ Török Katalin: Könnyfakasztó történetek vagy valódi riportok? (magyarul) Népszava, CXXXVIII. évf. 12. sz. (2011. január 13.) 2. o. ISSN 0133-1701
  34. ↑ Az év fogyatékos sportolói. (magyarul) Nógrád Megyei Hírlap, XVII. évf. 52. sz. (2006. március 2.) 12. o. ISSN 1215-9042
  35. ↑ Kihirdették 2006 paralimpiai sportolóit. (magyarul) Népszava, CXXXIV. évf. 90. sz. (2007. április 18.) ISSN 0200-6111
  36. ↑ Mihályi András: Megosztották az elismeréseket. (magyarul) Nemzeti Sport, CV. évf. 339. sz. (2006. december 13.) 17. o. ISSN 1215-9042
  37. ↑ Fegyvernyugta – egy ünneplés erejéig. (magyarul) Nógrád Megyei Hírlap, XIX. évf. 52. sz. (2008. március 1.) 11. o. ISSN 1215-9042
  38. ↑ Milliomos sportolók. (magyarul) Nógrád Megyei Hírlap, XIX. évf. 166. sz. (2008. július 18.) 11. o. ISSN 1215-9042
  39. ↑ A köztársasági elnök határozatai. (magyarul) Magyar Közlöny, 150. sz. (2008. október 21.) 18875. o. ISSN 0076-2407
  40. ↑ A Magyar Paralimpiai Bizottság közgyűlése: MPB év sportolói, év edzői díjak átadása. deutsch.fidesz-eu.hu. Deutsch Tamás, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2024. július 6.)
  41. ↑ A köztársasági elnök 227/2012 határozata (IX. 20) KE határozata kitüntetés adományozásáról. (magyarul) Magyar Közlöny, 120. sz. (2012. szeptember 20.) ISSN 0076-2407
  42. ↑ Risztov Éva és Gyurta Dániel az év sportolója. fefsarchivum.hu, 2012. december 21. (Hozzáférés: 2024. július 6.)
  43. ↑ Juhász Veronika. In dr. Ambrus Péter: Nincs akadály. (magyarul) 1. Budapest: Garbo Kiadó. 2015. 100–109. o. ISBN 9786155007682  
  44. ↑ Juhász Veronika. In dr. Ambrus Péter: Nincs akadály. (magyarul) 1. Budapest: Garbo Kiadó. 2015. 100–109. o. ISBN 9786155007682  
  45. ↑ gündisch: Hogy érzi magát? (magyarul) Vasárnapi Hírek, XXIV. évf. 33. sz. (2008. augusztus 17.) 03. o. ISSN 0237-384X
  46. ↑ Valaczkay Gabriella: Sínen. (magyarul) Népszabadság, LXVII. évf. 187. sz. (2009. augusztus 11.) 22. o. ISSN 0237-384X

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Juhász_Veronika&oldid=27294127”