Jurij Petrovics Ljubimov

orosz színész, rendező (1917-2014)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 9.

Jurij Petrovics Ljubimov (Jaroszlavl, 1917. szeptember 30.Moszkva, 2014. október 5.[7]) szovjet−orosz színész, rendező; a világhírű Taganka Színház alapító-igazgatója, egyetemi tanár.

Jurij Petrovics Ljubimov
Jurij Petrovics Ljubimov
Jurij Petrovics Ljubimov
SzületettJurij Petrovics Ljubimov
1917. szeptember 30.
Jaroszlavl
Elhunyt2014. október 5. (97 évesen)[1][2][3][4][5]
Moszkva
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz
HázastársaKoncz Katalin
Foglalkozásaszínész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár
IskoláiBorisz Scsukin Színművészeti Főiskola (1936–1939)
Kitüntetései
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeÚj Donszkoj temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Petrovics Ljubimov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

A színház foglalkoztatta gyermekkorától kezdve. Részt vett a téli háborúban. 1941-től 1945-ig az NKVD Ének- és Táncegyüttesével lépett fel a fronton. Állandó színpadon először a Vahtangov Színház tagjaként szerepelt 1946-1960 között. Itt 1947-től már rendezett is. Hamar megtalálták a filmrendezők is (Színes filmnovellák, Nappalok és éjszakák, Három találkozás, Jegor Bulicsov és a többiek). 1953-1963 között színészmesterséget tanított a Scsukin Színművészeti Főiskolán.

1963-ban bemutatták Brecht Szecsuáni jóember című darabját. A premier feltűnő sikerének eredményeképpen jött létre a végzős osztállyal 1964-ben a Taganka. 1964-1983 között, valamint 1989-1993 között és 1997-2011 között a moszkvai Taganka Drámai Színház igazgató-főrendezője. A Taganka Színház 1976-ban vendégszerepelt Magyarországon, bemutatták a Hamletet, a Tíz nap, ami megrengette a világot című darabokat Vlagyimir Viszockijjal a főszerepekben.

1983-ban elhagyta a Szovjetuniót. 1984-ben, miután a The Times brit napilapnak adott interjúban bírálta a szovjet kultúrpolitikát, állampolgárságától megfosztották, ezután izraeli állampolgárságot kapott és Jeruzsálemben élt. 1987-ben hazatért, 1989-ben visszakapta állampolgárságát, 1997-ben hazatelepült. 1999 óta magyar állampolgár is volt.

2011 nyarán a színészekkel kialakult ellentéte miatt otthagyta a Taganka színházat és más színházakban dolgozott tovább.[8]

Mi nem akartunk új színházat alapítani, amikor a Vahtangov stúdióban elkezdtük a Jó embert keresünk[9] próbáit, egyszerűen csak megállapodtunk ennél a darabnál, mert lehetőséget adott arra, hogy kifejezzük gondolatainkat az életről és – ami szintén nagyon fontos – a színházról. Ezek a gondolatok izgattak engem is, a tanítványaimat is. Így történt, hogy ez a darab lett színházunk kezdete.
– Ljubimov

Magánélete

szerkesztés

Körülbelül 15 évig (1959—1975) együtt élt Ljudmila Celikovszkaja színésznővel, de már volt egy Nyikita nevű fia egy korábbi kapcsolatából, aki apjától külön élt.[10]

1978-ban feleségül vette Koncz Katalin (*1946) újságíró-tolmácsot és Magyarországra költözött. A Taganka Színház 1976-os magyarországi vendégszereplésekor ismerkedett meg Koncz-cal, aki azután a Film Színház Muzsika folyóirat moszkvai tudósítója lett. Péter fiuk 1979. szeptember 25-én született meg.[11]

Színházi szerepei

szerkesztés

Rendezései a Tagankán[12]

szerkesztés
  • 1964: Brecht: A szecsuáni jólélek
  • 1964: Lermontov: Korunk hőse
  • 1965: Voznyeszenszkij: Antivilág (Антимиры)
  • 1965: Reed - Ljubimov: Tíz nap, amely megrengette a világot
  • 1965: Pavszie i zsivie (Павшие и живые)
  • 1966: Brecht: Galilei élete
  • 1967: Majakovszkij: Poszlusajte! (Послушайте!)
  • 1967: Jeszenyij: Pugacsov
  • 1968: Mozsajev: Az élő (betiltva; bemutató: 1989)
  • 1968: Molière: Tartuffe
  • 1969: Gorkij: Az anya
  • 1969: Sztavinszkij: Csúcsforgalom
  • 1970: Voznyeszenszkij: Őrizd meg arcodat (három előadás után betiltva)
  • 1970: Csernisevszkij: Mi a teendő?
  • 1971: William Shakespeare: Hamlet (fősz.: Viszockij)
  • 1972: Jevtusenko: A szabadságszobor bőre alatt
  • 1973: Puskin: Továris vjer... (Товарищ, верь...)
  • 1973: Osztrovszkij: Benefisz (Бенефис)
  • 1974: Abramov: Falovak
  • 1975: Baklanov: Csatolják be az öveket
  • 1976: Trifonov: Csere
  • 1977: Bulgakov: A mester és Margarita
  • 1977: Bikov: Kereszteződés
  • 1978: Gogol: Ревизская сказка (Revizszkaja szkazka)
  • 1979: Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
  • 1979: Brecht: Turandot... (Турандот, или конгресс обелителей)
  • 1980: Trifonov: Ház a rakparton
  • 1980: Csehov: Három nővér
  • 1980: Viszockij est (betiltva. Egyetlen előadás volt 1988-ban, Viszockij halálának évfordulóján - július 25.)
  • 1980: Brecht: Koldusopera (Budapest, Vígszínház)
  • 1988: Viszockij est
  • 1988: Puskin: Borisz Godunov
  • 1989: Mozsajev: Az élő
  • 1989: Puskin: Lakoma pestis idején
  • 1989: Okudzsava: Docs, otec, gitariszt (Дочь, отец, гитарист) (pantomim dalokkal)
  • 1990: Erdman: Öngyilkos
  • 1992: Szofoklész: Élektra
  • 1994: Euripidész: Médea
  • 1996: Dosztojevszkij: A kamasz
  • 1997: Dosztojevszkij: Karamazov testvérek
  • 1998: Weiss: Marat halála
  • 1998: Szolzsenyicin: Saraska (Шарашка) (Szolzsenyicin A pokol tornácán regénye alapján)
  • 1999: Brecht: A szecsuáni jólélek (felújítás)
  • 2000: Shakespeare: Krónikák <--(azok a drámái, amik történeti témájúak)-->
  • 2000: Puskin: Anyegin
  • 2001: Bulgakov: Színházi regény (A fehér gárda)
  • 2001: Kedrov, Ljubimov: Szokratész
  • 2001: Paszternak: Doktor Zsivágó
  • 2002: Goethe: Faust

Magyarországi munkái

szerkesztés

Íróként

szerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 5.[13]

Rendezőként

szerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 4.[13]

  • 1978: Dosztojevszkij-Ljubimov: Bűn és bűnhődés (Budapest, Vígszínház)
  • 1979: Trifonov: Csere (Szolnok, Szigligeti Színház)
  • 1981: Brecht: Háromgarasos opera (Nemzeti Színház)
  • 1982: Mozart: Don Giovanni (Budapest, Erkel Színház)

A vendégrendezői tevékenységről és saját magyarországi vendégrendezői munkájáról Garai László készített vele terjedelmes interjút (Valóság. 21/4. (1978). 79-88.) és vezetett beszélgetést közte és az ugyanekkor szintén Magyarországon vendégrendező Oleg Jefremov között ("A színház transzportálhatóságáról"; Színház. 1980/11. 2-5.).

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven)
  4. Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  5. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Dettaglio decorato: Lyubimov Yuri Petrovich (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  7. Elhunyt Jurij Ljubimov. MTI/origo.hu. 2014. október 5.
  8. Kómába esett a világhírű magyar állampolgárságú rendező. MTI/hvg.hu. 2012. október 31.
  9. Brecht: A szecsuáni jólélek
  10. Celikovszkaja az orosz színészek honlapján
  11. Karavántörténetek, interjú Koncz Katalinnal, 1999. augusztus
  12. Archivált másolat. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
  13. a b 2011. szeptember 30-i lekérdezés

További információk

szerkesztés