Kádár Kata (film)

Szőts István 1944-es kisjátékfilmje

A Kádár Kata Szőts István 1943-ban forgatott kis játékfilmje Szellay Alice és Halász Géza főszereplésével egy a székely népballada alapján, Kodály Zoltán zenéjével.

Kádár Kata
1944-es magyar film
Rendező Szőts István
Producer Lippay Istvánné
Műfaj filmdráma
Forgatókönyvíró Szőts István
Főszerepben
Hang Szilvássy Margit
Zene Kodály Zoltán
Operatőr Dulovits Jenő
Gyártás
Gyártó Lippay Produkció
Ország Magyarország
Nyelv magyar
Forgatási helyszín Gyilkos-tó, Kis-Cohárd
Játékidő 11 perc
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Bemutató1944. május
1944
Korhatár12 III. kategória (NFT/2172/2014)
További információk

CselekményeSzerkesztés

Gyulainé, a gazdag nemesasszony – „nagy urak szép leányának” szánva fiát – megtiltja neki, hogy jobbágyleányt vegyen feleségül. A legény bánatában elhagyja faluját, és sejtelmes fenyvesek köddel átszőtt, napfénnyel átsugárzott úttalan útjain világgá megy, de hamarosan visszafordul, mert a kedvesétől kapott fehér kendő vörösre változott, azt jelezve, valami baj történt szerelmével. Egy pásztorfiútól megtudja, hogy haragos édesanyja beváltotta fenyegetését és tóba ölette a lányt. A legény gyors paripáján visszatér falujába. A tó partján siratva kedvesét, Kádár Kata alakja sejlik fel a tó tükre alatt, valósággal hívja őt; a legény reáborulva elmerül. A szerelmes pár lelke vízililiom és tavirózsa alakjában ismét egyesül, ám az öregasszony kitépi és eltapossa az összefonódó virágokat, amiért azok megszólalva elátkozzák őt.

SzereplőkSzerkesztés

A film készítéseSzerkesztés

A dél-erdélyi származású Szőts Istvánt 1940 őszén részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Megragadta a táj szépsége; a sajátos erdélyi történelmi tudattal és magyarság-érzettel rendelkező fiatal filmesben akkor érlelődött meg egy olyan film elkészítésének terve, amelyben hangsúlyozottan jelenik meg mély kapcsolata a természettel és Erdéllyel.[2] Ez lett az Emberek a havason című filmdrámája.

A stáb 1941 kora őszén a Gyilkos-tó mellett szállt meg, onnan indult naponta a forgatásokra. A rendezőt lenyűgözte „a tóba süllyedt erdő különös, ritka látványa, a víztükör remegése, s a mélybe zuhant fenyőfák kopár ágai és bizarr gyökerei, amik mint valami hatalmas polipkarok megmozdultak és szinte a mélybe akarták húzni” őt. Az így kibontakozó fantasztikus formákat, fényeket és árnyakat azonban nem tudta beépíteni a filmbe, ezért úgy döntött, hogy egy klasszikus magyar ballada, a Kádár Kata képi aláfestéséhez használja fel. Az 1943-ban leforgatott kisfilmben a tó és a halott erdő csontkarjai, nemcsak kerete és háttere lett a vízbe ölt lány történetének, hanem vizuális motívumainak gazdagságával valóságos főszereplője lett a balladának.[2]

Szőts ismerte a népi ballada Kodály Zoltán által az 1920-as évek elején énekhangra és zongorára feldolgozott változatát; azt szerette volna a filmhez felhasználni. Felkeresték Kodályt, aki hosszas győzködés után – fényképes illusztrálás és a filmrendező művészi elgondolásának részletes ismertetését követően – beleegyezett, hogy a film részére elkészítse a ballada kamarazenekari átiratát.[2][3][4][5]

A film fotografálásához – a szakma tiltakozása ellenére – a rendező „az ellenfények mesterét”, Dulovits Jenő amatőr fényképészt bízta meg. Szőts tiszteletben tartotta Kodály eredeti zenéjét, a filmet annak ütemére komponálta meg. Az eredménnyel nem volt elégedett, mert az elkészült mű mesterkéltnek hatott: csupán illusztrálta a ballada szövegét, nem pedig képi eszközökkel vizuálisan erősítette azt. A hibákat egy archaikus hangú balladamondó asszony szövegével, vagy a balladát rendszeresen eléneklő Török Erzsébet népdalénekessel készült felvétellel kívánta javítani.[2] Lippayné, a producer azonban elvette Szőtstől a leforgatott anyagot és a dal eléneklésére – Szőts megkérdezése nélkül – Szilvássy Margitot, az Operaház magánénekesnőjét kérte fel. A zenei felvétel a Hunnia Filmgyár nagy szinkrontermében készült 1943. december elején, a zenekart maga Kodály vezényelte. A felvételnél segédkezett – a tudósító szavaival „kibicelt” – az akkor már neves rendező, Nádasdy Kálmán.[4]

A kisfilmet 1944. május 18-tól vetítették csak főcímmel, stáblista nélkül kísérőfilmként, kizárólag a híradó mozikban.[6][7] Producere, Lippay Istvánné az alkotást felhasználta az 1944. július 20-án bemutatott, a Lippay Film és a Magyar Film Iroda koprodukciójában készített, hat epizódból álló Szerelmes szívek című szkeccsfilmhez.[8]

FogadtatásaSzerkesztés

Szőts értékelése szerint a kulturált, operaházi énekstílus még jobban felerősítette azt, amit ő a leforgatott filmben művinek, mesterkéltnek talált. Tiltakozásul levetette nevét a főcímről.[6][2] Hasonló véleménnyel volt az operatőr is, aki szerint csak töredékét mutathatták meg elgondolásaiknak, művészi törekvéseiknek, mivel a film készítésében végül is nem a művészet, hanem a gyártás szempontjai érvényesültek.[9]

A kritika hasonlóan vélekedett: dicsérte a teljesen szabadban, stúdió nélkül felvett film képi világát, a fények játékos csillogását, a lírai ábrázolási módot, de a maga nemében kiváló zenemű felhasználásáról lesújtóan nyilatkoztak. A Magyar Film kritikusa[10] így írt:

„…Az egyszerű és mégis szívbemarkoló, a nép lelkében született balladához egy kulturált, iskolázott, sőt a szövegrészt illetőleg teljesen érthetetlen éneklés lerombolta a kép nyújtotta élményt. Itt a szöveg lett volna a fontos és éppen ez hiányzott. Egy kevésbé nagyszerű énekesnő, jól érthető szövegmondása sokkal többet eredményezett volna. A tragédia, amelyet ez a gyönyörű ballada magában hord, komikummá torzult és hangos nevetést váltott ki a közönségből amikor Szilvássy a különböző beszélő szereplőket, hangszíne változtatásával akarta érzékeltetni…”[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A kisfilmen utólag elhelyezett stáblista nem tartalmazza neveiket.
  2. a b c d e Szőts 1989.
  3. a b Breuer 1982.
  4. a b Szentpály 1943-2.
  5. Kodály idegenkedésének oka, az volt, hogy Háry János című daljátékának 1941-es, Bán Frigyes által készített filmes változata, melyet egyfajta magyar szuperfilmnek szántak, a parádés szereposztás és népes statisztasereg szerepeltetése ellenére csúfosan megbukott.[3]
  6. a b c A Magyar Film kritikája.
  7. Szőts 1989 (Megerősítésre szoruló dátum).
  8. Szerelmes szívek az Internet Movie Database oldalon (angolul) A hiányosan fennmaradt film részei:
    1. Lavotta szerenád (r.: Balogh István)
    2. Párisi emlék (Hamza D. Ákos)
    3. Örök melódiák (Kerényi Zoltán)
    4. Tamás bácsi (Martonffy Emil)
    5. Három kérő (Szuchy M. Emil)
    6. Kádár Kata Szőts István
  9. Filmhíradó 1944.
  10. Minden bizonnyal a főszerkesztő, Dr. Matolay K. Géza.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés