Főmenü megnyitása

Kálmáncsehi Sánta Márton (15. század vége – Debrecen, 1557. december 21. előtt pár nappal) református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1557-ben, a helvét irányú reformációnak hazánkban egyik legjelesebb képviselője.

Kálmáncsehi Sánta Márton
a Tiszántúli református egyházkerület püspöke
Kálmáncsehi Sánta Márton prédikátor, püspök szobra Debrecenben, a Tócóskerti református templom előtti téren
Kálmáncsehi Sánta Márton prédikátor, püspök szobra Debrecenben, a Tócóskerti református templom előtti téren

Született 15. század vége
Debrecen
Elhunyt 1557. december 21. előtt pár nappal
Debrecen
Nemzetiség magyar
Felekezet kálvinizmus
Püspökségi ideje
1557 nyár vége – decembere
Előző püspök
Következő püspök
nem volt
Bogácsi Demeter (?)

ÉletpályájaSzerkesztés

1523 őszén a krakkói egyetem hallgatói közé iratkozott, s ugyanitt az 1524-25. tanév második felében a magyar tanulók házának szeniori tisztét viselte. Katolikus pap lévén, 1538-ban már gyulafehérvári kanonok és iskolaigazgató volt s ez évben tiszttársával, Enyédi Adorjánnal együtt bírája volt a segesvári hitvitának. Ez olyan hatást gyakorolt rá, hogy nemsokára protestáns hitre tért, s mint ennek követője szintén lelkészi hivatalt viselt; működése Beregszászban, Munkácson és Sátoraljaújhelyen voltak. 1551-ben debreceni plébános volt s itt nagy buzgóságot fejtett ki a katolicizmusnak a lutheranizmus által még ki nem küszöbölt maradványai eltávolításában, amiért a ladányi zsinaton 1551 végén vagy 1552 elején összegyűlt protestáns lelkészek exkommunikálták.

1552. december 1-jén részt vett a beregszászi zsinaton. Petrovics Péter ösztönzésére később Erdélyben is mozgalmat indított az úrvacsoráját és a szertartásokat illető szabadabb elveinek érdekében. Itt is sikerrel terjesztette tanait, legalább a külsőségekre nézve, amennyiben például Kolozsvárt az oltárokat 1556-ban szintén kihordták a templomokból, noha némely kiadott művének az úrvacsorájáról nyilvánított nézetével szemben ugyanez év derekán síkra szállott Dávid Ferenc, és pedig a kolozsvári lelkészek képviseletében, kik a következő évben zsinatot is tartottak ellene. Erre ő maga is idejekorán elment Debrecenből, hogy elveit védelmezze, de betegsége a vitától visszatartotta. Visszatérve egyházába, ahol fő pártfogójának, Petrovics Péternek a védnöksége alatt református püspöki tisztet is viselt, betegsége egyre közelebb juttatta halálához. Nem egy forrás emlékszik meg Debrecenből időközben történt elűzetéséről is, de feltétlen hitelességgel még ez nincs kimutatva.

MűveiSzerkesztés

Írói munkásságának termékei, melyek közt egy énekeskönyv is volt, nem maradtak fenn korunkig. Gyalui Torda Zsigmond, mint egykori tanárának, neki ajánlotta 1547-ben írt, 1551-ben megjelent egyik filológiai művét.

ForrásokSzerkesztés