Kántás Károly

magyar geofizikus, geofizikus-mérnök

Kántás Károly (Sóly, 1912. december 2.Bécs, Ausztria, 1991. március 13.) Kossuth-díjas geofizikus, geofizikus-mérnök, a műszaki tudományok doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1954) tagja. A 20. századi magyarországi szénhidrogén-kutatásokat előmozdító geofizikai kutatási módszerek kiváló tudósa és továbbfejlesztője volt, ő vezette be a hazai nyersanyagkutatásba a tellurikus módszert. 1956 után ausztriai emigrációban élt, azt megelőzően jelentősen hozzájárult a hazai geofizika szervezeti kereteinek megteremtéséhez (egyetemi tanszékek, MTA Geofizikai Kutatólaboratórium).

Kántás Károly
Született 1912. december 2.
Sóly
Elhunyt 1991. március 13. (78 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geofizikus,
geofizikus-mérnök,
egyetemi oktató
Kitüntetései Kossuth-díj

ÉletútjaSzerkesztés

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet 1936-ban. Előbb a kőolajkutatásokkal foglalkozó amerikai Eurogasco (European Gas Co.), majd 1937-től a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) alkalmazásában állt mint vezető geofizikus. Az 1944. októberi nyilas hatalomátvételt követően elbocsátották állásából, s 1945-ig a lovászi kőolajmezőn, majd 1945-től 1947-ig ismét a MAORT-nál dolgozott. 1947-ben alkalmazott geofizikából magántanári képesítést szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem soproni bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán. 1951-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre nevezték ki az általa felállított geofizikai tanszék első tanszékvezető egyetemi tanáráva, ahol geofizikus-mérnökök képzése folyt. Ezzel párhuzamosan 1955-től a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti keretén belül működő, általa szervezett soproni Geofizikai Kutatólaboratórium igazgatói tisztét is betöltötte. Az 1956-os forradalom leverését követően, még 1956 novemberében családjával együtt elhagyta az országot. Élete végéig a Bécs közelében lévő Matzendorf-Hölles településen élt, Ausztriában az Österreichischen Mineralölverwaltung Aktiengesellschaft (ÖMV) geofizikai tanácsadója lett, egyúttal a Leobeni Ércbányászati Egyetem geofizika-professzoraként oktatott.

MunkásságaSzerkesztés

Pályafutása első szakaszában a Dunántúlon, főként Somogy és Zala megyékben geomágneses terepi mérésekkel foglalkozott, majd bekapcsolódott az 1930-as évek közepén fellendült magyarországi szénhidrogén-kutatásokba. Közreműködött a francia Schlumberger cég Magyarországon végzett geofizikai mélyfúrási méréseiben, s az 1940-es évek második feléig irányította a geofizikai fúrólyuk-szelvényezési munkálatokat. Terepi munkássága kapcsán számos módszer kidolgozásával fejlesztette a fúrásos nyersanyag-kutatás, az ún. karotázs-geofizika technológiáját. Egyebek mellett a gázszelvényezésnél alkalmazható gázdetektorok, a rétegmegnyitásra használt szúróláng-perforátor, hő- és nyomásálló perforátorok kifejlesztése fűződik a nevéhez.

Az 1950-es években érdeklődése a – kőzetek, ásványok és egyéb földtani közegek elektromos tulajdonságainak mérésén alapuló – geoelektromos kutatási módszerekre, azok alkalmazási lehetőségeinek bővítésére irányult. Vizsgálatai során ismerte fel jelentőségét és vezette be a magyarországi geofizikai vizsgálatokba a tellurikus módszert, amely hatékonyabbá teszi a nyersanyagkutatást nagy mélységű üledékes medencék esetén is. Ennek lényege, hogy az egyes geológiai képződmények (kőzetek stb.) fajlagos elektromos vezetőképessége és nagysága meghatározza a bennük folyó földi áram áramsűrűségét, így kiszámítható a feltételezett nyersanyaglelőhely fölött húzódó üledékek vastagsága is. Akadémiai székfoglalóját is e témakörben tartotta 1956-ban.

1955-ben az ő kezdeményezésére jött létre a kínai–magyar geofizikusokból álló munkaközösség, s 1955–1956-ban maga vezetett egy expedíciót Kínába. Ausztriai emigrációjában jelentősen hozzájárult az országban folyó folyó szénhidrogén-kutatásokhoz.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

Tudományos eredményei elismeréseként 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1954-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Miután 1956-ban elhagyta az országot, 1958-ban kizárták a tagok sorából, s levelező tagságát csak posztumusz, 2000-ben állították vissza. 1968 és 1978 között az ausztriai magyarok kulturális egyesülete, a Bornemisza Péter Társaság elnöke volt.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Mágneses anomáliák értelmezése a vertikális-intenzitás görbéje alapján. Budapest, Sárkány ny., 1942, 16 p.
  • A Dunántúl regionális geofizikája. in: Földtani Közlöny 1950 (Scheffer Viktorral)
  • Korszerű elektromos mérések az olajfeltárások szolgálatában. in: Bányászati és Kohászati Lapok 1950
  • A tellurikus módszer jelentősége a földtani anyagkutatásban. in: MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei 1957. 295–312.

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Ádám Antal & Takács Ernő: Kántás Károly (1912–1991). in: Magyar Geofizika XXXIII. 1992. 55–56.