Kántor (foglalkozás)

egyházi szertartások énekese

A kántor, magyar szóval egyházzenész felekezetének istentiszteletein a liturgikus eseményeket zenével kíséri, ill. egyházközségével, gyülekezetével kapcsolatos egyéb rendezvényeket szervez, zenével kísér.

A kántor feladata szerkesztés

A középkor óta elsősorban a liturgia énekese vagy templomi előénekes, kórusvezető és énektanár. A 16. század óta a protestáns egyházzenéért felelős iskolai énektanító. A legújabb időkben a nagyobb templomok vezető zenésze.[1]

Az egyházzenész gyülekezetének zenei életében alakítólag részt vesz. Ellátja a felekezetének megfelelő istentiszteleten az egyházzenei szolgálatot, az egyházi ének és zene tanítását, vezetését, kíséretét, kórussal rendszeres próbákat tart és fellép. Az istentiszteleti alkalmakon a gyülekezet énekét és az énekkart orgonán kíséri, és azt a liturgikus szabályoknak megfelelő önálló hangszerjátékkal gazdagítja.

A kántor munkaeszköze szerkesztés

A legfontosabb eszközök az énekhangja és a templomi orgona, ill. harmónium (elsősorban kis kápolnákban). Ezenkívül, ha más hangszeren is játszik, színesebbé és zeneileg változatosabbá teheti gyülekezetének istentiszteleteit.

Kántorképzés szerkesztés

Kántor (egyházzenész) végzettséget lehet középszinten (OKJ) és felsőfokú (főiskolaBSc) szinten is szerezni. A kántor BSc szakot ma már szinte alig hirdetnek meg az egyházi felsőoktatási intézményekben (például római katolikus felsőoktatásban a jelentkezés hiánya miatt az utóbbi években szinte egyáltalán nem), a szak kihalóban van.

Középfokú szerkesztés

Kántor középfokú képzés egyházi középiskolákban van, illetve kifejezetten erre a célra szakosodott intézményekben. A képzés alap esetben hároméves és államilag elismert emelt szintű szakképesítést ad. A szakon háromféle szakirány közül lehet választani: énekvezető, kórusvezető, orgonista.

Római katolikus:

Református:

Evangélikus:

Felekezet-független:

Felsőfokú szerkesztés

A felsőfokú képzésben egyházi és világi felsőoktatási intézményben is lehet szerezni egyházzenei alapdiplomát. Az egyházi felsőoktatásban kántor BSc szakként, míg a világi intézményekben ének-zene BSc és előadóművészet BSc szakként hirdetik meg, ahol az egyházzene szakirányt lehet felvenni (ahol ezt meghirdetik) és elvégzése után az egyházzene-művész MSc szakon lehet folytatni a tanulmányokat.

A kántor BSc szakot a 2009/2010-es tanévre az alábbi egyházi felsőoktatási intézmények hirdettek meg (felekezet szerinti csoportosításban):

Görögkatolikus:

Református:

Evangélikus:

Baptista:

A római katolikus felsőoktatásban szinte már alig-alig hirdetik meg a szakot. Jelenleg (2009) még vannak felsőbb éves hallgatók az évekkel ezelőtt indított kántor szakon az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán és a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán. Jelenleg a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán is meg van hirdetve a kántor szak, viszont jelentkezők hiányában 2011/12-es tanévben már nem indult képzés.

A kántor BSc szakot a csekély érdeklődés miatt nagyon kis létszámokkal, általában 5-10 fővel (vagy még kevesebbel is) indítják.

Egyházzenei képzés létezik továbbá a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetemen is, amelyben mind a katolikus, mind pedig a protestáns felekezetűek részt vehetnek egyházzene-karvezetés, vagy egyházzene-orgona szakokon.

Ismert kántorok, egyházzenészek szerkesztés

Források szerkesztés

  1. Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon