Dunamelléki református egyházkerület

A Dunamelléki Református Egyházkerület (sokszor dunáninneni), amely a felsődunamelléki létezése idejében néha alsódunamellékinek máskor meg ráckevinek, patajinak, pestinek is neveztetett, mindjárt a reformációnak helvét irányba terelésekor megalakult, amennyiben Szegedi Kis István, addig csak baranyai püspök Ráckevén 1563-ban való letelepedése után a váci püspökségre, valamint a veszprémiből és a kalocsai érsekségből a közelében fekvő részekre szintén kiterjesztette gondozását.

Története

Miután az eredeti baranyai kerületnek a zöme 1608-ban elvált a kerület északibb részétől, ettől fogva 1629-ig öt egyházmegyéből állott ez utóbbi: a tolnaiból vértesaljaiból, pestiből, soltiból és kecskemétiből. 1629-ben aztán a Balatontól délkeletre eső vidéken fekvő s addig részben a kiskomáromi, részben a veszprémi egyházmegyéhez tartozó Somogy vármegyei egyházak több szomszédos Veszprém és Tolna vármegyei egyházzal együttesen a külsősomogyi egyházmegyévé szervezkedvén, ide csatlakoztak, minek következtében hatra emelkedett az egyházmegyék száma. Majd 1714-ben a baranyai kerületből még meglevő egyházak is beléolvadtak, miként addig, úgy ezentúl is a felső- és alsóbaranyai egyházmegyékre oszoltan, de az előbbivel együtt ekkor idekerült Somogy vármegyei egyházak, melyek addig a szigetvári egyházmegyét képezték, 1731 után a dunántúli egyházkerülethez szakadtak el. A dunamelléki ref. egyházkerület beosztása azóta is ment keresztül némely módosulásokon, kiterjedése azonban csak 1920-ban szenvedett változást az alsóbaranya-bácsi-szlavóniai egyházmegye túlnyomó részének Jugoszláviához csatolásával, amikor is hét egyházmegyéje maradt, de a budapesti, majd a pestkörnyéki egyházmegyének a pestiből való kiválása újabban ismét nyolcra, azután kilencre emelte egyházmegyéi számát. 1941-ben visszatérvén a délbaranyai és bácskai egyházak, egyszerre két egyházmegyével (A bácskai némettel is) gyarapodott a kerület, de ez a helyzet csak 1945-ig tartott. 1952. július 1-jén nagy változás ment végbe a kerületnek a területén is, a beosztásán is. Azóta a következők az egyházmegyéi: bács-kiskunsági, baranyai, délpesti, északpesti, tolnai, vértesaljai, budapest-északi és budapest-déli, 1952–1956-ban a hevesi is.

A successiót („Suffraganeus” püspökből, illetőleg – mint más kerületekben – generalis notariusból püspökké) két ízben is életbe léptette a kerület, először 1723-ban, másodszor 1791-ben, de egyik alkalommal sem volt sokáig érvényben. A 17. század közepén összesen 161 egyháza volt, 1796-ban 228, 1885 táján 253, az ország új határainak kialakítása előtt pedig 287; 1940-ben 264 volt, most 345 van, de a Budapesten önállósítottaknak is a beszámításával. A kerület egész területén egy teol. akadémia (Budapest), van, volt egy jogakadémia (Kecskemét), két tanítóképezde (fiú: Nagykőrös, női: Kecskemét), nyolc gimnázium és hat polgári iskola állott fenn.

Püspökei

Név	Szolgálati idő	Megjegyzés
Szegedi Kis István	1563–1572	ráckevei lelkész
Veresmarti Illés	1572–1589	hercegszőlősi l.
Körtvélyesi János	1589–1594	ceglédi (?), gyöngyösi l.
ismeretlen	1594–1607
Hercegszőlősi Gáspár	1607–?	ráckevei l.
Kecskeméti Molnár István	????–1620	gyöngyösi, ceglédi l.
Monostori János	1620–1625	ráckevei, makádi l.
Simándi Bodó Mihály	1626–1631	ráckevei l.
Barsi Fabricius János	1632–1638	nagykőrösi, makádi, dunavecsei l.
Paksi K. György	1639–1651	kecskeméti l.
Pathai P. Sámuel	1652–1661	tolnai, dunapataji, helynélküli l.
Ungvári Gergely	1661–1691	nagykőrösi, dunavecsei, ráckevei, dunavecsei, helynélküli l.
Pathai Baracsi János	1691–1729	kunszentmiklósi, dunapataji, ceglédi, ráckevei, dömsödi, helynélküli l.
Kecskeméti Pál	1729–1730	fülöpszállási, helynélküli l.
Patai János	1731–1739	szigetszentmiklósi l.
Helmeczi Komoróci István	1740–1753	nagykőrösi, helynélküli l.
Csáthi Dániel	1753–1757	nagykőrösi l.
Szőnyi Virág Mihály	1757–1790	kunszentmiklósi l.
Végveresmarti Sámuel	1790–1807	kecskeméti l.
Tormássy János	1807–1814	kiskunhalasi l.
Báthory Gábor	1814–1842	pesti, helynélküli l.
Üresedés	1842–1846
Polgár Mihály	1846–1854	kecskeméti l.
Üresedés	1854–1860
Török Pál	1860–1883	pesti l.
Szász Károly	1884–1903	budapesti l.
Baksay Sándor	1904–1915	kunszentmiklósi l.
Petri Elek	1915–1921	budapesti l.
Ravasz László	1921–1948	budapesti l.
Bereczky Albert	1948–1959	budapesti l.
Szamosközi István	1959–1977	budapesti l.
Tóth Károly	1977–1991
Hegedűs Loránt	1991–2002
Szabó István	2003–2020
Balog Zoltán	2021–

Főgondnokai

Gyürky István 1740–1757,
Darvas József 1757–1772,
Beleznay Miklós 1772–1786, gr.
Teleki József 1787–1796,
gr. Ráday Gedeon 1797–1801,
gr. Teleki László 1801–1821,
gr. Ráday Pál 1821–1827,
gr. Wartensleben Károly 1827–1835,
gr. Teleki Sámuel 1835–1857,
gr. Ráday Gedeon 1860–1870,
gr. Lónyay Menyhért 1871–1884,
gr. Tisza Lajos 1885–1898,
Szilágyi Dezső 1898–1901,
Darányi Ignác 1902–1927,
gr. Teleki József 1927–1944,
Lázár Andor 1945–1948,
Kiss Roland 1949–1957,
Esze Tamás 1958-tól.
Czine Mihály 1991-1997
Für Lajos 1997-1998
Takaró Mihály 1998-2003
Nagy Sándor 2003-2008
Tőkéczki László 2009-2018
Veres Sándor 2019-

Irodalom

Tormássy János: A d. e. története (Sp. Füz., 1867), (Közli Fábián Mihály, külön is)
Uő.: Adalékok a dunamelléki ref. püspökök életéhez (1892)
Földváry László: Adalékok a d. ev. ref. ek. történetéhez (2 k. 1898)
Polgár Mihály: A dunamelléki helvétiai vallástételt követő egyházi kerület rövid históriája (Egyházi Almanach, 1836)
Báthory Gábor: Egyházi névtár 1848. évre
A Dunamelléki Református Egyházkerület állandó számszékének szervezetét, hatáskörét és ügyrendjét tárgyazó rendszabály; Dunamelléki Református Egyházkerület, Bp., 1925
Rébay Magdolna: Református közoktatás a fővárosban a kezdetektől 1952-ig. Kitekintéssel az illetékes egyházmegyék és a Dunamelléki Református Egyházkerület oktatási politikájára; Csokonai, Debrecen, 2011
Lányi Gábor: Méltatlanul. Háttérbe szorított dunamelléki református lelkészek az 1950-es években; KRE ETKI RÖM–KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet, Bp., 2020 (Reformáció öröksége)

Források

www.radayleveltar.hu/Archont.rtf – dunamelléki egyházi tisztségviselők
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8

Kapcsolódó szócikkek

Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap